2009. december 27.

Korai ébredés

Csongor általában 3-szor ébred éjszaka (1, 4, 7), persze ilyenkor eszik is. Kis változatosságot az jelent, hogy +/- 5 percek vannak az ébredésekben, néha korábban, néha később, vagy van, amikor a 4 órás kimarad és akkor 6-kor kelünk enni.
De ma....
Ma nem volt 1 órás ébredés. Viszont 5.20-as igen.
Kb. 20 percig evett. Elég intenzíven. Csodálkoztam is, hogy mi ez a tejivás. :-) Általában evés után hipp-hopp vissza is alszik. Néha sétálunk 5-10 percet, félórát.
Ma ...
Ma egy órányi séta után feladtam. Amikor a karomban volt, akkor nyeklett-nyaklott - úgy tűnt, hogy alszik. De amint a kiságy rácsa fölé emeltem, hirtelen szélesen vigyorogni kezdett, vagy szivettépő sírásba fogott.
Már evés közben is furcsa volt... Olyan virágos jókedve lett, hogy hangosan röhögcsélt. Attól tartottam, hogy felveri a többieket is.
Szóval 6.30-kor úgy döntöttem, hogy nem fog aludni mostmár. A gyerekszobában letettem a szivacsra, mellé ültem. Játszottunk, nézelődtünk. Különböző alakú, színű, anyagú dolgokat adogattam a kezébe (ő meg pakolgatta a szájába). Forgolódott, ringatózótt, "mászkált", nevetgélt, dumált.
Egyszer csak megjelent Apácska, majd 7 előtt Csenge is beszaladt hozzánk, hogy "Én is idejöhetek játszani?".
Így történt, hogy ma kicsit korábban kezdődött a nap mindannyiunk számára.

2009. december 26.

Hazafelé

Pápáról jöttünk haza.
Fáradt, bágyadt voltam - illetve már 4-5 hete az vagyok a kialvatlanság miatt.
Kifelé bámultam az ablakon. Egy ideig nem láttam semmit, csak néztem. Elfutó házak, egy-két ember, macskák, földek, kerítések, helyiségnevek. Elsuhannak, nem hagynak nyomot.
Aztán felfigyeltem valamire, valamire, amit egyre ritkábban lehet látni.
A kéményből felszálló füstre.
A kéményből felszálló füst az otthon békés nyugalmát juttatja eszembe.
A gondoskodást: mert valaki gondolt arra,
hogy legyen fa a háznál,
hogy száraz legyen,
hogy össze legyen hasogatva,
hogy be legyen készítve a kályha vagy kandalló vagy kemence mellé.
A kéményből felszálló füst a családot jelenti, hogy a sötétben gyermekek - kipirult arccal - figyelik a tűz táncát, a fel-felrebbenő szikrát, és összebújó felnőtteket jelent, akik egymásba fonódó kézzel a gyermekek áhitatát figyelik.
A kéményből felgomolygó füst azt az életet jelenti, amit élni szeretnék.
Ha megadatik, hogy egyszer egy olyan házban éljünk, amit elképzelek magunknak, akkor - hiába a kényelmes gázfűtés - fával is fogunk fűteni. Ha máskor nem, hát Advent idején és Karácsonykor biztos, hogy fával lesz begyújtva a kandalló vagy a kemence.

2009. december 24.

Áldott, békés Karácsonyt!


(A kép 2005 Karácsonyán készült.)

2009. december 20.

Ma

Ma már négy remegő, reszkető lángocska táncolt, a közelgő Ünnepet jelezve.

2009. december 18.

Kár volt...

... ismét elsíratni a tejecskét. Szerencsére!
Szeptember 20-án már volt egy ilyen.

2009. december 16.

Csengém :-)


Látta, hogy sírok. Ölembe ült. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, hogy elfogyott a tejecske. Erre megérintette ez egyik mellem, azt mondta, akkor adjak ebből Csongornak. Mondtam, hogy nincs benne. Megérintette a másik mellem, azt mondta, akkor ebből adjak. Mondtam, abban sincs. Erre megint megérintett, kérdezte ebben nincs. Mondtam, nincs. Megérintette a másik mellem, kérdezte, ebben sincs. Erre azt mondta, hogy "majd kavarunk tejecskét a cicidbe". Mondtam neki, hogy nem lehet, nincs több tejecske. Erre átölelt és azt mondta, hogy "Akkor is te vagy a legjobb!"

Csak csorognak a könnyeim.... Egy a veszteségem miatt, egy a Kincsemért. Hát nem egy tündér ez a lányka! :-))

Ennyi volt. ;-((((( 6hónap+2hét+6nap


Ezennel lezárult egy örömteli szakasza Csongorral való kapcsolatomnak.
26-ig vagy évvégéig kihúzhattuk volna, ha már vége kell hogy legyen.
De ez most megint úgy alakult, hogy akaratom ellenére abbamaradt. Próbálom - mint általában mindent - természetesen megélni, nem túldimenzionálni. De ezt igen erősen érzelmi oldalról látom csak. Így egyenlőre csak csalódottságot, fájdalmat és lelkiismeretfurdalást érzek és nem tudom távolságot tartva nézni.
Mintha Csongor - aki ugye még messze van attól, hogy járjon - egy nagy lépést hátrált volna tőlem. Csak csorog a könnyem és veszteséget érzek. Ma este átadom magam ennek az érzésnek, aztán holnap új nap kezdődik, tápszerrel, cumis üveggel, babavízzel, melegítéssel; szoptatás nélkül.
Azt az 1-2 hetet június elején, amikor csillagokat láttam szoptatás közben, már a feledés jótékony homálya fedte. Szóval már rég óta csak élveztem ezeket a közös perceket Csongorral. És most elvette tőlem/tőlünk valami. A testem? A lelkiállapotom? A hormonjaim? Mindegy! Egyszerűen ma volt utoljára ilyen közeli élményem Csongorral. Ezentúl sokkal jobban kell ügyelnem, hogy legyenek intim pillanataink együtt. Illetve mostmár csak akkor lesznek ilyen pillanataink, ha gondoskodom róla, hogy legyenek. ;-(((

2009. december 13.

Tedd meg, amit tudsz!


Alig tudtam olvasni a bejegyzéseket: nem látok át a könnyeimen.

Harmadik

Immár a rózsaszínű gyertya is kormos.

2009. december 12.

Nálunk (már) járt..

a Jézuska.
Legalábbis olyan, mintha már járt volna. Na jó, legalábbis ajándékeső volt pénteken. (Nehogy azzal jöjjön bárki is nekem, hogy "De a Karácsony nem erről szól!!!"! Tudom. De mégis van anyagi ajándék is, nemcsak Csoda érkezik ilyenkor.)


Készen lettek a Csongornak rendelt rongyikák. (Köszönjük szépen Magyarinda Kata!!!) Pénteken elmentünk értük Csongorral. Hipp-hopp ezüst-kolloiddal kimostam, ma (kora)reggel már használatba is került az egyik.

A másik, Apának és nekem is mobil-betegségünk van. Nem kell megijedni! Nem mi vagyunk betegek, hanem azok a fránya telefonok. (Amik nélkül már egy lépést is alig tesz az ember...) Mer' szétesik, kikapcsol, meg még ki tudja hányféleképpen bosszant. Szóval odajutottunk, hogy lecseréljük a készülékeket. De ha már cserélünk, akkor most nem a 20(!) forintos készüléket vesszük, hanem olyan telefont veszünk, ami tetszik nekünk, ami valami miatt megfog. Nem a legolcsóbbat, nem a legdrágábbat, hanem a legjobbat (szerintünk) vesszük.

S lőn: LG KM900 Arena.

Eddig Nokia-párti voltam. Nekem még nem volt más telefonom. Most lett. Szerelem első érintésre. :-))

Szóval már "csak" Csenge maradt ki az ajándéközönből.

2009. december 6.

Második gyertya

Ma este már két gyertya égett.
Közeledik.... :-)

2009. december 5.

Sikertörténet :-)

Az úúúgy volt, hogy Csongor bőre nagyon-nagyon érzékeny. Sokszor úgy néz(ett) ki a popsija, háta, lábai, karja - majdnem az egész csemete - mintha leforráztam volna. Csak remélni tudom, hogy ezek a vörös, ekcémás foltok nem fáj(t)nak, viszketnek!
A dokival már kipróbáltunk többféle krémet, fürdetőt, diétát, de javulást nem tapasztaltam. Illetve 1-2 napig szebb volt Csongor bőre, utána meg - ha lehet - még csúnyább.
Bedühödtem. Mér' kell ennek így lennie!!!
Bújtam a világhálót... Találtam ollllyan történeteket, hogy a hajam szála égnek állt... Találtam homeopatát, találtam mosódiót.
A homeopata doktornő elérhetőségeit a mamami-n kaptam egy anyukától, de csak fantomok (anyukám munkatársnőjének a lánya, a barátnőm nemtoménkijénekavalakije, stb) ismerték. Senkinek nem volt róla elsőkézből információja.
Egy életem, egy halálom, felhívtam a kapott számot. Elmeséltem a problémát, a doktornő nagyon kedves és főleg korrekt volt: 2 éves kor alatt nem tud alkati szert adni, ő is csak kísérletezni tudna a különböző szerekkel, hogy vajon használnak-e vagy sem, a bőrproblémák kezelhetők legnehezebben homeopátiával - szóval szerinte próbálkozzunk tovább a gyerekorvossal.
Én meg úgy döntöttem, hogy a gyerekorvos már elég esélyt kapott a félév alatt.
Gondoltam akkor lecserélem a mosószert és az öblítőt, természetes, vegyszermentes mosódióra illetve mosóparfűmre. Már régóta szemeztem ezekkel, a környezettudatosság miatt. De most kaptam igazi lökést a kipróbálásra. Apácska furcsán nézett. Pedig a marhaepét meg sem említttem neki...
A lényeg: kétheti(!) használat után Csongor bőre, mint a patyolat! Kis túlzással. Vannak még kicsit szárazabb foltok, de már nem olyan égővörös, sömörös, mint volt.
Szóval vegyszermentes mosás: mosódió + mosóparfűm + nátrium perkarbonát + NanoSilver + marhaepe. Több előnnye is van:
  • nem allergizál,
  • nem terheli a környezetet vegyszerekkel,
  • teljesen természetes,
  • a ruhák szépek, jóillatúak, puhábbak,
  • a színek élénkebbek.
Engem meggyőzött.
És még egy adalék a biomosás mellett.
Valahol a világhálón ráakadtam egy mondatra: "minden vegyszer, ami érintkezik a bőrrel, kb. 30 perc elteltével kimutatható a vérből."
Lehet, hogy nem igaz. Nem tudom, nem vagyok vegyész, nem vagyok orvos. De hajlok rá, hogy elhiggyem: ha nem is minden vegyszer, ha nem is 30 percen belül, de biztosan hat ránk.

2009. december 3.

Mitisirjak

Napközben annyi minden eszembejut, hogy 'na-ezt-jól-megírom'. Aztán este, amikor ideülök olvasgatni, akkor a saját naplómba végül mégsem kerül bejegyzés.
De most, csak úgy csapongva, néhány dolgot csak leírok.


Csongor
Kétfogú lett és van egy új mutatványa is: hason fekve feltámaszkodik, majd szépen kiemeli a csípőjét - szabályosan négykézláb - és amolyan 'családalapító' mozdulatokat tesz, előre-hátra ringatja magát. Nagyon édes! Ja! és MEGPUSZIL. Úgy, ahogy Csenge csinálta: az arcomhoz nyomja a nyitott száját. :-)
Ma voltunk mázsáláson. Nem hízik a kis komisz! 6,5 kg körül megtorpant. Nem különösebben izgulok, mert látom, hogy mennyit mozog napközben - megállás nélkül.


Csenge
Elkészültek az ovis fotók. Négyféle lett, kettő nagyon mesterkélt-beállított, de kettő igazán helyes lett - félmosolyos és kezét csípőre tevős. :-) Mostanában egész érdekes kifejezéseket használ. Tennap' azt mondta, amikor haza értünk: Úgy gondolnám, nézzünk mesét. Elsőre azt hittem, hogy rosszul hallottam. Micsoda választékosság! :-)
És azt énekli, hogy "zsákányodban minden jó".


Apácska kedden este Németországba ment... Hármasban maradtunk. Anyu otthon van Debrőn. Apu nem dolgozik. Felajánlotta, hogy délutánonként segít, hogy ne egyedül legyek a két csemetével. Elhatároztam, hogy nem fogok szólni neki. Mer' hát ezek az én gyermekeim. Már mér' ne bírnék velük? Eldöntöttem, hogy reggel is simán beérünk az oviba. Mer' mér' is ne?
Szóval kedden, szerdán és még ma is az estét hármasban töltöttük: Csengével játszottunk, rajzoltunk, gyúrmáztunk, ollóztunk (Csenge szava), Csongor a járókában - hason, háton, viháncolva, énekelgetve, minket figyelve. Amikor Csongor éhes volt, akkor Csengét megkértem, hogy nézzen mesét. Amikor Csongort altattam, akkor Csengét megkértem, hogy (megint) nézzen mesét. Aztán Csengét megfürdettem, bebújtunk az ágyba (megint) mesét nézni.
Csenge végül mind a három nap 9 körül elaludt, Csongor 7 körül, majd még 1/2 10-10 körül még egyszer vacsorázott - félálomban. :-) Csenge kedden éjszaka nyugtalanul aludt, kereste Apácskát. Többször is megkérdezte, hogy "Hol van Apuuu?". De nem volt semmi különösebb, végigaludta az éjszakát. Csongor 6-1/2 7 körül ébredt (kora)reggelizni.
A reggelek is simán mentek. A fésülködés körül akad néha egy kis hiszti, mer' "HÚÚÚUOD!!!" meg "NEM ILYET AKARTAM!!!", de ezek is kimaradtak. A lényeg, hogy 8 előtt már az oviban voltunk.

Hogy ezt miért írtam le? Mert mindenki nekiállt sopánkodni, hogy hogyan fogok bírni a két gyerekkel. Mert magam is feszült voltam mielőtt elindult volna Apácska, hogy hogyan is fogok bírni a két gyerekkel. Most már tudom. Önbizalom kérdése az egész. Elhatároztam, hogy menni fog ez nekem. És láss csodát! Nem is volt semmi gubanc.

Elterveztem, hogy milyenek lesznek a reggelek, hogy mit fogunk csinálni esténként... és egyszerűen csak megcsináltam-tuk. Nem álltam neki görcsölni. Hanem lazán, természetesen, irányítgattam a dolgokat, majd hagytam, hogy történjenek. Eccerűez! Bár nem tanítják, hogy hogyan is kell anyának lenni. De - így menet közben rájöttem, hogy - nem is kell. Valahogy ezt is tudjuk. Valahol a zsigereinkben ott van, hogy mit is kell csinálni, hogy hogyan is kell csinálni. Ösztönből. Megérzésből. Nem "agyon agyalva".

Erre a megállapításra - nemcsak a gyerekekkel kapcsolatban - időről időre, újra és újra rájövök. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Csak természetesnek kell venni, hogy az ember lánya mindenre képes és akkor kiderül, hogy az ember lánya - jelen esetben én - mindenre képes. :-)

2009. november 29.

Első gyertya

Megkezdődött a Csodavárás.

Hamar elment ez az év... mennyi-mennyi minden történt!

A mi adventi koszorúnk igen egyszerű. Még csak nem is koszorú: van három lila és egy rózsaszín négyszögletű gyertyánk (ez a hagyományos szín - semmi "trendiség"), átkötve lila szalaggal, egy fehér kistányéron. Az Advent bennünk van. Egy-két jelzés elég, nem kell, hogy harsány legyen.

2009. november 28.

Kötöde és Menedék

Pénteken megnéztem a Kötödét. Persze mikor máskor essen az eső!
Fadrusz utca... parkolás... Mire leraktam a kocsit, vettem jegyet és odasétáltunk (Csongor a meitai-ban) az üzltehez, addigra volt parkolóhely az ajtó előtt...
Az üzlet: a blogon látottakat messze felülmúlja! Nagyon jó! Kívül a festés nagyon megkapó. Kicsit meredek a lépcső, szűk az ajtó, nehézkes a lejutás. De megéri! Az üzletben többféle hordozó, többféle mosható pelus, kiegészítők és hasznos tanácsok és még sok minden más. Kaptam infót a mosható pelus használatáról. Enyenlőre - még mindig - sajnálom az időt a mosható pelusra. Vettem egy takarót a meitai-hoz: nem túl vastag, de vízlepergető és arra jó, hogy ha gyorsan ki kell szaladni vhová. Kb 1 órát voltunk az üzletben. Mire végeztünk az eső is elállt.
Átmentünk a Menedékbe. A Robiék régi lakásánál van. :-)
Itt is kb 1 órát voltunk. Nnna, itt aztán sokkal több időt el lehet(ne) tölteni! Könyvek, a legkülönfélébb használati tárgyak, gyermekjátékok, CD-k, DVD-k, dísztárgyak.
Félreértés ne essék, egy világért sem mondanék le a gyermekemről, de ha egyedül lettem volna, talán egész napra maradok... Apunak megvettem a szülinapi ajándékot (A magyarok imái - fafedeles), vettem még kulcstartót és egy Lovász Irén CD-t.
Lovász Irénről még csak nem is hallottam... Péntek óta hallgatom a cd-t. Ősi, vad, távoli mégis ismerős, révedő zene. Asszem' rajongó lettem.

2009. november 27.

Ufó vagy gömbvillám???

Amikor az oviba megyünk Csengéért, akkor autóval vagy babakocsival megyünk. Azért nem - a különben marha jó - meitai-t használom ilyenkor, mert Csengét vetkőztetni, öltöztetni kell, ráadásul az oviban kb. 30 fok szokott lenni. Szóval praktikusabb a babakocsi vagy a bébihordozó.
Ma is babakocsival mentünk, de a kocsi aljában ott volt a meitai.
Alig hogy elindultunk haza Csenge közölte, hogy fáradt és vegyem fel... Oh, hogy hiányzott ez nekem! Szegény Csongornak - gondolom - fáj a foga, így egész héten, egész nap ölben van. Végre nem kell őt cipelnem, erre Csenge kívánkozik fel. OK egy életem, egy halálom, legyen! Persze pár lépés után egy cseppet sem szórakoztatott, hogy a 13-14 kg-s popsikáját cipelnem kell! Akkor jött az okos ötlet, hogy beleültetem a meitai-be. És lőn!
Így történt, hogy látványosság lett belőlem.
A kocsiban az énekelgető Csongor, a hátamon - a különben is kuriózumnak számító - meitaiban Csenge.
Szerencsére Csengének annyira nem tetszett a hordozás, így csak kb 100 métert kellett hurcolnom. De többnek - sokkal többnek - tűnt...
:-)

2009. november 24.

Második

Tegnap este itt volt Apukám, még Apácskát köszönteni. (Anyu Debrőn van, Dédiket ápolni).
Próbáltuk megnézni Apuval Csongor fogacskáit. De nem nagyon enged a legújabb kincsei közelébe. :-) Azért meg tudtuk lesni a kis fehér hullámot. Alul, jobb oldalon a fogacska teljes szélességében áttört, 3 "hegye" van.
Most reggel gondolam leskelődöm egy kicsit a saját gyönyörűségemre. :-)
És mit láttam!
Még egy fogacska áttört! Egész hegyvonulat! :-))
Kicsi Fogmanócska-Csongor olyan féltékenyen óvja a fogait, hogy csak sejteni lehet, hogy ott van még egy fogacska. De ott van még egy fogacska!
És olyan türelemmel viselte, hogy meglepődtem, hogy ott van még egy fogacska.
:-))

2009. november 22.

H1N1

Nem akartam írni ezzel kapcsolatban.
Nem vagyok orvos, nem vagyok politikus: semmi közöm hozzá. Se preztizs, se pénz nem múlik rajta.
Csak ANYA vagyok. Mindent, amit találtam oltással, vírussal kapcsolatban elolvastam, megnéztem, meghallgattam. Káosz. A médiákban. A fejemben nem!
VÉLEMÉNYEM: (saját, semmilyen érdek nem diktálta, kizárólag kútfő)
Oltás - nem oltás... Mint ebben az országban minden, ez is politika és pénz és hatalom.
Valaki nagyot kaszál, ha rá tudja tukmálni az államra a szérumot. Valaki jó pénzt kap azért, hogy beadja. Valaki szintén jó pénzt kap ezért, hogy propagálja.
Amikor Csengét vártam, akkor a madárinfluenzával riogattak - így világjárvány, meg úgy világjárvány, meg ennyi meg annyi ember fog meghalni... Aztán?
A kulcs a józan paraszti ész:
  • Változatos, vitaminban, ásványi anyagokban gazdag étkezés. C vitamin.
  • Higiénia. Kézmosás. Kerülni az arc ill. száj érintését.
  • Óvatosság. Nem kell bezárkózni a lakásba! De pl egy halasztható vizsgálat miatt nem most kell az orvosi rendelőbe, laborba, stb. menni.
  • Információ.
Nem is kell több ahhoz, hogy csökkentsük a fertőzés lehetőségét.
Mi a nem oltatók közé tartozunk.
A médiaháború, ami kirobbant a témában már eleve tett arról, hogy távolságot tartsak oltás ügyben.
Aztán a környezetemben csak ketten oltattak, eddig:
Öcsi - aki az oltás után 2-3 napig ollllyan beteg volt, hogy alig élt. Ő a pápai reptéren sok külföldivel találkozik.
Balázs - aki a köremilje tanusága szerint a családját nem oltatja, magát is csak azért, mert nap, mint nap rengeteg kismamával találkozik és még véletlenül sem szeretné megfertőzni őket.
Több ismerősünk nem oltatott.
Viszont ahány egészségügyben dolgozót - pl. gyerekorvos, védőnő, Zsóka - megkérdeztem, mind azt mondta, hogy nem oltat. És ha az egészségügyiek nem oltatnak...
Minden évben van influenza. Minden évben vannak halálos áldozatai a szövődményeinek. És minden évben van mesterségesen gerjesztett pánik, hogy hú-ha, ez milyen veszélyes, ez milyen súlyos járvány.
Amennyire vissza tudok emlékezni már nagyon régen nem volt a családban influenzás. Az őszi-téli időszakban náthás, torokgyulladásos igen. De influenzás nem.
Tehát Isten patikájához fordulunk, még gondosabban, még sűrűbben mosunk kezet (és majd csak akkor csináltatom meg a vérvételt és akkor megyek el a bőrgyógyászatra, ha már elült a hisztéria). És nem oltatunk.

2009. november 20.

Az első - nna még egy :-)

Egy hét alatt több első is volt... :-))

A mai első Csongor első gyöngy-foga. Még csak tűhegynyi, de ott van! :-)
Tegnap este volt egy kicsit nyűgös és ma nagyon. De nem is csoda!
Kapott Chamomilla-t és persze a lánca is remélhetőleg segít.

2009. november 17.

A múltat végképp eltörölni?

Akármikor bekapcsolja az ember a tv-t - mer' néha bekapcsolja - belefut - jobb, rosszabb - amerikai filmekbe, főzős vagy dekós műsorba, akármibe.
És...
Mindig van legalább egy:
  • hálaadás, hálaadási vacsora - az asztal körül a családdal
  • karácsony, karácsonyi vacsora - az asztal körül a családdal
  • a ház előtt vagy a kandallón vagy valahol egy nemzeti zászló.

Az iraki háború amerikai áldozatai mind hősök. A Nemzeti Gárda tagjai szintén hősök. Általában a megjelenő "amerikai férfi" hős, akármit is csinál. Minden, ami/aki amerikai az pozitív, hős(ies).
És ez nekik így természetes. Ezt a mentalitást meg kell tanulnunk!


Mi a helyzet nálunk?
Nos, nálunk egész másképp van.

  • Ha a hagyományaink szóbakerülnek, akkor soviniszták, rosszabb esetben nácik, fasiszták vagyunk.
  • Ha bármely háborúban elesett magyarokról van szó, akkor ők hódítók, vagy ha nem azok, akkor sem tiszteletreméltó hősök.
  • Ha valahol (nem nemzeti ünnap alkalmával) a nemzeti zászló, neadjisten' az Árpád sávos lobogó látszik, akkor szélsőséges, náci, kirekesztő és még kituggya' mi.
  • Bármi, ami magyar, esetleg ősi magyar, az mind-mind bűnös, irredenta, szélsőséges, kirekesztő, náci, soviniszta, elítélendő.
  • Ősi, semmihez sem hasonlatos nyelvünket nem használjuk, ellaposítjuk. Rengeteg idegen kifejezést használunk, nem is próbálva saját nyelvünkön kifejezni magunkat. (mítingre járunk, diszkasszolunk, tímbilding hétvégére megyünk, hogy csak a munka világából említsek példákat)

Miért?
Hogyan, miért fordult ki így a világ? Hogyan, miért juttottunk ide? Miért nem vagyunk büszkék a gyökereinkre, hagyományainkra, történelmünkre, hőseinre, őseinkre, a magyarságunkra?
Ez a mi büszke, ősi népünk hogyan lehet idegenek, idegen érdekek (rab)szolgája? Hogyan lehet, hogy értékeink, kincseink idegenek kezébe jutnak, idegenek élvezik hasznait? Miért az idegen, a más az, ami jó, ami követendő példa, ami tiszteletreméltó?

A gyökértelen, sehová sem kötődő ember... Nos, annak nincs lelkiismerete. Hiszen ha vmi "rosszul sül el", akkor továbbáll, nem kell elszámolnia senkivel, sem az ősökkel, sem az eljövendő nemzedékkel. Ide tartunk. :-( Ez lesz velünk, a gyermekeinkkel, unokáinkkal, az ősi nemzetünkkel.
Apukám - amíg suliba jártam - mindig azt mondta, hogy az a nemzet lesz naggyá, amelyik a saját történelmét térden csúszva tanulja. A történelmünkből - mármint az igazi történelmünkből, nem a finn-ugor hazugságokból - táplálkozhat büszkeségünk, a tartásunk.

Csak csapongok. Annyi mindent írnék, annyi mindent mondanék... De nem tudom kimondani. Ezek az érzések a zsigereimben vannak, mélyek, ősiek, ösztönösek.
Kedves olvasó, ne várj tőlem magyarázatot. Ez magyarázhatatlan.
A lényeg: FÁT ültessünk, mert aki fát ültet, az hosszútávon gondolkodik, 100 évet gondol előre. Neveljük, tanítsuk gyermekeinket az ősi, a hagyományos tiszteletére, az idősek, az ősök tiszteletére; ismertessük meg velük gyökereinket! És tanítsuk meg őket egyenes derékkal, büszkén magyarnak lenni! "Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!"

A nacionalizmus - szemben azzal, amit tanítottak nekünk - a magunk szeretete, és nem a mások gyűlölete. Nem kell tőle félni!

Szerintem ez a legszebb magyar címer. A Kiegyezés után, 1890-es évekig volt használatban.

2009. november 15.

Az első - még egy :-)


Az első kenyér.
A net-ről szedtem a receptet. Persze ez sem úszta meg, hogy ne változtassak rajta. :-))
  • 500 gr liszt
  • 1,7 dl kefír
  • 1,6 dl víz
  • 1 kk oliva olaj
  • 1kk só
  • 1 cs porélesztő
  • "késhegynyi" aszkorbinsav

A kefír a megadottnál kevesebb lett, így több víz került bele. A "késhegynyi" aszkorbinsav pedig 11 csepp Cebion lett. :-)
Az első dagasztás alatt még öntöttem bele egy pici vizet, mert úgy láttam, hogy nem elég könnyedén forog a dagasztólapát. Világos színre állítottam, de amikor kész lett, akkor úgy láttam, hogy ez túl világos, így még 10 percig sült.

Persze most is kukkoltam. Izgultam, hogy megkel-e, izgultam, hogy kifut, izgultam a színe miatt.
Amikor elkezdett sülni, olyan illatok töltötték meg a lakást.... Otthon-illat, békesség-illat, nyugalom-illat. :-)
A kész kenyér illatos, ropogós. Gyönyörű. :-)


Lemértem a hozzávalókat, mielőtt betettem volna a gépbe: 847 gr. A kész kenyér 785 gr.
Miután a végét a "helyére tettem" :-), azt mondom, hogy talán még egy kis sót elbírt volna. Különben olyan lett ez az én első kenyerem, mint én - tökéletes. :-)

2009. november 14.

Az első

A héten - pontosabban csütörtökön - gazdája lettem egy kenyérsütőgépnek.


Már egyszer nézegettem - még tavaly, de elvetettem az ötletet, mer' hogy macerás lehet. Aztán a hétvégén megint elkapott, hogy mi-lenne-ha. Nézegettem a gépeket a neten, olvasgattam a recepteket és tanácsokat, hogy milyen gépet, meg milyen lisztet, meg milyen arányokat... Aztán már meg is rendeltem egy gépet és hétfőn ki is fizettem. Szerdán jött az sms, hogy lehet értemenni. Csütörtökön - gyerekorvos helyett (mer' az kivételesen kedden volt) - nekivágtunk a városnak és Csongorral elmentünk érte. Este átolvastam a használati utasítást, kinyomtattam néhány receptet, és rájöttem, hogy ebből csak hétvégén lesz kenyér, mer' élesztő, az nincs.
Pénteken lett élesztő is. Gondoltam, Csongor kora-reggelije után "összedobok" egy kenyeret. :-) Mivel a használati utasítást már elolvastam, így már tudom, ismerem a gépet, a hogyant. Szóval senki meg nem állíthat, ebből friss kenyér lesz szombat reggel!
Csongor - hiába aludt el este 8 körül - 6.40-kor kérte a reggelit. Utána nekiláttam a kenyérnek. Nnna jó, kalácsnak. Apácska azt kérte, hogy inkább kalács legyen a reggeli.

A recept...
Rengeteget elolvastam, néhányat ki is nyomtattam. Ezekből lett egy. Mer' olllyan profi vagyok, hogy nekem a kipróbált, már jól bevált receptek nem elég jók... :-)


  • 3dl tej
  • 1 tk só
  • 4 ek cukor
  • 1 cs vaniliás cukor
  • 6-7 dkg vaj
  • 50-55 dkg liszt
  • 1 cs szárított élesztő
  • Édes program

1/4 8-kor indítottam el a gépet. Amikor elkezdett dolgozni rá-rákukkantottam. (Csenge kisszékére kellett állnom, hogy belelássak a gépbe. Jól betettem a gépet a falhoz, nehogy Csenge véletlenül hozzáérjen, ill. akkor se érhesse el, ha ő is székre áll. :-) ) Azt utolsó 1 órában már sűrűn "oltárhoz járultam", a végső 20 percet pedig a magaslaton töltöttem, izgalomban, mint egy gyermek Szenteste. :-) Komolyan mondom, remegve vártam, hogy végre elkészüljön a művem. Egyrészt éhes voltam, egyrészt kíváncsi. Szerettem volna, ha tökéletesre sikerül - elsőre. Ha szép a színe, jó az íze, kifogástalan az állaga. Szóval tökéletes. :-)
Figyeltem, ahogy egyre nagyobb, egyre magasabbra dagad a tészta - és féltem, hogy kifut. Aztán figyeltem, ahogy elkezd színesedni a felszíne annak a szép, síma, gömölyű tésztának - és attól tartottam, hogy túl sötét lesz.
Aztán egyszercsak megszólalt a bip-bip. És kész is volt a kalács.
Ílyen egyszerűen.
Gyorsan ki is nyitottam, ki is vettem, meg is csodáltam és le is fényképeztem - többször is - a művem. Gyönyörű lett. :-)
Alig győztem kivárni, hogy szeletelhessem végre az én első kenyeremet - ami kalács lett. :-)
Reggelire elfogyott a fele. Büszkén mondhatom, hogy tökéletes lett. Az íze is nagyszerű, nemcsak a kinézete. Lemértem, 950gr.
Íme néhány kép:




2009. november 11.

Ringató

Csengével 1/2 éves korában kezdtünk zenebölcsibe járni. Többfélét kiróbáltunk mire eljutottunk a Ringatóhoz.
Nekünk ez jött be a legjobban. A szülők - leginkább persze az anyukák, hiszen általában ők hozzák a gyerekeket - szimpatikusak, általában az enyémhez hasonló véleményük van a gyermeknevelésről, fejlesztésről. A Ringató adta Csengének - és nekem is - azt a szabadságot, amit igényeltünk: jöhettünk-mehettünk a foglalkozás alatt, abba a játékba és úgy kapcsolódhattun be, ahogy akartunk, és - nem utolsó sorban - a zAncsa mind a kettőnknek tetszett.
Csenge egy szép májusi napon a Ringató foglalkozáson állt fel egyedül. :-)
A zAncsa szokott írni a Babapatikába. Csenge lelkesen mutogatja nekem a zAncsát benne.
Lényeg: rajongója lettem a Ringatónak.
Még "csak" vártuk Csongort, de én már azt számolgattam, hogy mikor lesz Csongor annyi idős, hogy mehetünk ringatózni... :-)
Hétfőn voltunk Csongorral először.
Tetszett neki. A sok új élmény, a zene, az ének (nem mintha itthon nem hallana énekszót, csak ugye tömegben más), a mozgás, a gyerekek, a furulyaszó. Nem győzött mindenre rácsodálkozni. Jól el is fáradt. Egész délután aludt. :-)
És én is megkaptam, amit akartam. Kikapcsolódást, közös éneklést, ismerős dallamokat, ismerős arcokat, örömöt.
Ancsa, köszönjük!
Most azt írtad, hogy hétfőn helyettesíteni fog egy kolléganőd... Lehet, hogy kihagyjuk a hétfőt. A ringatózáshoz ragaszkodunk, de hozzád még jobban. :-)

2009. november 9.

Alma - Csongor

Úgy tűnik a vasárnapi alma volt az igazi...
Illetve az volt az, amelyik grimaszt csalt Csongor arcára. :-)

2009. november 8.

Hétvége

Szombaton reggel piac.
Aztán palacsintát sütöttem. Csenge kedvence. Simán megeszik akár három palacsintát is. Amikor Anyunál van palacsinta, akkor Csenge keveri be a tésztát. Anyunak "csak" sütnie kell. :-) Ügyesen be is tölti a sajátját és nagyon édes, ahogy eszi... akkurátusan visszahajtva a végét. Reggeli után Csengével bevásároltunk. Egész könnyedén ment, nem volt hiszti, de ez egy lóba került. :-)
Aztán ebédre paradicsom levest csináltam - ezt leginkább magamnak, mert más nem szereti - és székelykáposztát.
A leves nagyon egyszerű és nagyon finom. Sűrítményből készült, rizzsel. A káposzta elég hirtelen ötlet volt. Apácska beteg, vettem a piacon savanyú káposztát. Ott, akkor jött az ötlet a székelykáposztára, füstölt kolozsvári szalonnával, füstölt kolbásszal.
Vacsorára pedig tejbegrízt rendelt Apácska.
Így szombaton háromszor meleg ételt tettem a család asztalára. És nem mellékesen háromszor főztem, háromszor mosogattam... A konyha rabja voltam. Vagyok? :-))

Vasárnap........
Ha legközelebb lesz felesleges tizenkétezrem, felesleges másfél órám - hogy bemenjek az Andárssy útra - és felesleges két órám - Horse Evolution -, akkor szépen, méllyen halgatok és magamra fordítom az időt és a pénzt is.
Ja, és hogy milyen volt az előadás? Nos, én el sem jutottam. Csengét meg lekötötte úgy 20 percig... Pedig a harmadik sorba szóltak a jegyek. Testközelből láthatta volna az egészet.
Inkább nem is beszélek a ma délelőttről. :-(

2009. november 6.

Betegség és alma

A betegség része:
Ma a család férfi tagjai ágyban - ki párnák közt, ki "csak úgy". :-) Csongortól ez persze nem szokatlan dolog... Apácska meg beteg. :-( Mivel nem fájnak a végtagjai és az izületei - remélhetőleg - ez csak egy kis dátha vagy torokgyulladás vagy hangszálgyulladás.
Egész nap aludtak mind a ketten. Ehhez mondjuk Csongort a MT-ben kellett sétáltatni egy kicsit. Apácska magától elaludt.


Az almás rész kellemesebb - hiszen nincs szó benne betegségről
Szóval Csongor megkóstolta az almát. Ez az első lépés a szilárd táplálékok felé.
Tegnap reszeltem Neki egy fél almát, a levét mind megette és a rostjából is adtam Neki egy kicsit. Összességében nem volt sok az egész: talán 1-2 kanálnyi. Az első meglepetés után nagyon ízlett Neki. Nem vágott pofákat, nem grimaszolt. Húzta magához a kanalat, a kezemet, emelte a fejét, tátotta a száját. :-))
Ma újra almát ettünk. A lelkesedése nem változott.
Ez az almaevősdi egy kicsit valaminek a végét is jelenti. Vége a teljes rámutaltságnak. Vége a nagyon kisbabaságnak. Még pár napig almát eszegetünk délutánonként, aztán jönnek szépen sorban a krumpli, a sárgarépa, a brokkoli, a banán, a mittoménmi... Aztán már nem csak kóstolgatás lesz, hanem egy teljes étkezés, aztán észbe sem kapok és már önállóan fogja enni a husit a zöldségekkel és már nem is kell pépesíteni.... Hmmmmmm. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön ez is!

2009. november 4.

Csongor

Amikor éhes, akkor nem sír, hanem elkezdi kapkodni a levegőt - mintha lihegne. Vagyunk egy látvány, amikor e lihegés közben elkezdek vetkőzni. :-))

Amikor a bal oldalról eszik, akkor minden O.K. A jobb oldalammal valami - számomra ismeretlen - baja van. Amikor úgy érzi, hogy eleget evett, akkor vissza szokott hengeredni a hátára. De a mikor a jobb oldalról eszik, akkor egyszerűen elfelejti kinyitni a száját, de odébb gürdül. Mit is mondhatnék, ez elég fájdalmas. Kb. 2 hónapja ez a gyakorlat...

Vajon számíthatok arra, hogy a jobb oldalam is kedves lesz Neki?

2009. november 3.

Tévedtem...

Találtam még egy képet Mamáról. Az esküvői képe, Papával, akit még Apu sem ismert.


2009. november 2.

Halottak napja...

Én - szerencsére - nagyon sokáig nem tapasztaltam meg, hogy milyen elveszíteni egy szerettünket.

18 éves voltam, amikor hosszú, nagyon fájdalmas betegség után Anyukám barátnője meghalt. (Elvira maga volt az élet. Mindig ment, olyan volt, mint a tűz. Aztán sajnos kénytelen volt itthagyni a férjét három gyerekkel.)


Amikor Mama meghalt, akkor már 28 éves voltam. 2003. augusztus 28-a volt.


Már régóta beteg volt, karácsony óta feküdt.
Egy reggel munkába készültem. Mostam a fogam és csörgött a telefon reggel 1/2 6-kor, Anyu hívott. Csak annyit bírtam kinyögni, hogy ne mondja ki. Tudtam, hogy mit mondana. De nem akartam hallani, mert akkor válik valóságossá, akkor válik visszafordíthatalanul megtörténté. Haza metnünk Debrőre, összegyűlt a család. A temetés - szerencsére - hamar megvolt, 2 nap múlva, egy napsütéses szombaton, 2003. augusztus 30-án. A Mamám szeptember 1-jén lett volna 90 éves. (Érdekes, csak ezek a fotók vannak Mamáról. Nem tudom, hogy melyik év, de azt tudom, Mindenszentek.)

A nagynéném elbeszélése szerint Mama hajnali 1/2 1 és 1 között halt meg. A halála után nagyon sokáig felébredtem éjszakánként, a videó számlapja mindig 0:38-at mutatott. Meggyőződésem, hogy abban a percben távozott a Mamám.


Aztán eltellt kicsit több, mint 2 év. Kisbabát vártunk. Számolgattuk, hogy mikorra várható... 2006. augusztus 28. Aztán Balázs a 9 hónap alatt többször is megerősítette a dátumot. És Csenge augusztus 28-án meg is érkezett. Biztos voltam benne - és ezt most is vallom -, hogy Csengét "cserébe" kaptuk Mamáért.

Csenge szülinapi tortáján a gyertya mindig Mamáért is ég. Akárhányszor ránézek Csengénkre nem tudok nem gondolni Mamára. Ezért nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy ilyenkor nem megyünk a temetőbe virággal, koszorúval, gyertyával.

2009. november 1.

Reggel :-)

Az ágynemű mosás a héten igen gyakori volt.
Csenge "jóvoltából" szerdán 5-ször vagy 6-szor cseréltem ágynemű huzatot és hol egy párna, hol egy paplan száradt még.
"Reggel" - kb 10 óra lehetett - arra ébredtem, hogy kint - értsd: a hálószobán kívül - nagy felfordulás van, hangoskodás, Csenge kiabálása: "Csongi bekakilt!!!". Kivánszorogtam. Csongornak sikerült egészen a tarkójáig(!) összekennie magát.:-)
Hosszas törölgetés után fürdedtés, ágyneműcsere... A héten ki tudja már, hogy hányadszor :-)
És hogy hogyan is történt, hogy 10-kor még ágyban voltam:
Nem tudok aludni. Napok óta. Hajnali 2-ig, 3-ig, sőt 4-ig ébren vagyok. Egyszerűen nem tudok elaludni. Csongor persze ezt nem tudja, nem vehetem Tőle rossznéven, hogy korán reggel az evéssel "zaklat". Ez viszont azt jelenti, hogy 6-7 körül kelnem kell. Tegnap 6.20-kor volt ébresztő - azok után, hogy 1/2 4-ig ébren voltam - és utána már nem volt alvás. Ma 5.40-kor volt reggeli, viszont utána Csongor jóindulatúan visszaaludt. És én is. :-)
Nem tudom, hogy a tegnap vásárolt új gyapjú párnáknak köszönhetően, vagy a kialvatlanságom miatt, de reggel olyan jót aludtam, amihez már régen nem volt szerencsém.
A régi párnáim kapcsán pedig a Nagymamámról kell beszélnem. De nem most, majd egy másik bejegyzésben.

2009. október 30.

Pedig egyszerű

A családi békesség titkai

Ha égve marad - kapcsold le,
Ha kiömlött - töröld fel,
Ha a földön van - vedd fel,
Ha kifogyott - töltsd meg,
Ha piszkos - mosd meg,
Ha tele van - vidd ki,
Ha szomorú - öleld át,
Ha fáradt - altasd el,
Ha hiányzik - írj neki,
Ha kérdez - válaszolj,
Ha mesél - hallgasd meg,
Ha távol van - hívd fel,
Ha ünnepel - lepd meg,

És soha ne feledd: összetartoztok.

(Ismeretlen szerző)

2009. október 29.

OEP és TGYÁS és MÁK és GYES :-(

Az úúúgy vót'...
hogy Csenge után igényeltem GYES-t. Nem az a 25.795,- Ft kellett a boldogsághoz, de úgy voltunk vele, hogy annyi, de annyi adót, járulékot fizettem már az államnak, egy kicsit kaphatok én is tőle (tőlük? mit kell mondani az államról). Szóval 13-szor meg is kaptam a MÁK-tól 2008. szeptembere óta, egészen augusztusig (Csenge 3. születésnapjáig). Közben májusban megszületett Csongor (hála az Égnek!) és megigényletük az OEP-től a TGYÁS-t (ami 24 hétig jár, az utolsó 12 havi jövedelem alapján). Július elején személyesen az ügyfélszolgálaton adtuk be az igénylést, mondták OK, minden rendben, majd utaljuk. Aztán augusztus végén már kezdtem izgulni... Telefonáltam és telefonáltam és telefonáltam... De az OEP telefonjai mellett nem nagyon ül senki. Aztán augusztus 26-án sikerült élő emberrel beszélni. (Ekkor már úgy telefonáltunk Apácskával, hogy mind a ketten hívtuk az OEP két különböző számát.) És akkor jött a feketeleves:
Amíg Csenge után a MÁK GYES-t folyósít, addig Csongor után nem jár a TGYÁS. Viszont a 24 hét, amíg folyósítható a TGYÁS, az Csongor születésétől számít. Tehát több hét, esetleg hónap ellátása már ugrott.
Őszintén mondom, hogy azóta sem fér a fejembe, hogy két különböző ellátást miért nem lehet igényelni két különböző gyermekünk után. De nem lehet. De ez miért csak két hónap eltelltével derült ki? Miért nem volt valaki akármelyik hivatalnál, aki szólt volna, hogy itt bibi van? Mindegy, ezen már túltettem magam.
Szeptember 13-án levél jött a MÁK-tól, hogy fizessük vissza a GYES 2009. június 26-a óta kifizetett összegét. (Csongor születésekor le kellett volna mondani a GYES-ről. Mivel később igényeltük meg a TGYÁS-t (TAJ kártya hiányában, ami szintén az OEP-től jön...) nem pedig májusban, ezért júniusra GYES jár, a lényegesen magasabb összegű TGYÁS nem.) Tehát szeptember 14-én visszafizettünk 54ezer forintot, a csekket faxon még aznap elküldtük a MÁK-nak, gyorsítandó a folyamatot.
Aztán szeptember 11-i dátummal 20-án kaptam levelet az OEP-től, hogy felfüggesztik a TGYÁS-sal kapcsolatos eljárást, addig, amíg a MÁK-kal nem tisztázzák, hogy meddig kaptam a GYES-t. Ez azért érdekes, mert Csenge augusztus végén elmúlt 3 éves, tehát ettől a dátumtól már nem járt a GYES, szóval nyugodt lélekkel utalhatták volna a TGYÁS-t.
A MÁK-tól szeptember 21-én (és október 15-én is) megkaptam a határozatot, amit megküldtek az OEP-nek is, hogy 2009. június 26-ig folyósították a GYES-t, az OEP folyósíthatja a TGYÁS-t. Telefonon tisztáztam a MÁK-kal, hogy csak június 26-tól kaphatom a TGYÁS-t.
Szóval, gondoltam, mostmár sínen van minden, ha szeptember közepén a MÁK és az OEP tisztázta egymással ezt a dolgot, akkor október 10-e körül már számíthatok a TGYÁS-ra. Tévedtem. :-(
Október 19-én bementem az ügyfélszolgálatra: Ugyan, árulják már el, hogy mi az oka, hogy itt állunk két gyerekkel, ellátás nélkül!
Választ nem kaptam, de kitölthettem egy "Soronkívüli igénylés"-t. Mondták, ezt elbírálják, felülbírálják és mittoménmégmiccsinálnak és 10 napon belül utalják az pénzt. Gondoltam, azért ezt nem hiszem, de legyen, adjunk még egy esélyt ezeknek, hátha tartják a szavukat...
Aztán tegnap újabb telefonálásba kezdtem, mert a bankszámlámon - már megint - nincs annyi pénz, hogy novemberben a közüzemi számlákat ki tudjuk fizetni.
Az OEP-es leveleken ugyanaz az ügyintéző. Kinyomoztam(!) a közvetlen telefonszámát, mert az persze - gondolom nem véletlenül - nincs a levélen. Hosszas próbálkozás után felveszi vki, se köszönés, se bemutatkozás, csak "Ellátás". (Pénzbeli Ellátási Osztály II. - gyengébbek kedvéért, akik nem ismerik az OEP lelkivilágát). Mondom kit keresek, mondja ő az.
Ho-ho-hó! Nnna, ráborítottam 5 hónap keservét, gondját, álmatlan éjszakáit, aggódását, amit azzal okozott, hogy egy oldalban tájékoztatott arról, hogy felfüggeszti az eljárást, hogy egy családot, két gyerekkel ellátás nélkül hagyott. Ő, személyesen, mert ő volt az, akit még a MÁK sem ért el telefonon hetekig, mert ő az, aki családok anyagi helyzetéről egy-két tollvonással dönt. A türelmetlen válasza: ő ezt a gépben nem látja, ő ezt nem tudja, neki ehhez a beadott papírok kellenek... Ez az ügyintéző!? MIVAN? Ez volt az a pont, amikor megkérdeztem, hogy a főnőkét kell-e fölhívnom, mert a főnökének a neve is szerepelt a levelein. Sajnálja, mondta, ő akkor sem tud segíteni. Nnna, itt kissé emelt hangon elköszöntem és lecsaptam a telefont.
5-10 perc múlva csörgött a telefonom. Az előbbi OEP ügyintézőm hívott. ??? Mondja, utánanézett, láttja, tudja. Október 30-án utalják az elmaradt TGYÁS összegét. Mondom, mondja már meg mennyit. Aszongya' száznégyezer forintot. MENNYIT??? Mondja ez a 06.26-09.30-i időszakra járó TGYÁS. MENNYI??? És megismétli a száznégyezret és igen hozzáértően hozzáteszi, hogy maximalizáva van a TGYÁS összege. Agyam megint eldurrant... Kissé ingerülten mondom neki, a TGYÁS összege nincs maximalizálva, szemben a GYED összegével. Ja! kap a fejéhez, ez nem a TGYÁS, ez még a januári ill. februári táppénz különbözet, mert elszámolták... (meg sem lepődöm) OK, mondom, mennyi a TGYÁS összege? Mingyá', mondja ő, és hallom, ahogy vad klimpírozásba kezd. Kb félperc múlva jön a válasz: egymilliókizenkétezer forint, a 06.26-09.30-i időszakra. Ez már jobban hangzik. Közelít ahhoz az összeghez, amire számítottam. Kicsit kevesebb, de kituggya', lehet, hogy 1-2 hónap múlva eszükbe jut, hogy elszámolták és utalnak egy kis differenciát...
Persze ennek a történetnek itt még nincs vége. Akkor lesz, ha a jövőhét elején megérkezik a bankszámlámra ez a pénz. Addig - szerencsére - már csak pár nap van, amíg izgulhatok, hogy hogyan is lesz kifizetve a rezsi...

Egy tanulsága viszont van. Ha a következő csemeténk Csongor harmadik születésnapja előtt érkezik, akkor időben LE KELL MONDANI A GYES-RŐL. Remélhetőleg akkor semmi sem lesz útjában annak, hogy az OEP időben - azaz csak 1-2 hónap késéssel - utalja az éppen aktuális ellátást.

És még egy dolog: Csenge után TGYÁS+GYED+GYES+CSP a három év alatt összesen nem egészen három és félmillió forint, azaz 94.672,- forint per hó. Szóval aki azt gondolná, hogy a pénzért vállalunk gyerket, az téved. A havi nettó fizetésem ennek több mint háromszorosa, nem számítva a jutalmakat.

2009. október 28.

Betegség - Csenge

Reggel volt nagy riadalom.
Amikor 6.45-kor kora-reggeliztünk Csongorral éreztem én, hogy mintha meleg lenne Csenge. De azt hittem, hogy melege van a takaró alatt.
Aztán nem ébredt fel arra, hogy bekapcsoltam a tv-t - hírek, időjárásjelentés. Aztán amikor az ölembe vettem, hogy ébresztgessem, éreztem, hogy majd' meggyullad a kis teste.
Aztán bágyadtan inni kért. A vizet 1 percen belül visszahányta. Aztán kb 10-15 perc múlva újra hányt, majd még egyszer és még egyszer és még egyszer. (Ágynemű- és ruhacsere minden alkalommal. Bár ez volt a legkisebb baj.)
Hívtam a gyerekorvost. Jellemzően ma 16-18-ig volt rendelés. De szerencsére pont erre járt. 9 előtt ért ide az orvos.
Csenge úgy nézett ki, hogy még a dokit is megijesztette. Kapott lázcsillapítót és hányás csillapítót és még vmi port az ásványi anyagok pótlására. Szerencsére a hányás is elmúlt és a láza is lement.
Délután 2 körül még egyszer jött a doki.
4 körül Csenge "MENJÜNK JÁTSZÓTÉRRE!" kiáltással rohangált a lakásban. :-) Ettől én is jobban éreztem magam.
Alszik. Nem lázas, nem hány, sokkal jobban van.

2009. október 26.

Óra átállítás

De jó!
A gyerekek rá vannak állva egy időbeosztásra, erre most összezavarják őket...

És a magyarázat?
Jók az élettani hatásai. Mer' a homo welnekusz és a homo fitnekusz nem elég környezettudatos. Nem érdekli őket az energiamegtakarítás. :-)

Csenge is és Csongor is meg van egy kicsit keveredve az óra állítás miatt. Csenge vasárnap este 11-kor még ébren volt. Ébren volt? Pörgött, viháncolt, fel-alá rohangált.
Csongor pedig éjszaka 1 4 7 helyett 3-kor és 6-kor ébredt enni.

2009. október 23.

Hétvége

Nekünk - főleg nekem - már ma is hétvége van. Reggeli-csinálás - és elpusztítás - után a gyerekruhákat rendeztem el. Hétközben egyszerűen képtelen vagyok hajtogatni és pakolni. Ezek a tevékenységek hétvégére maradnak. Nekem, ezek jelentik a hétvége kezdetét. :-) Szóval elraktam a heti mosás "bűnjeleit". Aztán úgy belejöttem a pakolásba, hogy Csongor már nem használt, kinőtt ruháit is összeszedtem. Így mostmár a kanapé aljában, az ágyneműtartóban újabb kis csomag van (reszketeg, 5 centis betűkkel, akkurátusan ráírva: 56-62-es fiús).
Aztán nekiláttam a főzőcskének. Ez is a hétvégét jelenti nekem. Mert csak akkor van időm főzni. Mert csak akkor kell főzni.
Ritkán tervezem meg előre, hogy mit is főzzek. Alap dolgok mindig vannak itthon, a hűtőben. Így csak annyira kell előre gondolkodnom, hogy a húst időben kivegyem a hűtőből.
A menű gulyásleves és palacsinta.
Igen, gulyás 2 hete volt, jól látod.
Tegnap vettem a húst, amikor az orvostól jöttünk haza. Nem készültem vásárolni, alig volt nálam pénz. Ráadásul abból is voltak még kötelező költenivalóim: a gyógyszertár, a zöldséges, a pék. Egy ezres maradt a tárcámban... Ebből lett a karaj. Nem túl nagy darab, 40 dkg.
Zöldség volt a hűtőben, a krumpli arra várt, hogy alakot váltson. Meg ott volt a karaj. A legegyszerűbb megoldás a gulyás volt.
Soha sem rossz választás! Kevés munka után ízletes, tápláló, meleg, huncutan csípős - Csenge miatt tényleg nagyon halványan.
A palacsinta... Csenge szavai: a legkedvencem. :-) Szóval a palacsintával sem lehet melléfogni. Általában Anyuval süttet magának Csenge. Akár a hét minden napján. De néha én is sütök. Feldobálósat. :-) Bár nagyon jól főzők, nem vagyok a konyha ördöge. A palacsinta feldobálásra ezért külön büszke vagyok. :-) Ez az egyetlen "kunsztom" a konyhában.

2009. október 21.

Ezek ketten :-)

(Mármint a gyermekeink)
Ecccerűen imádják egymást! :-)
Csongor olyan imádattal és áhitattal tud nézni az ő okos, nagy Tesójára...
Csenge olyan féktelen szerettel tud nekirontani az ő mosolygós Kistesójának...

Amikor haza jöttünk a kórházból, Csenge nagyon örült nekünk. Kiváncsi volt az új kis jövevényre. Tetszett neki, szeretgette, ölelgette, ölbe vette (kis segítséggel, alátámasztással). Aztán valahogy tudatosult benne, hogy végleges - legálábbis hosszútávú - Csongor jelenléte. És akkor jött, hogy "NE VEDD FEL!", "NE ETESD!", "NE ITASD!", "ENGEM VEGYÉL FEL!", "ENGEM IS VEGYÉL FEL!". Amint meglátta Csongort a közelemben, indult a hiszti, földön fetrengés, ordítás. Közelített az elviselhetetlenhez. Nehéz pár hét volt. :-) Aztán elmúlt. (Mostmár csak akkor művel ilyeneket, amikor nagyon fáradt.)
Manapság amikor elérhető közelségben van Csongor, akkor simogatja, kezét fogja, beszélget hozzá. Megszorítja a kezét, és azt mondja neki "Pofikám", "Mmmmmmegeszem". Csongor meg csak mosolyog neki, és nézi a nagy kék szemeivel. :-) Valahogy tudja, érzi, hogy ezek a gesztusok - bármennyire is féktelenek - a szeretet - esetlen - megnyilvánulásai a nővére részéről.
Nagyon helyesek együtt. Cinkosak. Már most.

2009. október 20.

Népliget

Vasárnap a délutáni alvás után valahová menni kell! De hová? Ami engem illet még mindig az ősz színeit keresem. Szóval a család is. Demokrácia van nálunk, vagy mi... :-)

Mivel már korán sötétedik, így nem lehetett túl messzi uticélt kitűzni. Szóval a városon belüli helyet kellett keresnem. De nem a Városligetet, mert ott voltunk nem régen és csak hisztibe fulladt az egész a tó miatt. A Margitszigetre bajos a kijutás, a közlekedés miatt. Szal' Népliget.

Persze sokmindent lehet hallani a Ligetről. De gondoltam nem egy családot keresnek és találnak meg...

Liget. A Planetárium mögött parkoltunk. Csak 1 órát sétáltunk - mentünk egy szép kis kört. Az ősz még mindig nem mutatja színeit, de volt más érdekesség.

Mókusok.
A fák aljában, a faágakon. Ott szaladgáltak, terméseket szedegettek és ettek. Csengét teljesen elvarázsolta. És engem is. :-) Csongor szokásához híven végigaludta az eseményeket. :-)) Apácska volt a bébiszitter - Csenge felelős: cipelte, hintáztatta, kergette a csemetét.

Egy pár levelet találtam, ami már őszi színekre váltott. Azok préselődnek - szép magyarsággal. Remélem, hogy még gyüjtünk hozzá és csinálunk valami érdekeset velük!

Kellemes nap volt. Hűvös, de nem fújt a szél. ÉS jól szórakoztunk.

2009. október 17.

Csenge


Fejlődik...

Múlt héten pénteken úgy hoztuk haza Anyuéktól, hogy a CUMI ott maradt(!). Készültem a szörnyűséges estére, éjszakára. DE! nagy meglepetésemre csak egyszer-kétszer hangzott el, hogy "csumi"!, kérem a "csumit"!. Amikor mondtam, hogy a Mamáéknál maradt, akkor nem tört ki a hiszti, a szokásos NEEEM!-mel. Simán vettük az akadályt. Szombaton este ugyanez volt. Cumi nem. :-) A cumi azóta sem került haza, Anyuék is eldugták otthon. Azóta ma volt egy kis elhajlás. Csenge kezébe, aztán villámgyorsan szájába került Csongor cumija - amit különben nem használunk.
Amikor hazajöttünk a kórházból hoztunk Csongornak cumit. De nem kellett neki. Azóta sem kell. Iiiilyen messzire - 30-40cm-re - tudja elköpni, amint a szájába kerül. :-)

A másik a pelusba kakilás. Most szólt a kiscsaj, hogy kakilni kell és ráülne a wc-re. Nem pelust kért, ráülne a wc-re! Eredménye még nincs a dolognak. Bár már kétszer visszaült a "könyvtárszobába". De egyszer majd csak sikerül ez is... :-)

Vajon arról mikor írhatok, hogy a saját ágyában alszik? :-))

2009. október 14.

Csongor

Szerencsére Neki jut tejecske.
Gyorsan, mohón eszik.

A hálóban, az ágyon fekve szoktunk enni. Amikor beteszem az ágyra, már sejti, hogy mi fog következni, szélesen mosolyog. Amikor elkezdek vetkőzni, akkor már biztos a dolgában, kapálódzik, visong, sikít. Amikor melléfekszek, akkor pedig elszabadul a lelkes öröme.

5-8 perc alatt jóllakik. Utána a hátára hengeredik, szélesen mosolyog és liheg egy pár percig. Pasinál ilyen sikerem előtte még nem volt. :-))

Amikor a büfihez a vállamra veszem, akkor pedig igazán hallatszik, hogy fiúgyerekünk van... Ablakrengető. :-)

Szeret öltözni, vetkőzni. Segít: tolja, húzza karját, lábát, amikor kell. Nem sír hozzá. Neki nem fáj a ruhaváltás. :-)

Beszélget hozzám: ennnnnni, innnnnni. Tényleg így hangzik. Azt szoktam kérdezni Tőle, hogy mi a kedvenced? És akkor válaszol: eönnni, iiinnni.

Amikor tisztába teszem, akkor pedig azzal szórakoztatjuk egymást, hogy mondom Neki, hogy "Tudod, hogy ekkora a pöpösöd?", és mutatok neki kb. 2-3 centinyit. Mivel mosolygok hozzá, ezért jókedvűen visszamosolyog. :-)) Egyenlőre nem okoz lelki törést Neki, nem érdekli a méret.

És mindig, állandóan mosolyog! :-)

2009. október 12.

Debrő

A gyerekekkel haza mentünk.

10 körül indultunk. Az indulás nem volt teljesen hiszti-mentes. De derekasan álltam a sarat. Mind a két csemetét betuszkoltam a kocsiba, pelenkástúl, váltóruhástúl, babavizestűl, mindenestűl. A városból kivezető út zsúfolt - mint mindig. Csongor alszik. Ahogy elindul az autó a kis popsija alatt, rögtön mély álomba ájul. Csenge egy kicsit beszélgetett velem, aztán a Hungária körúton már Ő is békésen aludt. :-)

Autópálya. A hosszú kilométereket a táj változatossága teszi könnyebben elviselhetővé. A szemem jóllakott az ősz káprázatos színeivel. Gondoltam, majd csinálok egy-két képet. De az autópályán bajos... Nem állhatok meg, ahol csak akarok. Gondoltam, majd otthon csinálok képeket. De mire hazaértünk esett. :-( Szóval reménykedek, hogy a hétvégén lesz alkalmam még csinálni néhány képet.


Ahogy lejöttünk az autópályáról még egy gyönyörű látványban volt részem: velem szemben a Mátra, felhőtakaróban, ahogy a Fujit szoktuk látni giccses képeslapon.



Otthon minden egy kicsit olyan, mint a dalban. A Nagyszüleim megkoptak, elkoptak, - sajnos -megöregedtek.
Csenge futkározása, Csongor kacagása, sikítása visz egy kis életet a házba.

Kellemes nap volt. Csenge is élvezte, a Nagyszüleimnek is tetszett.

Sötétben, sűrű esőben jöttünk haza.
Mind a két csemete végigaludta az utat. Csongor Budapest határában jelezte, hogy éhes. Megálltunk egy kis időre. Csenge is felriadt, vele a szakadó esőben pisilni kellett. :-)

2009. október 11.

Csongor

Alig írok Róla... Pedig az időm legnagyobb részét Vele töltöm.
De most!

Nagyon nyugodt, derűs, türelmes baba.
Ma a naaagy piros-zöld multiban vásároltunk. Álltunk a pénztárnál. Csongor a bébihordozóban a bevásárlókocsin. Néz, néz, mosolyog, majd hangosan elkezd kacarászni, inkább röhögni. :-) Nem tudtam betellni Vele! Pedig már vagy fél órával túl voltunk az evési időn. Erre ez a pöttöm emberke megállíthatatlanul, teli szájjal röhögcsél... (Mondjuk Csenge hisztizett helyette.)

Nagyon féltem a fiúgyerektől. Mer' azt mondják róluk, hogy nyűgösebbek, hasfájósabbak, nezebben kezelhetőek, mint a lányok. Mer' más az anatómiája, mint egy leánygyereknek. Mer' nem tudom, hogy hogyan kell fiút, férfit nevelni. (Ez még mindig félelmetes számomra.)

De a félelmeim - nagyrésze - alaptalan volt. Csongor nem volt hasfájós. Csak akkor hallani a hangját, amikor éhes. De akkor is inkább csak panaszos, mint türelmetlen, követelőző.

A pelus alatti különbségek csak annyit tesznek, hogy könnyebb kezelni. Nem kell félni, hogy mit, merről, merre törölök.

Viszont amikor Csenge nekiállt pelus nélkül pisilni, akkor jól meghatároztatóan egy területre sikerült neki: a hasamra. Amikor Csongor kezd el a pelenkázón pisilni, akkor viszont kezdi a combomon, elindul felfelé a hasamra, mellemre, majd maga mellé a pelenkázóra - balra hord :-) -, majd a feje fölött át az ágyába. :-))) Mindig résen kell lennem, hogy időben rá tudjam borítani a pelust, mielőtt mindent lefütyülne. :-))) Mer' nem tudok elég gyors lenni. Pénteken pölö háromszor sikerült megkeresztenlie.


Csongor roppant kommunikatív. Amikor a pelenkázón végeztünk a kötelezőkkel, akkor szoktunk beszélgetni: mondom neki öö-ő, erre válaszol nekem, hogy eöö-ő. :-))

2009. október 10.

Szombat...

Amikor a gyerekek ruháit rendezgetem, vasalom, amikor főzőcskézek, akkor érzem magam igazán felnőttnek :-)
Reggel elpakoltam a nagy halom gyerekruhát, ami a héten összegyűlt és ágyneműt húztam Csongornak.
Aztán haptákba vágtam a fürdőszobát: fogkefével végigsúroltam mindent.
Aztán főztem egy jóadag gulyást. Kocka karajból. :-) Apácska csak akkor eszi meg a húst, ha szép kockaformájú. Ezért rászoktam arra, hogy félig fagyosan darabolom a húst. Így kocka karajból biztosan megeszi. :-)
A gulyás isssteni lett! Sűrű, enyhén csípős, tele répával és krumplival. Isssteni!

Csongor nem aludt napközben, dél körül már nagyon nyűgös volt. Végül a karomban ringattam, úgy aludt el. Pár percre rá Csenge ébredezett; a karomban ringattam, amíg felébredt... Hmmm:-) Milyen szép az élet!

2009. október 9.

Hordozás

Végre!
Csengét is akartam hordozni. De rosszul kezdtem hozzá: kengurúval. Egyikünknek sem volt kényelmes. Csenge nem szeretett benne lenni. Csak nyűglődött. Az alig 5kg-s Csengét alig bírtam el, fájt tőle a hátam, a derekam. Csak nyűglődtem. Feladtuk. Végül maradtunk a babakocsinál.
Most, Csongorral, úgy gondoltam, hogy kipróbálok valami mást. A kendőtől - őszintén megvallva - félek. Mer' mi van, ha nem tudom jól megkötni és többet ártok vele, mint használok?

A MT mellett döntöttem. Több magyar gyártásút is megnéztem. A technológia - nagyából - ugyanaz, az árak és a színek, minták viszont már igen sokfélék.
Végül találtam egy olyan színt és mintát, amit magaménak éreztem. Többször visszatértem az oldalra, nézegettem, barátkoztam vele, pedig tudtam, hogy EZT akarom. :-)
Érdekes, hogy bár ez nem volt szempont, a kiválasztott MT egyike a legolcsóbb hordozóknak.
Végül megrendeltem emilen vasárnap éjszaka. Hétfőn délelőtt kaptam kedves választ, hogy postázzák nekünk a kiválasztott modelt. Tegnap, mire visszaértünk a gyerekorvostól, itt várt az értesítés, hogy a postán vár a csomag. Ma pedig elsétáltunk Csongorral a postára.
Alig vártam, hogy végre haza érjünk, hogy kipróbálhassuk.
Egyszerűen gyönyörű! Csongor jól érzi benne magát, könnyen kezelhető, tudom kötözni és nem érzem benne Csongor súlyát megeröltetőnek.
Szóval a vasárnapi kiruccanáshoz már nem kell babakocsi. :-)

Ugye milyen szép? :-) Szerelem első látásra.

2009. október 6.

Igények...

Origo - Női Lapozó:

Szükségünk van gyerekmentes helyekre is
Világszerte éttermek és hotelek csalogatnak a teljes nyugalom ígéretével, de utazási irodákat is működtetnek, sőt légitársaságokat is terveznek csak felnőtteknek. Idehaza még nem találkoztunk ilyesmivel, pedig nekünk is szükségünk lehet időnként teljes, akár gyerekmentes pihenésre - biztosan vannak, akik jó néhányan még úgy gondolják, ahogyan mi.

Hmmm.... idehaza egyenlőre ott tartunk, hogy ha megyünk valahová, akkor előre egyeztetni kell, hogy babakocsival, gyerekkel be lehet-e menni, hogy van-e etetőszék, játszósarok, stb...

2009. október 5.

Budapest

Ma - elég hosszú idő után - beautóztam a városba.
Persze, látom, hallom, hogy itt-ott felbontották meg lezárták meg elterelték... De most megtapasztaltam.

Az úúúúgy volt, hogy Anyu és Ági néni (KisHug anyósa) gondoltak egy nagyot, hogy ők ma városnéznének, menjünk fel a Citadellára. És persze én legyek az a szerencsés, aki a sofőrük lehet. (Na jó, szívesen mentem - kis változatosság.) Szóval az élhető(bb) külvárosból elindultunk a Belváros felé. Az Üllői út-Baross utca kereszteződés kaotikus, a Kecskeméti utca le van zárva, a Múzeum körút össze-visszaterelgetve... Végül a Kossuth Lajos utcára kanyarodtunk egy kis araszolgatás után. Aztán át a hídon, aztán fel a BJ étteremhez - itt parkoltunk le. A parkolóóra egy kisebb vagyont elnyel a 1,5 órás parkolásért. Cserébe viszont alig van autó, és "őrzés" is van, mert a parkolóőr ott tanyázik.
Amikor a C-ban dolgoztam, akkor rendszeresen hoztunk fel ide külföldi vendégeket vacsora után, hogy rácsodálkozhassanak Budapestre. Most, mint egy rutinos idegenvezető, a legjobb kilátást mutattam meg a hölgyeknek (Csongor végigaludta az utat, a sétát). A kis teraszról látni lehet a Várnegyed egy részét, a Galériát, a Palotát, a pesti oldalon az Országházat, a Bazilikát és a kinyújtózott várost, ahogy az utakon és a hidakon áramlik a autók kavalkádja. Nem először láttam, de lenyűgözött. Szikrázóan sütött a nap, arany és sárga glóriával koronázva a látványt és jótékonyan elfeledtetve az felvezető út prózaiságát.
Aztán persze visszarángatott a valóba a sok idegenvezető és turista idegen szava. Elidultunk a bronz hölgy felé. Az utat vásáros sátrak szegélyezik- kötött kardigánok, kékfestő ruhácskák, paprikafűzérek, képeslapok és hűtőmágnesek és marionett bábok színes és nem túl ízléses forgataga.
A Szabadságszobornál egyedül ácsorogtam egy kicsit, amíg Anyuék körbesétálták. Szemlélődtem. (Csongor csak aludt és aludt) És mit láttam... Instant rácsodálkozást: engedéllyel feljön a városnéző busz, szépen lassan gurul, az ablakokban kattan egy-két fényképezőgép, bip-pel egy-két digitális kamera és már gurul is tovább, kicsit lassítva a következő szép, fotózható látképig... Szegények. Ki tudja mennyit utaztak, pakoltak, bosszankodtak, kényelmetlenkedtek idegen hotelszobákban, mire eljutottak a városnézésre. Látták a város - nem túl hízelgő - arcát közelről, amíg a reptérről, pályaudvarról a szállodájukhoz értek. Látták a koszt, a hajléktalanokat, a koldusokat, az útlezárásokat, az eltereléseket, a forgalmat... És a város szebbik arcából - ahonnan ezek nem látszanak - csak annyit kapnak, amit egy lomhán guruló busz ablakából el tudnak csípni.
Tovább sétáltunk, rá-rácsodálkozva az újabb látványra. Majd visszaértünk az autóhoz.
Csongor az utolsó 10 méterre felébredt és énekelgetett egy kicsit - hiába, ebédidő volt. A parkolóban jóllakattam. :-)
Aztán indultunk haza. Újra szembesültünk a város valós arcával, ahol nem mindig süt a nap, ahol a házak homlokzatát szürkére festette a szomog, ahol pár méter gurulás után újra meg kell állni a forgalomban.
Jó volt, kellemes volt egy kicsit messzebbről nézni, szépnek látni a várost. Jó volt, kellemes volt a napfény, a séta, a hétköznapitól távoli elfoglaltság.
És jó volt, hogy ezt Csongor jóllakott, elégedett mosolya zárta.

2009. október 4.

Vácrátóti Botanikus Kert


Ezt még a múlt héten kinéztem magunknak. De akkor inkább a Medvefarmra mentünk.
Ma viszont nekivágtunk.

Kellemes, csendes szellős, napsütéses nap volt a mai. Kirándulni csalogató. A mi kiruccanásunk régi, tradicionális magyar állat- és növényfajták, élelmiszerek nézegetésével és kóstolásával indult. :-) Vettünk fokhagyma lekvárt, zeller lekvárt, mézet és Zsanna Mannát. Kóstoltunk paradicsomot, szagolgattunk gyógynövényeket és vadvirágokat. Aztán barangoltunk egy jót a hatalmas fák között, a fa hidacskák labirintusában.

Azért nem volt ilyen idillikus... :-)

A babakocsival nehézkes a haladás. Nemcsak a földutakon - az ellen nem is lenne kifogásom -, hanem az aszfaltozott utakon is.
Aztán a háromévesünket elkapta a hiszti... :-( Kicsit fáradt volt, így semmi sem volt (elég) jó neki. :-)

Csongor jót aludt - a rázkódás ellenére is.


Mindent egybevetve jó nap volt. Arra készültem, hogy aranyszínű és tüzes és rozsdás őszi képeket tudok csinálni. De minden zöldben pompázik még mindig. 1-2 hét múlva teljesülhet ez a vágyam is.

Ez egy cseresznyefa törzse. Olyan, mintha bőr lenne...

2009. október 2.

Okosbaba - divat

Megint Gabkánál olvastam valamit...
2,5-3 évvel ezelőtt ilyesmik jártak az én fejemben is: bébiangol, kreatívház, zenebölcsi...

Csengével féléves korától jártunk zenebölcsizni, két különböző helyre, heti 1-1 alkalommal. Többfélét is megnéztünk mire megtaláltam azt a kettőt, ami elég szabadságot adott nekünk, ahol a gyerekek szabadon jöhettek-mehettek, ahol a kezükbe adta a pedagógus a furulyát és a gitárt, hogy megnézzék, kopogtassák, és nem anya ölében kellett végigülniük 30 percet a türelmetlen, üvöltöző gyerekeknek.
A zenebölcsit azért tartottam fontosnak (a korai zenei nevelés ill. amellett, hogy már alig emlékeztem egy-egy mondókára, gyermekdalra), mert Csenge környezetében nem voltak gyerekek. Egész nap, állandóan csak felnőttek között volt.
A zenebölcsikben jó volt, hogy hasonló korú gyerekekkel lehetett és jó volt, hogy megtanulhattam, hogy otthon milyen népdalokkal, ölbéli játékokkal, lovagoltatókkal, sétáltatókkal tudunk együtt játszani ill. együttjátszani.
Jó volt, hogy szabadjára engedhettem, hogy megtanulja, hogy hogyan lehet kialakítani a szociális kapcsolatokat.
Jó volt, hogy láttam, hogy önállóan megy, tesz-vesz, rendezkedik, alkalmazkodik, hogy boldogul.
Jó volt, hogy megtanultam, hogy el kell engedni, hogy azzal teszek neki a legjobbat, ha hagyom, hogy tapasztaljon, tanuljon önállóan (ne pedig a szájába legyen rágva, hogy mit is kell csinálni).

Tudom, hogy ennek köszönhetem, hogy könnyen beilleszkedett a bölcsibe és simán megy/ment most az óvodai beilleszkedés is. Csenge önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos, bámulatos a szókincse (amit ugye a népdaloknak, mondókáknak, népmeséknek köszönhetünk).

De angol, meg okosbaba, meg kutyatuggggyami...
Mi gyermeket nevelgetünk, nem pedig versenylovat (bocs a lovas párhuzamért). Gyermekeinknek játszaniuk kell, amíg csak lehet. Maradjanak önfeledtek és (teljesítmény)kényszertől mentesek minél tovább! Fejlődjenek csak a maguk ütemében, a saját ritmusuk szerint! Ne erőszakoljunk rájuk elfoglaltságokat!

2009. szeptember 30.

Csenge

Csengénk legújabb szórakozása a fogmosás. Hazaérkezéskor, evés előtt, evés után, csak úgy. Mindig. :-)
Ez persze nem baj. Fontos a személyes higiénia.
DE!
Nála egy "egyszerű" fogmosás 10-15 percig tart. Körben nem lehet elzárni a csapot, csak úgy zubog a víz. És ami a legélvezetesebb az egészben: a szájából az öblítő vizet nemes egyszerűséggel az tükörre köpi...
Szóval nálunk minden egyes fogmosás után úúúúúúúúúszik a fürdőszoba. :-))


Megint elhatalmasodott a hiszti. :-(
Reggel indul: "MÉÉÉG ALUDNIII AKARÓÓÓK!", "NEEEM AKARÓÓÓK OVIBA MENNIII!", "NEEEM AZT AKARÓÓÓM FELVENNIII, HANEM A MÁÁÁSIKAT!" (ilyenknor nem derül ki, hogy melyik másikat és hogy mi is az pontosan, amit nem akar felvenni). Aztán persze amikor már fel van öltöztetve (mer' csak az oviban öltözik önállóan) és eltaláltam, hogy milyen frizurát szeretne :-), akkor simán indul az oviba.
De én addigra már teljesen kifáradok. A ricsajtól, a tehetetlenségtől, a próbálkozásoktól...
Mit kéne csinálni? Hogyan lehet leszoktatni a hisztiről?
Nehogy nekem bárki is azzal jöjjön, hogy szépen el kell magyarázni a gyereknek, hogy mit, miért kell csinálni! Természetesen beszélgetünk Csengével (is). És minden ilyen beszélgetés után angyali ábrázattal megígéri, hogy többé nem fog hisztizni. :-)

2009. szeptember 29.

EMBERI? - REAKCIÓK
Eléred - megunod
Nem akarod - megtudod
Megérted - megőrülsz
Jó történt - nem örülsz
Megcsinálod - széttöröd
Megteremted - megölöd
Akarod - otthagyod
Megérinted - elmarod
Átéled - elfelejted
Elfogadod - elrejted
Megéget - felgyújtod
Nem kell - de gyűjtöd
Nincs értéke - magasztalod
Nem a Tiéd - azt akarod
Nem látod - elvakít
Nyugodt - megvadít
Harcolni kell - lusta vagy
Kinyílsz - ott hagy
Megváltozik - gyűlölöd
Minden marad - Magad ölöd
Régi van - új kell
Mindig Vele - magány kell
Félted - eltűnik
Jó, hogy van - megszűnik
Mindent gyorsan - biztos elbuksz
Mindent lassan - végig nem jutsz
Jó dolog - nem szabad
Rossz dolog - Rád ragad
Fájdalom - megráz
Nincs vége - vigyázz!
(http://www.pettyvilaga.hu/)


Tudod mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér, amely a gyökeréig ér,
egy szó mely idejében jött,
egy darab ég a csend fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt, mikor csillagod földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel ... Oda.
(többször, több helyen is megtaláltam a net-en)

Kedvenc tárgy :-)

Gabka a naplójában hívott mindenkit játszani.
Kedvenc tárgy...
Csak egy lehet? :-))
Egy időben elválaszthatatlan voltam a mobilomtól, órámtól...
Aztán jött Csenge és már nem hordtam órát és sokszor azt sem tudtam, hogy hol van a telefonom. :-)
Aztán újabb dolgos hónapok következtek és megint a mobil, az óra és a laptop...
Aztán jött Csongor és már megint nem hordok órát, nem tudom, hogy hol van a telefonom, a laptop pedig már hónapok óta nem volt bekapcsolva. :-)
Mostanában hűséges, elválaszthatatlan társam egy fekete határidőnapló. Csongor születése óta írom, hogy mikor, mennyit evett, hogy mennyi a súlya (hetente egyszer mázsáljuk a védőnőnél), hogy milyen orvosi vizsgálatoknak milyen eredménye volt, stb.
Ragaszkodok ehhez a naplóhoz. Ez a biztos pont, hogy Csongor napirendje meglegyen. Ez a fekete napló a tanúja, hogy hogyan fejlődik hétről hétre a kisfiunk. Örök emléke ezeknek a napoknak, heteknek, hónapoknak. (Csengének kék naplója volt, 1 éves koráig vezettem. Csongor naplóját is 1 éves koráig tervezem vezetni.)
Aztán itt van a babakocsi... :-) Szintén össze vagyunk nőve. Hiszen amikor kiteszem a lábam a lakásból ez az elnyűhetetlen, robosztus kocsi mindig velem van. Benne a kisfiunk... Az a mosolygós, csupaszem, fogatlan, égi csomagocska. :-) Ez a kocsi óvta, hozta-vitte Csengét is.
Aztán a babakocsi karján mindig ott van a hátizsák. Tömve pelenkával és a peluscseréhez szükséges egyéb holmikkal.
Ezek a tárgyak május vége óta hozzám tartoznak, a testem részei. Ezek nélkül félember vagyok, soha nem hagyom el a lakást nélkülük. :-)
Amikor ezekre a tárgyakra nézek, akkor Csongort látom. A közös napjainkat, sétáinkat, útjainkat. Ezek mi vagyunk ketten, Csongor és én.

2009. szeptember 27.

Az élet opálos igazgyöngye

Anyatej.

Amikor Csengét vártuk nagyon készültem a szoptatásra. A testemből táplálni a gyermekemet - ennél szentebb nincs is.
Aztán nem sikerült. Két hét után már pótolni kellet, két hónap múlva pedig végleg megszűnt a tej. Minden evéskor sírtunk: Csenge az éhségtől, a türelmetlenségtől, a csalódottságtól; én a tehetetlenségtől, a csalódott dühtől.
Bűnösnek éreztem magam, mert nem voltam képes anyatejet adni a gyermekemnek. Pedig rengeteg bogyót, teát, megkituggyamégmit kipróbáltam. Vadásztam a tejszaporító eljárásokat, lehetőségeket a neten. De semmi sem hatott.
Egyre frusztráltabb és depisebb lettem. Magamtól is, de a védőnő még tett rá egy-két lapáttal a megjegyzéseivel. (Ez nem védőnő, az támadónő!!!)
Aztán láttam, hogy Csenge szépen fejlődik. Jót tett a lelkemnek, belenyugodtam a helyzetbe (nem mintha mást tehettem volna).
Aztán bekopogott Csongor - akkor még ApróKincs néven. A védőnő már az első találkozás alkalmával mondta, hogy "Ennek a babának azért tovább kell szopnia!". Még meg sem született, de már elkezdett stresszelni a védőnő...
Most másképp álltam a dologhoz: ha lesz tej, akkor jó, ha nem lesz, akkor az is jó. Nem lesz dráma, nem lesz lelkiismeretfurdalás.
Aztán megszületett Csongor. A második napon megérkezett a tej is. Szorgalmasan gyakoroltuk, hogy hogyan is egyen, ha lesz mit. És láss csodát, lett mit! :-)
A kórházban Csongor naplójába írtam, hogy mikor, melyik oldalról, mennyi ideig evett a kisfiunk. Ebbe a naplóba sok minden más is van: orvosi vizsgálatok, mérések eredményei, az idő múlása. Csengének is volt ilyen naplója.
Azóta azt hiszem megfejtettem a rejtélyt, hogy Csengének miért nem jutott tej.
Rossz volt a technikánk. Mindenki azt sulykolta, hogy "Ne egyen fekve a gyerek!". És mi hallgattunk is erre a tanácsra. Mindig ülve, mind a kettőnk számára kényelmetlen testhelyzetben ettünk. Gondolom ezért nem is volt hatékony és ezért tartott csak két hónapig.
Csongorral fekve eszünk/iszunk. Az oldalamra fekszek, mellettem a kisfiunk, egyik kezemmel tartom és simogatom a hátát, a másik kezemmel segítek neki levegőhöz jutni.
Gyorsan, erőteljesen eszik. Nálunk egy evés 5-8 percig tart. (Nekem ne mondja senki, hogy 20 percig kéne! Csongor így is elvan 2,5-3-3,5 órát, tehát eleget eszik. Ja! És hízik, fejlődik.) Csongor hipp-hopp pillanatok alatt telepakolja a pocakját. Aztán csak a hátára hengeredik, szétveti kezét-lábát, elégedetten mosolyog, sikít és gagyog és nyálbuborékokat fúj és úgy kapkodja a levegőt, mintha maratont futott volna (Pedig kap levegőt evés közben. Erre külön figyelek.)
És amikor látom, hogy jóllakott, elégedett a gyermekünk, akkor a büszkeség szétárad bennem. A testemből táplálom a gyermekem. Minden egész, kerek, működik a világ. :-)
Bár néha szeretném visszakapni a testem, de hálás vagyok minden egyes csepp tejért.

Anyatej.
Az élet opálos igazgyöngye. :-)



(Megfigyelésem szerint bőven van tejecske, ha minden etetés után iszok 2-3(-4-5)dl vizet és naponta kétszer - reggel és este - egy kis ricinus 5CH.)

2009. szeptember 26.

Bőgőmasina?

A kedvenc portálomon ma délután ez volt - az egyik - téma.
Az indító hozzászóló szerint hiszti, ha az anyukák elsírják magukat, amikor a csemete oltást kap, orvosi vizsgálaton esik át. És ezt elítélendőnek, idegesítőnek tartja a fórumot indító hölgy. Kapott hideget, meleget. A heves, akár durvának is mondható, vita közben kiderült, hogy a topik indítója kétszer sírt: amikor kiderült, hogy a gyermeke beteg, illetve amikor kiújult a betegsége.
Nos, én a "bőgőmasina" anyukák közé tartozom. Büszkén!
Nem tudok úgy beszélni a gyermekeinkről, hogy el ne lepjék a könnyek a szemem. Általában amikor rájuk nézek, akkor is párás lesz a tekintetem.
Mert hálás vagyok, amiért két ilyen tökéletes, egészséges, ügyes, szép gyermekünk született.
Mert már oviba megy/jár az a szőke, angyali tekintetű leányunk, aki még csak most született. És már olyan önálló, és már olyan dalokat (is) énekel és olyan mondókákat (is) harsog, amiket nem tőlem tanult.
Mert a mi védtelen, gyámoltalan két/három/négy hónapos kisfiunk oltást kap és kénytelen vagyok tehetlenül tűrni, hogy a szúrás fájdalmát Neki kell viselnie, nem vehetem magamra apró testének kínját.

Csengét úgy szoktattuk, hogy ne sírjon egy-egy elesés, kis fájdalom miatt. Soha nem pánikoltam - kifelé - amikor valami "baleset" történt. (Szerencsére egy-két kék folttal megúsztuk az eddigi 3 évet!) Úgyhogy, amikor elesik felpattan, szól, hogy elesett és fáj. Erre én mindig megkérdezem, hogy nagyon fáj-e, aztán, hogy még mindig fáj-e. A válasz mindig nem és megy/fut/játszik tovább. Nagy ijedtségre még nem volt okunk. Bár minden esés, még ha nem is rohanok és kapom fel, megijeszt egy kicsit. És minden ilyen "baleset" után jár egy kis szeretgetés, puszi, odabújás.

Szóval, Csenge nem bőgőmasina, de én büszkén vállalom, hogy az vagyok. :-)

2009. szeptember 19.

Mikor is volt?

Vannak dolgok, amiknek az idejét nem felejti el az ember. Vannak, amikről azt hiszi, hogy nem felejti el. És vannak, amik visszavonhatatlanul eltűnnek az emlékezetből.

Amiket biztos, hogy soha sem fogok elfelejteni:
  • 2005. december 3. - Csenge fogantatása
  • 2006. március 15. 22.30 - Először éreztem Csengét mocorogni
  • 2006. augusztus 28. 17.32 - Csenge megszületése
  • 2006. december 23. - Csenge első nyilvános kacagása. Én már többször is hallottam. :-)
  • 2007. szeptember 8. - Csenge első önálló lépései
  • 2008. augusztus 26. - Csongor fogantatása
  • 2008. november 21. - Először éreztem Csongort mocorogni
  • 2009. május 26. 2.48 - Csongor születése

Az első mosolyok, fogacskák megjelenése... Ezeknek a dátumára nem emlékszem. Csak az érzésekre, amik kavarogtak bennem.

Vajon hány gyermekemnél hány ilyen nevezetes dátum lesz még az életemben? :-)

2009. szeptember 18.

Csenge - Ovi kezdés

Nagyon izgultam Csenge miatt.
Nagy változások voltak az Ő kis életében:

-Csongor érkezése,
-oviba járás.

Féltem, hogy megviselik ezek.
Csongor megérkezése egy pár hetes hisztit és néhány bepisilést okozott.

Az ovi... :-)
Augusztus 25-26-27-én volt a beszoktatás. Délelőtt pár órát bent lehetett lenni a gyerekekkel. Csenge leginkább velünk volt. Nem "keveredett" a többi gyerekkel. Ha nem velünk volt, akkor egyedül játszott.
Szeptember 1-jén indult az ovi. Kedden. Azt kérték az óvónők, hogy ne hagyjuk bent a gyerekeket ebéd után. Szóval minden nap 1/2 1-kor mentem érte.
Reggelente el-elhangzott, hogy inkább a bölcsibe menjünk. Pénteken pedig, hogy én is maradjak ott az oviban. De igazából nem volt semmi probléma.
Aztán a múlt héten már élesben ment az ovi, ottalvással. Nem jelentett gondot, ment minden simán.
Minden délután megkérdeztem az óvónőket, hogy mi volt Csengével. Egy hete pénteken pedig megkérdeztem, hogy mi a véleményük, lesz-e gondja a beilleszkedéssel.
Délutánonként mindig azt a választ kaptam, hogy minden rendben a gyerekkel: eszik, alszik, megfigyeli a gyerekeket, még nem döntötte el, hogy ki is legyen a barátja.

Pénteken viszont kitört a röhögés. :-)
Beilleszkedési problémák.... Ha!
Még 1-jén az én angyalarcú csemetém megállt egy nagycsoportos gyerek előtt, csípőre tette a kezét (szokása) és közölte vele, hogy "FEL VAGYOK KÉSZÜLVE A HARCRA!" Ez alapján úgy látják az óvónők, hogy nem lesz gondja.:-)

Azóta minden délután van egy-egy új sztori.
A két legemlékezetesebb:

- Kislányok! Menjetek pisilni, kezet mosni!
Lányom nem mozdul...
- Csenge?
- Én nem lány vagyok! Hanem királynő! :-)

Remélem azért nem a fiúkkal ment pisilni... :-)

... és a mai:

Reggel sárga kartonból koronát csináltak. Csengének nem kellett a sajátja:
- Ez nem jó korona! Ez sárga, nem arany!

Így délután az udvaron minden gyerek koronában rohangált, kivéve a mi gyerekünket. :-)

Az egyik dadus - nem a miénk - mondta, hogy Csenge a kedvenc, mert jófej, jódumás, kedves, okos. Mitismondhatnék? :-)

Délután mindig az óvónő ölében ül, vagy a kezét fogja, játszik vele, ugra-bugrál vele. :-)
Nem lesz baj. Ez a mi lányunk talpraesett, és elég intelligens ahhoz, hogy tudja kezelni a változásokat.

Hála az égnek!

2009. szeptember 15.

Apás szülés vagy nem?

Ez a téma több babás oldalon is téma, sőt komoly vitatéma.

Apácska mind a két gyermekünk születésnél jelen volt. Sőt, az orvos szemszögéből nézte végig mind a két csemete születését.
Mi megpróbáltuk a lehető legtermészetesebben megélni a szülést/születést. Apácska a 9 hónap alatt ott volt minden UH-n, vizsgálaton. Sőt, a vizsgálatok előtt ő volt a borbélymester, kórházba indulás előtt is ő borotvált.
Nincsenek titkaink egymás előtt. Hiszen az életünket osztjuk meg egymással. Voltak/vannak/lesznek benne jó és rossz dolgok, melyek egy idegen előtt lehet, hogy kellemetlenek (és nem is publikusak)... De mi két test, egy lélek, szövetség.
A felnőtt intimitás nem csak a szex, a selyem ágynemű és gyertyfény, hanem az élet minden területe, a mindennapok prózaisága is.

Megértettem volna, ha Apácska nem akart volna bejönni velem, de nem esett volna jól. Pedig megpróbáltam lebeszélni róla, mert úgy gondoltam nem bírná végig nézni. . .
Arra egy percig sem gondoltam, amit már többször is hallottam, hogy nem lát szépnek/összeszedettnek közben és elveszti az "én-párom-mindig-olyan-kis-tüchtig" illúziót. A "jóban, rosszban, egészségben betegségben" NEM azt jelenti, hogy frissen sminkelve, a fodrászszalonból kilépve. . . Hiszen a párunkat akkor is imádjuk, amikor felébred, borotválatlanul, a haja kusza, az arca gyűrött a párnától, keresztbe van fordulva rajta a pizsi (és útban a fürdőszoba felé még a hátsóját is megvakarja).

***

Férjek, fiúk, srácok!
Lehet, hogy nekünk, a feleségeiteknek, a párjaitoknak szüksége van rátok a szülőszobában (meg bevásárláskor, meg tankoláskor, meg a gyerek fürdetésekor, meg kituggggyamégmikor), a jelenlétetekre vagy a fizikai segítségetekre. Erre legyetek Ti tekintettel!

A életközösség közös életet jelent: jóban és rosszban-t, egészségben és betegségben-t, együtt-et.
Igen, a szülés/születés nem feltétlenül szép látvány, de nézzetek mögé: az ANYA is ott születik (esetleg újjászületik, újraszületik). Tőle kapjátok a KINCS-et, a gyermeket. Így lesztek családdá, egységgé. Így zárul teljessé a kör, a gyűrű végtelensége.

Ki és kinek ígérte meg, hogy az életnek csak napfényes oldala van? A kellemetlenségeket, a kényelmetlenségeket is együtt kell átvészelni! Hogyan bizzunk mi csajok bennetek, hogyan bízzuk rátok az életünket és főleg a gyermekeink életét, ha csak akkor vagytok elfogadóak, ha minden szép és jó?

A szülés egy újabb lehetőség arra, hogy, láthassátok, milyen nagyszerű nő a párotok! A hosszú órákon át tartó kellemetlenséget, kényelemetlenséget, esetleg fájdalmat nemcsak elviseli, tűri, de a közös gyermekekért újra és újra magára vállalja.

***

Ez is, mint minden inteligencia kérdése, kompromisszum kérdése...
Fontos, hogy mind a két fél igénye szóba kerüljön és kisebb-nagyobb mértékben (kompromisszum) érvényesüljön is!

Amikor magányra, befeléfordulásra volt szükségem, akkor kértem Apácskát, hogy maradjon csendben egy kicsit és még a kezét is elengedtem. Aztán újra megfogtuk egymás kezét és újra beszélgettünk.

És persze lehet olyan helyet találni a szülőszobában, ahol semmi olyat nem lát a bent lévő kispapa, amit nem akar. Az is lehet megoldás, ha csak a vajúdás közben van bent a kispapa, de a kitolási szakasz kezdetekor kimegy...

Mint látszik én az apás szülés híve vagyok. Legyen jelen a család új tagjának érkezésekor Apa is! :-)

Hogyan szüljünk?

Tudjuk, hogy melyik házi munka mennyi kcal-t éget el, hogy melyik ásványvíznek milyen az ásványi anyag tartalma, hogy melyik joghurt mennyi kcal-t tartalmaz, esetleg, hogy mik a legújabb kütyük az informatikában és még sorolhatnám.

De nem tudjuk, hogy milyen lehetőségek vannak a vajúdásra, szülésre. Nem tudjuk, hogy milyen jogaink vannak nekünk ill. az újszülött gyermekeinknek a kórházban.

Az élet annyi területén vagyunk olyan tudatosak. De sokan úgy mennek szülni, mint a birkák: azt mondják, hogy ide tegyem a lábam, hát én ide teszem, azt mondják le kell szíjjazni, hát én hagyom, kérdezés nélkül belém szúrhatnak akármilyen gyógyszert, stb ......

A kórházakban be lehet menni megnézni a szülőszobákat. Vannak szülésfelkészítő tanfolyamok. Sok kórház is indít ilyeneket, ahol a kórházra jellemző lehetőségeket meg lehet tudni, ill. informálódni lehet a kórház hozzáállásáról, a rutin eljárásokról (amit szó nélkül elvégeznek az emberen, ha nem tiltja meg előre).

Különböző női portálokon annyi mindent lehet olvasni orvosokról, kórházakról... Mégis hallok olyanokat, hogy lekötözve, (fölöslegesen) agyon gyógyszerezve szülnek kismamák, és utána arról áradoznak, hogy milyen szépen szültek.

Miért ne lehetne saját elképzelésünk a szülésről?

Nekem volt. 2006. augusztusára vártuk Csengét, de már februárban megnéztük a szülőszobákat és megbeszéltük az orvossal, hogy mit, hogyan szeretnénk. Persze megállapodtunk, hogy ha menet közben az orvos felülbírál - mert komplikációk léptek fel - akkor nincs közbeduma, akkor a doki a főnök.

Főleg az USA-ban általánosan elterjedt a szülési terv. Ebben benne van, hogy mit, hogyan, mikor akar(!) a kismama. Hogy milyen beavatkozásokat enged, és miket tilt meg. Jó ötlet írni egy ilyet (persze előbb tudni kell, hogy mik a lehetőségek). Ehhez a tervhez nem kell foggal-körömmel ragaszkodni. De arra jó, hogy átgondoljuk a vajúdást, a szülést. Aztán amikor ott vagyunk a szülőszobában még mindig kérhetünk pl eda-t - függetlenül attól, hogy előtte hallani sem akartunk fájdalomcsillapításról.

Szóval vannak más lehetőségek, mint hátára fordított katicabogárként vajúdni, szülni.
  • vízben
  • zuhany alatt
  • bordásfalnál
  • óriás labdán
  • szülőszéken ülve
  • állva, a segítőnkbe kapaszkodva
  • kézenállva, lábfelemelve :-)
  • gátvédelemmel
  • homeopátiás támogatással
  • illóolajokkal
  • zenével
  • különböző fájdalomcsillapítási módszerekkel
  • stb