2009. október 30.

Pedig egyszerű

A családi békesség titkai

Ha égve marad - kapcsold le,
Ha kiömlött - töröld fel,
Ha a földön van - vedd fel,
Ha kifogyott - töltsd meg,
Ha piszkos - mosd meg,
Ha tele van - vidd ki,
Ha szomorú - öleld át,
Ha fáradt - altasd el,
Ha hiányzik - írj neki,
Ha kérdez - válaszolj,
Ha mesél - hallgasd meg,
Ha távol van - hívd fel,
Ha ünnepel - lepd meg,

És soha ne feledd: összetartoztok.

(Ismeretlen szerző)

2009. október 29.

OEP és TGYÁS és MÁK és GYES :-(

Az úúúgy vót'...
hogy Csenge után igényeltem GYES-t. Nem az a 25.795,- Ft kellett a boldogsághoz, de úgy voltunk vele, hogy annyi, de annyi adót, járulékot fizettem már az államnak, egy kicsit kaphatok én is tőle (tőlük? mit kell mondani az államról). Szóval 13-szor meg is kaptam a MÁK-tól 2008. szeptembere óta, egészen augusztusig (Csenge 3. születésnapjáig). Közben májusban megszületett Csongor (hála az Égnek!) és megigényletük az OEP-től a TGYÁS-t (ami 24 hétig jár, az utolsó 12 havi jövedelem alapján). Július elején személyesen az ügyfélszolgálaton adtuk be az igénylést, mondták OK, minden rendben, majd utaljuk. Aztán augusztus végén már kezdtem izgulni... Telefonáltam és telefonáltam és telefonáltam... De az OEP telefonjai mellett nem nagyon ül senki. Aztán augusztus 26-án sikerült élő emberrel beszélni. (Ekkor már úgy telefonáltunk Apácskával, hogy mind a ketten hívtuk az OEP két különböző számát.) És akkor jött a feketeleves:
Amíg Csenge után a MÁK GYES-t folyósít, addig Csongor után nem jár a TGYÁS. Viszont a 24 hét, amíg folyósítható a TGYÁS, az Csongor születésétől számít. Tehát több hét, esetleg hónap ellátása már ugrott.
Őszintén mondom, hogy azóta sem fér a fejembe, hogy két különböző ellátást miért nem lehet igényelni két különböző gyermekünk után. De nem lehet. De ez miért csak két hónap eltelltével derült ki? Miért nem volt valaki akármelyik hivatalnál, aki szólt volna, hogy itt bibi van? Mindegy, ezen már túltettem magam.
Szeptember 13-án levél jött a MÁK-tól, hogy fizessük vissza a GYES 2009. június 26-a óta kifizetett összegét. (Csongor születésekor le kellett volna mondani a GYES-ről. Mivel később igényeltük meg a TGYÁS-t (TAJ kártya hiányában, ami szintén az OEP-től jön...) nem pedig májusban, ezért júniusra GYES jár, a lényegesen magasabb összegű TGYÁS nem.) Tehát szeptember 14-én visszafizettünk 54ezer forintot, a csekket faxon még aznap elküldtük a MÁK-nak, gyorsítandó a folyamatot.
Aztán szeptember 11-i dátummal 20-án kaptam levelet az OEP-től, hogy felfüggesztik a TGYÁS-sal kapcsolatos eljárást, addig, amíg a MÁK-kal nem tisztázzák, hogy meddig kaptam a GYES-t. Ez azért érdekes, mert Csenge augusztus végén elmúlt 3 éves, tehát ettől a dátumtól már nem járt a GYES, szóval nyugodt lélekkel utalhatták volna a TGYÁS-t.
A MÁK-tól szeptember 21-én (és október 15-én is) megkaptam a határozatot, amit megküldtek az OEP-nek is, hogy 2009. június 26-ig folyósították a GYES-t, az OEP folyósíthatja a TGYÁS-t. Telefonon tisztáztam a MÁK-kal, hogy csak június 26-tól kaphatom a TGYÁS-t.
Szóval, gondoltam, mostmár sínen van minden, ha szeptember közepén a MÁK és az OEP tisztázta egymással ezt a dolgot, akkor október 10-e körül már számíthatok a TGYÁS-ra. Tévedtem. :-(
Október 19-én bementem az ügyfélszolgálatra: Ugyan, árulják már el, hogy mi az oka, hogy itt állunk két gyerekkel, ellátás nélkül!
Választ nem kaptam, de kitölthettem egy "Soronkívüli igénylés"-t. Mondták, ezt elbírálják, felülbírálják és mittoménmégmiccsinálnak és 10 napon belül utalják az pénzt. Gondoltam, azért ezt nem hiszem, de legyen, adjunk még egy esélyt ezeknek, hátha tartják a szavukat...
Aztán tegnap újabb telefonálásba kezdtem, mert a bankszámlámon - már megint - nincs annyi pénz, hogy novemberben a közüzemi számlákat ki tudjuk fizetni.
Az OEP-es leveleken ugyanaz az ügyintéző. Kinyomoztam(!) a közvetlen telefonszámát, mert az persze - gondolom nem véletlenül - nincs a levélen. Hosszas próbálkozás után felveszi vki, se köszönés, se bemutatkozás, csak "Ellátás". (Pénzbeli Ellátási Osztály II. - gyengébbek kedvéért, akik nem ismerik az OEP lelkivilágát). Mondom kit keresek, mondja ő az.
Ho-ho-hó! Nnna, ráborítottam 5 hónap keservét, gondját, álmatlan éjszakáit, aggódását, amit azzal okozott, hogy egy oldalban tájékoztatott arról, hogy felfüggeszti az eljárást, hogy egy családot, két gyerekkel ellátás nélkül hagyott. Ő, személyesen, mert ő volt az, akit még a MÁK sem ért el telefonon hetekig, mert ő az, aki családok anyagi helyzetéről egy-két tollvonással dönt. A türelmetlen válasza: ő ezt a gépben nem látja, ő ezt nem tudja, neki ehhez a beadott papírok kellenek... Ez az ügyintéző!? MIVAN? Ez volt az a pont, amikor megkérdeztem, hogy a főnőkét kell-e fölhívnom, mert a főnökének a neve is szerepelt a levelein. Sajnálja, mondta, ő akkor sem tud segíteni. Nnna, itt kissé emelt hangon elköszöntem és lecsaptam a telefont.
5-10 perc múlva csörgött a telefonom. Az előbbi OEP ügyintézőm hívott. ??? Mondja, utánanézett, láttja, tudja. Október 30-án utalják az elmaradt TGYÁS összegét. Mondom, mondja már meg mennyit. Aszongya' száznégyezer forintot. MENNYIT??? Mondja ez a 06.26-09.30-i időszakra járó TGYÁS. MENNYI??? És megismétli a száznégyezret és igen hozzáértően hozzáteszi, hogy maximalizáva van a TGYÁS összege. Agyam megint eldurrant... Kissé ingerülten mondom neki, a TGYÁS összege nincs maximalizálva, szemben a GYED összegével. Ja! kap a fejéhez, ez nem a TGYÁS, ez még a januári ill. februári táppénz különbözet, mert elszámolták... (meg sem lepődöm) OK, mondom, mennyi a TGYÁS összege? Mingyá', mondja ő, és hallom, ahogy vad klimpírozásba kezd. Kb félperc múlva jön a válasz: egymilliókizenkétezer forint, a 06.26-09.30-i időszakra. Ez már jobban hangzik. Közelít ahhoz az összeghez, amire számítottam. Kicsit kevesebb, de kituggya', lehet, hogy 1-2 hónap múlva eszükbe jut, hogy elszámolták és utalnak egy kis differenciát...
Persze ennek a történetnek itt még nincs vége. Akkor lesz, ha a jövőhét elején megérkezik a bankszámlámra ez a pénz. Addig - szerencsére - már csak pár nap van, amíg izgulhatok, hogy hogyan is lesz kifizetve a rezsi...

Egy tanulsága viszont van. Ha a következő csemeténk Csongor harmadik születésnapja előtt érkezik, akkor időben LE KELL MONDANI A GYES-RŐL. Remélhetőleg akkor semmi sem lesz útjában annak, hogy az OEP időben - azaz csak 1-2 hónap késéssel - utalja az éppen aktuális ellátást.

És még egy dolog: Csenge után TGYÁS+GYED+GYES+CSP a három év alatt összesen nem egészen három és félmillió forint, azaz 94.672,- forint per hó. Szóval aki azt gondolná, hogy a pénzért vállalunk gyerket, az téved. A havi nettó fizetésem ennek több mint háromszorosa, nem számítva a jutalmakat.

2009. október 28.

Betegség - Csenge

Reggel volt nagy riadalom.
Amikor 6.45-kor kora-reggeliztünk Csongorral éreztem én, hogy mintha meleg lenne Csenge. De azt hittem, hogy melege van a takaró alatt.
Aztán nem ébredt fel arra, hogy bekapcsoltam a tv-t - hírek, időjárásjelentés. Aztán amikor az ölembe vettem, hogy ébresztgessem, éreztem, hogy majd' meggyullad a kis teste.
Aztán bágyadtan inni kért. A vizet 1 percen belül visszahányta. Aztán kb 10-15 perc múlva újra hányt, majd még egyszer és még egyszer és még egyszer. (Ágynemű- és ruhacsere minden alkalommal. Bár ez volt a legkisebb baj.)
Hívtam a gyerekorvost. Jellemzően ma 16-18-ig volt rendelés. De szerencsére pont erre járt. 9 előtt ért ide az orvos.
Csenge úgy nézett ki, hogy még a dokit is megijesztette. Kapott lázcsillapítót és hányás csillapítót és még vmi port az ásványi anyagok pótlására. Szerencsére a hányás is elmúlt és a láza is lement.
Délután 2 körül még egyszer jött a doki.
4 körül Csenge "MENJÜNK JÁTSZÓTÉRRE!" kiáltással rohangált a lakásban. :-) Ettől én is jobban éreztem magam.
Alszik. Nem lázas, nem hány, sokkal jobban van.

2009. október 26.

Óra átállítás

De jó!
A gyerekek rá vannak állva egy időbeosztásra, erre most összezavarják őket...

És a magyarázat?
Jók az élettani hatásai. Mer' a homo welnekusz és a homo fitnekusz nem elég környezettudatos. Nem érdekli őket az energiamegtakarítás. :-)

Csenge is és Csongor is meg van egy kicsit keveredve az óra állítás miatt. Csenge vasárnap este 11-kor még ébren volt. Ébren volt? Pörgött, viháncolt, fel-alá rohangált.
Csongor pedig éjszaka 1 4 7 helyett 3-kor és 6-kor ébredt enni.

2009. október 23.

Hétvége

Nekünk - főleg nekem - már ma is hétvége van. Reggeli-csinálás - és elpusztítás - után a gyerekruhákat rendeztem el. Hétközben egyszerűen képtelen vagyok hajtogatni és pakolni. Ezek a tevékenységek hétvégére maradnak. Nekem, ezek jelentik a hétvége kezdetét. :-) Szóval elraktam a heti mosás "bűnjeleit". Aztán úgy belejöttem a pakolásba, hogy Csongor már nem használt, kinőtt ruháit is összeszedtem. Így mostmár a kanapé aljában, az ágyneműtartóban újabb kis csomag van (reszketeg, 5 centis betűkkel, akkurátusan ráírva: 56-62-es fiús).
Aztán nekiláttam a főzőcskének. Ez is a hétvégét jelenti nekem. Mert csak akkor van időm főzni. Mert csak akkor kell főzni.
Ritkán tervezem meg előre, hogy mit is főzzek. Alap dolgok mindig vannak itthon, a hűtőben. Így csak annyira kell előre gondolkodnom, hogy a húst időben kivegyem a hűtőből.
A menű gulyásleves és palacsinta.
Igen, gulyás 2 hete volt, jól látod.
Tegnap vettem a húst, amikor az orvostól jöttünk haza. Nem készültem vásárolni, alig volt nálam pénz. Ráadásul abból is voltak még kötelező költenivalóim: a gyógyszertár, a zöldséges, a pék. Egy ezres maradt a tárcámban... Ebből lett a karaj. Nem túl nagy darab, 40 dkg.
Zöldség volt a hűtőben, a krumpli arra várt, hogy alakot váltson. Meg ott volt a karaj. A legegyszerűbb megoldás a gulyás volt.
Soha sem rossz választás! Kevés munka után ízletes, tápláló, meleg, huncutan csípős - Csenge miatt tényleg nagyon halványan.
A palacsinta... Csenge szavai: a legkedvencem. :-) Szóval a palacsintával sem lehet melléfogni. Általában Anyuval süttet magának Csenge. Akár a hét minden napján. De néha én is sütök. Feldobálósat. :-) Bár nagyon jól főzők, nem vagyok a konyha ördöge. A palacsinta feldobálásra ezért külön büszke vagyok. :-) Ez az egyetlen "kunsztom" a konyhában.

2009. október 21.

Ezek ketten :-)

(Mármint a gyermekeink)
Ecccerűen imádják egymást! :-)
Csongor olyan imádattal és áhitattal tud nézni az ő okos, nagy Tesójára...
Csenge olyan féktelen szerettel tud nekirontani az ő mosolygós Kistesójának...

Amikor haza jöttünk a kórházból, Csenge nagyon örült nekünk. Kiváncsi volt az új kis jövevényre. Tetszett neki, szeretgette, ölelgette, ölbe vette (kis segítséggel, alátámasztással). Aztán valahogy tudatosult benne, hogy végleges - legálábbis hosszútávú - Csongor jelenléte. És akkor jött, hogy "NE VEDD FEL!", "NE ETESD!", "NE ITASD!", "ENGEM VEGYÉL FEL!", "ENGEM IS VEGYÉL FEL!". Amint meglátta Csongort a közelemben, indult a hiszti, földön fetrengés, ordítás. Közelített az elviselhetetlenhez. Nehéz pár hét volt. :-) Aztán elmúlt. (Mostmár csak akkor művel ilyeneket, amikor nagyon fáradt.)
Manapság amikor elérhető közelségben van Csongor, akkor simogatja, kezét fogja, beszélget hozzá. Megszorítja a kezét, és azt mondja neki "Pofikám", "Mmmmmmegeszem". Csongor meg csak mosolyog neki, és nézi a nagy kék szemeivel. :-) Valahogy tudja, érzi, hogy ezek a gesztusok - bármennyire is féktelenek - a szeretet - esetlen - megnyilvánulásai a nővére részéről.
Nagyon helyesek együtt. Cinkosak. Már most.

2009. október 20.

Népliget

Vasárnap a délutáni alvás után valahová menni kell! De hová? Ami engem illet még mindig az ősz színeit keresem. Szóval a család is. Demokrácia van nálunk, vagy mi... :-)

Mivel már korán sötétedik, így nem lehetett túl messzi uticélt kitűzni. Szóval a városon belüli helyet kellett keresnem. De nem a Városligetet, mert ott voltunk nem régen és csak hisztibe fulladt az egész a tó miatt. A Margitszigetre bajos a kijutás, a közlekedés miatt. Szal' Népliget.

Persze sokmindent lehet hallani a Ligetről. De gondoltam nem egy családot keresnek és találnak meg...

Liget. A Planetárium mögött parkoltunk. Csak 1 órát sétáltunk - mentünk egy szép kis kört. Az ősz még mindig nem mutatja színeit, de volt más érdekesség.

Mókusok.
A fák aljában, a faágakon. Ott szaladgáltak, terméseket szedegettek és ettek. Csengét teljesen elvarázsolta. És engem is. :-) Csongor szokásához híven végigaludta az eseményeket. :-)) Apácska volt a bébiszitter - Csenge felelős: cipelte, hintáztatta, kergette a csemetét.

Egy pár levelet találtam, ami már őszi színekre váltott. Azok préselődnek - szép magyarsággal. Remélem, hogy még gyüjtünk hozzá és csinálunk valami érdekeset velük!

Kellemes nap volt. Hűvös, de nem fújt a szél. ÉS jól szórakoztunk.

2009. október 17.

Csenge


Fejlődik...

Múlt héten pénteken úgy hoztuk haza Anyuéktól, hogy a CUMI ott maradt(!). Készültem a szörnyűséges estére, éjszakára. DE! nagy meglepetésemre csak egyszer-kétszer hangzott el, hogy "csumi"!, kérem a "csumit"!. Amikor mondtam, hogy a Mamáéknál maradt, akkor nem tört ki a hiszti, a szokásos NEEEM!-mel. Simán vettük az akadályt. Szombaton este ugyanez volt. Cumi nem. :-) A cumi azóta sem került haza, Anyuék is eldugták otthon. Azóta ma volt egy kis elhajlás. Csenge kezébe, aztán villámgyorsan szájába került Csongor cumija - amit különben nem használunk.
Amikor hazajöttünk a kórházból hoztunk Csongornak cumit. De nem kellett neki. Azóta sem kell. Iiiilyen messzire - 30-40cm-re - tudja elköpni, amint a szájába kerül. :-)

A másik a pelusba kakilás. Most szólt a kiscsaj, hogy kakilni kell és ráülne a wc-re. Nem pelust kért, ráülne a wc-re! Eredménye még nincs a dolognak. Bár már kétszer visszaült a "könyvtárszobába". De egyszer majd csak sikerül ez is... :-)

Vajon arról mikor írhatok, hogy a saját ágyában alszik? :-))

2009. október 14.

Csongor

Szerencsére Neki jut tejecske.
Gyorsan, mohón eszik.

A hálóban, az ágyon fekve szoktunk enni. Amikor beteszem az ágyra, már sejti, hogy mi fog következni, szélesen mosolyog. Amikor elkezdek vetkőzni, akkor már biztos a dolgában, kapálódzik, visong, sikít. Amikor melléfekszek, akkor pedig elszabadul a lelkes öröme.

5-8 perc alatt jóllakik. Utána a hátára hengeredik, szélesen mosolyog és liheg egy pár percig. Pasinál ilyen sikerem előtte még nem volt. :-))

Amikor a büfihez a vállamra veszem, akkor pedig igazán hallatszik, hogy fiúgyerekünk van... Ablakrengető. :-)

Szeret öltözni, vetkőzni. Segít: tolja, húzza karját, lábát, amikor kell. Nem sír hozzá. Neki nem fáj a ruhaváltás. :-)

Beszélget hozzám: ennnnnni, innnnnni. Tényleg így hangzik. Azt szoktam kérdezni Tőle, hogy mi a kedvenced? És akkor válaszol: eönnni, iiinnni.

Amikor tisztába teszem, akkor pedig azzal szórakoztatjuk egymást, hogy mondom Neki, hogy "Tudod, hogy ekkora a pöpösöd?", és mutatok neki kb. 2-3 centinyit. Mivel mosolygok hozzá, ezért jókedvűen visszamosolyog. :-)) Egyenlőre nem okoz lelki törést Neki, nem érdekli a méret.

És mindig, állandóan mosolyog! :-)

2009. október 12.

Debrő

A gyerekekkel haza mentünk.

10 körül indultunk. Az indulás nem volt teljesen hiszti-mentes. De derekasan álltam a sarat. Mind a két csemetét betuszkoltam a kocsiba, pelenkástúl, váltóruhástúl, babavizestűl, mindenestűl. A városból kivezető út zsúfolt - mint mindig. Csongor alszik. Ahogy elindul az autó a kis popsija alatt, rögtön mély álomba ájul. Csenge egy kicsit beszélgetett velem, aztán a Hungária körúton már Ő is békésen aludt. :-)

Autópálya. A hosszú kilométereket a táj változatossága teszi könnyebben elviselhetővé. A szemem jóllakott az ősz káprázatos színeivel. Gondoltam, majd csinálok egy-két képet. De az autópályán bajos... Nem állhatok meg, ahol csak akarok. Gondoltam, majd otthon csinálok képeket. De mire hazaértünk esett. :-( Szóval reménykedek, hogy a hétvégén lesz alkalmam még csinálni néhány képet.


Ahogy lejöttünk az autópályáról még egy gyönyörű látványban volt részem: velem szemben a Mátra, felhőtakaróban, ahogy a Fujit szoktuk látni giccses képeslapon.



Otthon minden egy kicsit olyan, mint a dalban. A Nagyszüleim megkoptak, elkoptak, - sajnos -megöregedtek.
Csenge futkározása, Csongor kacagása, sikítása visz egy kis életet a házba.

Kellemes nap volt. Csenge is élvezte, a Nagyszüleimnek is tetszett.

Sötétben, sűrű esőben jöttünk haza.
Mind a két csemete végigaludta az utat. Csongor Budapest határában jelezte, hogy éhes. Megálltunk egy kis időre. Csenge is felriadt, vele a szakadó esőben pisilni kellett. :-)

2009. október 11.

Csongor

Alig írok Róla... Pedig az időm legnagyobb részét Vele töltöm.
De most!

Nagyon nyugodt, derűs, türelmes baba.
Ma a naaagy piros-zöld multiban vásároltunk. Álltunk a pénztárnál. Csongor a bébihordozóban a bevásárlókocsin. Néz, néz, mosolyog, majd hangosan elkezd kacarászni, inkább röhögni. :-) Nem tudtam betellni Vele! Pedig már vagy fél órával túl voltunk az evési időn. Erre ez a pöttöm emberke megállíthatatlanul, teli szájjal röhögcsél... (Mondjuk Csenge hisztizett helyette.)

Nagyon féltem a fiúgyerektől. Mer' azt mondják róluk, hogy nyűgösebbek, hasfájósabbak, nezebben kezelhetőek, mint a lányok. Mer' más az anatómiája, mint egy leánygyereknek. Mer' nem tudom, hogy hogyan kell fiút, férfit nevelni. (Ez még mindig félelmetes számomra.)

De a félelmeim - nagyrésze - alaptalan volt. Csongor nem volt hasfájós. Csak akkor hallani a hangját, amikor éhes. De akkor is inkább csak panaszos, mint türelmetlen, követelőző.

A pelus alatti különbségek csak annyit tesznek, hogy könnyebb kezelni. Nem kell félni, hogy mit, merről, merre törölök.

Viszont amikor Csenge nekiállt pelus nélkül pisilni, akkor jól meghatároztatóan egy területre sikerült neki: a hasamra. Amikor Csongor kezd el a pelenkázón pisilni, akkor viszont kezdi a combomon, elindul felfelé a hasamra, mellemre, majd maga mellé a pelenkázóra - balra hord :-) -, majd a feje fölött át az ágyába. :-))) Mindig résen kell lennem, hogy időben rá tudjam borítani a pelust, mielőtt mindent lefütyülne. :-))) Mer' nem tudok elég gyors lenni. Pénteken pölö háromszor sikerült megkeresztenlie.


Csongor roppant kommunikatív. Amikor a pelenkázón végeztünk a kötelezőkkel, akkor szoktunk beszélgetni: mondom neki öö-ő, erre válaszol nekem, hogy eöö-ő. :-))

2009. október 10.

Szombat...

Amikor a gyerekek ruháit rendezgetem, vasalom, amikor főzőcskézek, akkor érzem magam igazán felnőttnek :-)
Reggel elpakoltam a nagy halom gyerekruhát, ami a héten összegyűlt és ágyneműt húztam Csongornak.
Aztán haptákba vágtam a fürdőszobát: fogkefével végigsúroltam mindent.
Aztán főztem egy jóadag gulyást. Kocka karajból. :-) Apácska csak akkor eszi meg a húst, ha szép kockaformájú. Ezért rászoktam arra, hogy félig fagyosan darabolom a húst. Így kocka karajból biztosan megeszi. :-)
A gulyás isssteni lett! Sűrű, enyhén csípős, tele répával és krumplival. Isssteni!

Csongor nem aludt napközben, dél körül már nagyon nyűgös volt. Végül a karomban ringattam, úgy aludt el. Pár percre rá Csenge ébredezett; a karomban ringattam, amíg felébredt... Hmmm:-) Milyen szép az élet!

2009. október 9.

Hordozás

Végre!
Csengét is akartam hordozni. De rosszul kezdtem hozzá: kengurúval. Egyikünknek sem volt kényelmes. Csenge nem szeretett benne lenni. Csak nyűglődött. Az alig 5kg-s Csengét alig bírtam el, fájt tőle a hátam, a derekam. Csak nyűglődtem. Feladtuk. Végül maradtunk a babakocsinál.
Most, Csongorral, úgy gondoltam, hogy kipróbálok valami mást. A kendőtől - őszintén megvallva - félek. Mer' mi van, ha nem tudom jól megkötni és többet ártok vele, mint használok?

A MT mellett döntöttem. Több magyar gyártásút is megnéztem. A technológia - nagyából - ugyanaz, az árak és a színek, minták viszont már igen sokfélék.
Végül találtam egy olyan színt és mintát, amit magaménak éreztem. Többször visszatértem az oldalra, nézegettem, barátkoztam vele, pedig tudtam, hogy EZT akarom. :-)
Érdekes, hogy bár ez nem volt szempont, a kiválasztott MT egyike a legolcsóbb hordozóknak.
Végül megrendeltem emilen vasárnap éjszaka. Hétfőn délelőtt kaptam kedves választ, hogy postázzák nekünk a kiválasztott modelt. Tegnap, mire visszaértünk a gyerekorvostól, itt várt az értesítés, hogy a postán vár a csomag. Ma pedig elsétáltunk Csongorral a postára.
Alig vártam, hogy végre haza érjünk, hogy kipróbálhassuk.
Egyszerűen gyönyörű! Csongor jól érzi benne magát, könnyen kezelhető, tudom kötözni és nem érzem benne Csongor súlyát megeröltetőnek.
Szóval a vasárnapi kiruccanáshoz már nem kell babakocsi. :-)

Ugye milyen szép? :-) Szerelem első látásra.

2009. október 6.

Igények...

Origo - Női Lapozó:

Szükségünk van gyerekmentes helyekre is
Világszerte éttermek és hotelek csalogatnak a teljes nyugalom ígéretével, de utazási irodákat is működtetnek, sőt légitársaságokat is terveznek csak felnőtteknek. Idehaza még nem találkoztunk ilyesmivel, pedig nekünk is szükségünk lehet időnként teljes, akár gyerekmentes pihenésre - biztosan vannak, akik jó néhányan még úgy gondolják, ahogyan mi.

Hmmm.... idehaza egyenlőre ott tartunk, hogy ha megyünk valahová, akkor előre egyeztetni kell, hogy babakocsival, gyerekkel be lehet-e menni, hogy van-e etetőszék, játszósarok, stb...

2009. október 5.

Budapest

Ma - elég hosszú idő után - beautóztam a városba.
Persze, látom, hallom, hogy itt-ott felbontották meg lezárták meg elterelték... De most megtapasztaltam.

Az úúúúgy volt, hogy Anyu és Ági néni (KisHug anyósa) gondoltak egy nagyot, hogy ők ma városnéznének, menjünk fel a Citadellára. És persze én legyek az a szerencsés, aki a sofőrük lehet. (Na jó, szívesen mentem - kis változatosság.) Szóval az élhető(bb) külvárosból elindultunk a Belváros felé. Az Üllői út-Baross utca kereszteződés kaotikus, a Kecskeméti utca le van zárva, a Múzeum körút össze-visszaterelgetve... Végül a Kossuth Lajos utcára kanyarodtunk egy kis araszolgatás után. Aztán át a hídon, aztán fel a BJ étteremhez - itt parkoltunk le. A parkolóóra egy kisebb vagyont elnyel a 1,5 órás parkolásért. Cserébe viszont alig van autó, és "őrzés" is van, mert a parkolóőr ott tanyázik.
Amikor a C-ban dolgoztam, akkor rendszeresen hoztunk fel ide külföldi vendégeket vacsora után, hogy rácsodálkozhassanak Budapestre. Most, mint egy rutinos idegenvezető, a legjobb kilátást mutattam meg a hölgyeknek (Csongor végigaludta az utat, a sétát). A kis teraszról látni lehet a Várnegyed egy részét, a Galériát, a Palotát, a pesti oldalon az Országházat, a Bazilikát és a kinyújtózott várost, ahogy az utakon és a hidakon áramlik a autók kavalkádja. Nem először láttam, de lenyűgözött. Szikrázóan sütött a nap, arany és sárga glóriával koronázva a látványt és jótékonyan elfeledtetve az felvezető út prózaiságát.
Aztán persze visszarángatott a valóba a sok idegenvezető és turista idegen szava. Elidultunk a bronz hölgy felé. Az utat vásáros sátrak szegélyezik- kötött kardigánok, kékfestő ruhácskák, paprikafűzérek, képeslapok és hűtőmágnesek és marionett bábok színes és nem túl ízléses forgataga.
A Szabadságszobornál egyedül ácsorogtam egy kicsit, amíg Anyuék körbesétálták. Szemlélődtem. (Csongor csak aludt és aludt) És mit láttam... Instant rácsodálkozást: engedéllyel feljön a városnéző busz, szépen lassan gurul, az ablakokban kattan egy-két fényképezőgép, bip-pel egy-két digitális kamera és már gurul is tovább, kicsit lassítva a következő szép, fotózható látképig... Szegények. Ki tudja mennyit utaztak, pakoltak, bosszankodtak, kényelmetlenkedtek idegen hotelszobákban, mire eljutottak a városnézésre. Látták a város - nem túl hízelgő - arcát közelről, amíg a reptérről, pályaudvarról a szállodájukhoz értek. Látták a koszt, a hajléktalanokat, a koldusokat, az útlezárásokat, az eltereléseket, a forgalmat... És a város szebbik arcából - ahonnan ezek nem látszanak - csak annyit kapnak, amit egy lomhán guruló busz ablakából el tudnak csípni.
Tovább sétáltunk, rá-rácsodálkozva az újabb látványra. Majd visszaértünk az autóhoz.
Csongor az utolsó 10 méterre felébredt és énekelgetett egy kicsit - hiába, ebédidő volt. A parkolóban jóllakattam. :-)
Aztán indultunk haza. Újra szembesültünk a város valós arcával, ahol nem mindig süt a nap, ahol a házak homlokzatát szürkére festette a szomog, ahol pár méter gurulás után újra meg kell állni a forgalomban.
Jó volt, kellemes volt egy kicsit messzebbről nézni, szépnek látni a várost. Jó volt, kellemes volt a napfény, a séta, a hétköznapitól távoli elfoglaltság.
És jó volt, hogy ezt Csongor jóllakott, elégedett mosolya zárta.

2009. október 4.

Vácrátóti Botanikus Kert


Ezt még a múlt héten kinéztem magunknak. De akkor inkább a Medvefarmra mentünk.
Ma viszont nekivágtunk.

Kellemes, csendes szellős, napsütéses nap volt a mai. Kirándulni csalogató. A mi kiruccanásunk régi, tradicionális magyar állat- és növényfajták, élelmiszerek nézegetésével és kóstolásával indult. :-) Vettünk fokhagyma lekvárt, zeller lekvárt, mézet és Zsanna Mannát. Kóstoltunk paradicsomot, szagolgattunk gyógynövényeket és vadvirágokat. Aztán barangoltunk egy jót a hatalmas fák között, a fa hidacskák labirintusában.

Azért nem volt ilyen idillikus... :-)

A babakocsival nehézkes a haladás. Nemcsak a földutakon - az ellen nem is lenne kifogásom -, hanem az aszfaltozott utakon is.
Aztán a háromévesünket elkapta a hiszti... :-( Kicsit fáradt volt, így semmi sem volt (elég) jó neki. :-)

Csongor jót aludt - a rázkódás ellenére is.


Mindent egybevetve jó nap volt. Arra készültem, hogy aranyszínű és tüzes és rozsdás őszi képeket tudok csinálni. De minden zöldben pompázik még mindig. 1-2 hét múlva teljesülhet ez a vágyam is.

Ez egy cseresznyefa törzse. Olyan, mintha bőr lenne...

2009. október 2.

Okosbaba - divat

Megint Gabkánál olvastam valamit...
2,5-3 évvel ezelőtt ilyesmik jártak az én fejemben is: bébiangol, kreatívház, zenebölcsi...

Csengével féléves korától jártunk zenebölcsizni, két különböző helyre, heti 1-1 alkalommal. Többfélét is megnéztünk mire megtaláltam azt a kettőt, ami elég szabadságot adott nekünk, ahol a gyerekek szabadon jöhettek-mehettek, ahol a kezükbe adta a pedagógus a furulyát és a gitárt, hogy megnézzék, kopogtassák, és nem anya ölében kellett végigülniük 30 percet a türelmetlen, üvöltöző gyerekeknek.
A zenebölcsit azért tartottam fontosnak (a korai zenei nevelés ill. amellett, hogy már alig emlékeztem egy-egy mondókára, gyermekdalra), mert Csenge környezetében nem voltak gyerekek. Egész nap, állandóan csak felnőttek között volt.
A zenebölcsikben jó volt, hogy hasonló korú gyerekekkel lehetett és jó volt, hogy megtanulhattam, hogy otthon milyen népdalokkal, ölbéli játékokkal, lovagoltatókkal, sétáltatókkal tudunk együtt játszani ill. együttjátszani.
Jó volt, hogy szabadjára engedhettem, hogy megtanulja, hogy hogyan lehet kialakítani a szociális kapcsolatokat.
Jó volt, hogy láttam, hogy önállóan megy, tesz-vesz, rendezkedik, alkalmazkodik, hogy boldogul.
Jó volt, hogy megtanultam, hogy el kell engedni, hogy azzal teszek neki a legjobbat, ha hagyom, hogy tapasztaljon, tanuljon önállóan (ne pedig a szájába legyen rágva, hogy mit is kell csinálni).

Tudom, hogy ennek köszönhetem, hogy könnyen beilleszkedett a bölcsibe és simán megy/ment most az óvodai beilleszkedés is. Csenge önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos, bámulatos a szókincse (amit ugye a népdaloknak, mondókáknak, népmeséknek köszönhetünk).

De angol, meg okosbaba, meg kutyatuggggyami...
Mi gyermeket nevelgetünk, nem pedig versenylovat (bocs a lovas párhuzamért). Gyermekeinknek játszaniuk kell, amíg csak lehet. Maradjanak önfeledtek és (teljesítmény)kényszertől mentesek minél tovább! Fejlődjenek csak a maguk ütemében, a saját ritmusuk szerint! Ne erőszakoljunk rájuk elfoglaltságokat!