2009. december 27.

Korai ébredés

Csongor általában 3-szor ébred éjszaka (1, 4, 7), persze ilyenkor eszik is. Kis változatosságot az jelent, hogy +/- 5 percek vannak az ébredésekben, néha korábban, néha később, vagy van, amikor a 4 órás kimarad és akkor 6-kor kelünk enni.
De ma....
Ma nem volt 1 órás ébredés. Viszont 5.20-as igen.
Kb. 20 percig evett. Elég intenzíven. Csodálkoztam is, hogy mi ez a tejivás. :-) Általában evés után hipp-hopp vissza is alszik. Néha sétálunk 5-10 percet, félórát.
Ma ...
Ma egy órányi séta után feladtam. Amikor a karomban volt, akkor nyeklett-nyaklott - úgy tűnt, hogy alszik. De amint a kiságy rácsa fölé emeltem, hirtelen szélesen vigyorogni kezdett, vagy szivettépő sírásba fogott.
Már evés közben is furcsa volt... Olyan virágos jókedve lett, hogy hangosan röhögcsélt. Attól tartottam, hogy felveri a többieket is.
Szóval 6.30-kor úgy döntöttem, hogy nem fog aludni mostmár. A gyerekszobában letettem a szivacsra, mellé ültem. Játszottunk, nézelődtünk. Különböző alakú, színű, anyagú dolgokat adogattam a kezébe (ő meg pakolgatta a szájába). Forgolódott, ringatózótt, "mászkált", nevetgélt, dumált.
Egyszer csak megjelent Apácska, majd 7 előtt Csenge is beszaladt hozzánk, hogy "Én is idejöhetek játszani?".
Így történt, hogy ma kicsit korábban kezdődött a nap mindannyiunk számára.

2009. december 26.

Hazafelé

Pápáról jöttünk haza.
Fáradt, bágyadt voltam - illetve már 4-5 hete az vagyok a kialvatlanság miatt.
Kifelé bámultam az ablakon. Egy ideig nem láttam semmit, csak néztem. Elfutó házak, egy-két ember, macskák, földek, kerítések, helyiségnevek. Elsuhannak, nem hagynak nyomot.
Aztán felfigyeltem valamire, valamire, amit egyre ritkábban lehet látni.
A kéményből felszálló füstre.
A kéményből felszálló füst az otthon békés nyugalmát juttatja eszembe.
A gondoskodást: mert valaki gondolt arra,
hogy legyen fa a háznál,
hogy száraz legyen,
hogy össze legyen hasogatva,
hogy be legyen készítve a kályha vagy kandalló vagy kemence mellé.
A kéményből felszálló füst a családot jelenti, hogy a sötétben gyermekek - kipirult arccal - figyelik a tűz táncát, a fel-felrebbenő szikrát, és összebújó felnőtteket jelent, akik egymásba fonódó kézzel a gyermekek áhitatát figyelik.
A kéményből felgomolygó füst azt az életet jelenti, amit élni szeretnék.
Ha megadatik, hogy egyszer egy olyan házban éljünk, amit elképzelek magunknak, akkor - hiába a kényelmes gázfűtés - fával is fogunk fűteni. Ha máskor nem, hát Advent idején és Karácsonykor biztos, hogy fával lesz begyújtva a kandalló vagy a kemence.

2009. december 24.

Áldott, békés Karácsonyt!


(A kép 2005 Karácsonyán készült.)

2009. december 20.

Ma

Ma már négy remegő, reszkető lángocska táncolt, a közelgő Ünnepet jelezve.

2009. december 18.

Kár volt...

... ismét elsíratni a tejecskét. Szerencsére!
Szeptember 20-án már volt egy ilyen.

2009. december 16.

Csengém :-)


Látta, hogy sírok. Ölembe ült. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, hogy elfogyott a tejecske. Erre megérintette ez egyik mellem, azt mondta, akkor adjak ebből Csongornak. Mondtam, hogy nincs benne. Megérintette a másik mellem, azt mondta, akkor ebből adjak. Mondtam, abban sincs. Erre megint megérintett, kérdezte ebben nincs. Mondtam, nincs. Megérintette a másik mellem, kérdezte, ebben sincs. Erre azt mondta, hogy "majd kavarunk tejecskét a cicidbe". Mondtam neki, hogy nem lehet, nincs több tejecske. Erre átölelt és azt mondta, hogy "Akkor is te vagy a legjobb!"

Csak csorognak a könnyeim.... Egy a veszteségem miatt, egy a Kincsemért. Hát nem egy tündér ez a lányka! :-))

Ennyi volt. ;-((((( 6hónap+2hét+6nap


Ezennel lezárult egy örömteli szakasza Csongorral való kapcsolatomnak.
26-ig vagy évvégéig kihúzhattuk volna, ha már vége kell hogy legyen.
De ez most megint úgy alakult, hogy akaratom ellenére abbamaradt. Próbálom - mint általában mindent - természetesen megélni, nem túldimenzionálni. De ezt igen erősen érzelmi oldalról látom csak. Így egyenlőre csak csalódottságot, fájdalmat és lelkiismeretfurdalást érzek és nem tudom távolságot tartva nézni.
Mintha Csongor - aki ugye még messze van attól, hogy járjon - egy nagy lépést hátrált volna tőlem. Csak csorog a könnyem és veszteséget érzek. Ma este átadom magam ennek az érzésnek, aztán holnap új nap kezdődik, tápszerrel, cumis üveggel, babavízzel, melegítéssel; szoptatás nélkül.
Azt az 1-2 hetet június elején, amikor csillagokat láttam szoptatás közben, már a feledés jótékony homálya fedte. Szóval már rég óta csak élveztem ezeket a közös perceket Csongorral. És most elvette tőlem/tőlünk valami. A testem? A lelkiállapotom? A hormonjaim? Mindegy! Egyszerűen ma volt utoljára ilyen közeli élményem Csongorral. Ezentúl sokkal jobban kell ügyelnem, hogy legyenek intim pillanataink együtt. Illetve mostmár csak akkor lesznek ilyen pillanataink, ha gondoskodom róla, hogy legyenek. ;-(((

2009. december 13.

Tedd meg, amit tudsz!


Alig tudtam olvasni a bejegyzéseket: nem látok át a könnyeimen.

Harmadik

Immár a rózsaszínű gyertya is kormos.

2009. december 12.

Nálunk (már) járt..

a Jézuska.
Legalábbis olyan, mintha már járt volna. Na jó, legalábbis ajándékeső volt pénteken. (Nehogy azzal jöjjön bárki is nekem, hogy "De a Karácsony nem erről szól!!!"! Tudom. De mégis van anyagi ajándék is, nemcsak Csoda érkezik ilyenkor.)


Készen lettek a Csongornak rendelt rongyikák. (Köszönjük szépen Magyarinda Kata!!!) Pénteken elmentünk értük Csongorral. Hipp-hopp ezüst-kolloiddal kimostam, ma (kora)reggel már használatba is került az egyik.

A másik, Apának és nekem is mobil-betegségünk van. Nem kell megijedni! Nem mi vagyunk betegek, hanem azok a fránya telefonok. (Amik nélkül már egy lépést is alig tesz az ember...) Mer' szétesik, kikapcsol, meg még ki tudja hányféleképpen bosszant. Szóval odajutottunk, hogy lecseréljük a készülékeket. De ha már cserélünk, akkor most nem a 20(!) forintos készüléket vesszük, hanem olyan telefont veszünk, ami tetszik nekünk, ami valami miatt megfog. Nem a legolcsóbbat, nem a legdrágábbat, hanem a legjobbat (szerintünk) vesszük.

S lőn: LG KM900 Arena.

Eddig Nokia-párti voltam. Nekem még nem volt más telefonom. Most lett. Szerelem első érintésre. :-))

Szóval már "csak" Csenge maradt ki az ajándéközönből.

2009. december 6.

Második gyertya

Ma este már két gyertya égett.
Közeledik.... :-)

2009. december 5.

Sikertörténet :-)

Az úúúgy volt, hogy Csongor bőre nagyon-nagyon érzékeny. Sokszor úgy néz(ett) ki a popsija, háta, lábai, karja - majdnem az egész csemete - mintha leforráztam volna. Csak remélni tudom, hogy ezek a vörös, ekcémás foltok nem fáj(t)nak, viszketnek!
A dokival már kipróbáltunk többféle krémet, fürdetőt, diétát, de javulást nem tapasztaltam. Illetve 1-2 napig szebb volt Csongor bőre, utána meg - ha lehet - még csúnyább.
Bedühödtem. Mér' kell ennek így lennie!!!
Bújtam a világhálót... Találtam ollllyan történeteket, hogy a hajam szála égnek állt... Találtam homeopatát, találtam mosódiót.
A homeopata doktornő elérhetőségeit a mamami-n kaptam egy anyukától, de csak fantomok (anyukám munkatársnőjének a lánya, a barátnőm nemtoménkijénekavalakije, stb) ismerték. Senkinek nem volt róla elsőkézből információja.
Egy életem, egy halálom, felhívtam a kapott számot. Elmeséltem a problémát, a doktornő nagyon kedves és főleg korrekt volt: 2 éves kor alatt nem tud alkati szert adni, ő is csak kísérletezni tudna a különböző szerekkel, hogy vajon használnak-e vagy sem, a bőrproblémák kezelhetők legnehezebben homeopátiával - szóval szerinte próbálkozzunk tovább a gyerekorvossal.
Én meg úgy döntöttem, hogy a gyerekorvos már elég esélyt kapott a félév alatt.
Gondoltam akkor lecserélem a mosószert és az öblítőt, természetes, vegyszermentes mosódióra illetve mosóparfűmre. Már régóta szemeztem ezekkel, a környezettudatosság miatt. De most kaptam igazi lökést a kipróbálásra. Apácska furcsán nézett. Pedig a marhaepét meg sem említttem neki...
A lényeg: kétheti(!) használat után Csongor bőre, mint a patyolat! Kis túlzással. Vannak még kicsit szárazabb foltok, de már nem olyan égővörös, sömörös, mint volt.
Szóval vegyszermentes mosás: mosódió + mosóparfűm + nátrium perkarbonát + NanoSilver + marhaepe. Több előnnye is van:
  • nem allergizál,
  • nem terheli a környezetet vegyszerekkel,
  • teljesen természetes,
  • a ruhák szépek, jóillatúak, puhábbak,
  • a színek élénkebbek.
Engem meggyőzött.
És még egy adalék a biomosás mellett.
Valahol a világhálón ráakadtam egy mondatra: "minden vegyszer, ami érintkezik a bőrrel, kb. 30 perc elteltével kimutatható a vérből."
Lehet, hogy nem igaz. Nem tudom, nem vagyok vegyész, nem vagyok orvos. De hajlok rá, hogy elhiggyem: ha nem is minden vegyszer, ha nem is 30 percen belül, de biztosan hat ránk.

2009. december 3.

Mitisirjak

Napközben annyi minden eszembejut, hogy 'na-ezt-jól-megírom'. Aztán este, amikor ideülök olvasgatni, akkor a saját naplómba végül mégsem kerül bejegyzés.
De most, csak úgy csapongva, néhány dolgot csak leírok.


Csongor
Kétfogú lett és van egy új mutatványa is: hason fekve feltámaszkodik, majd szépen kiemeli a csípőjét - szabályosan négykézláb - és amolyan 'családalapító' mozdulatokat tesz, előre-hátra ringatja magát. Nagyon édes! Ja! és MEGPUSZIL. Úgy, ahogy Csenge csinálta: az arcomhoz nyomja a nyitott száját. :-)
Ma voltunk mázsáláson. Nem hízik a kis komisz! 6,5 kg körül megtorpant. Nem különösebben izgulok, mert látom, hogy mennyit mozog napközben - megállás nélkül.


Csenge
Elkészültek az ovis fotók. Négyféle lett, kettő nagyon mesterkélt-beállított, de kettő igazán helyes lett - félmosolyos és kezét csípőre tevős. :-) Mostanában egész érdekes kifejezéseket használ. Tennap' azt mondta, amikor haza értünk: Úgy gondolnám, nézzünk mesét. Elsőre azt hittem, hogy rosszul hallottam. Micsoda választékosság! :-)
És azt énekli, hogy "zsákányodban minden jó".


Apácska kedden este Németországba ment... Hármasban maradtunk. Anyu otthon van Debrőn. Apu nem dolgozik. Felajánlotta, hogy délutánonként segít, hogy ne egyedül legyek a két csemetével. Elhatároztam, hogy nem fogok szólni neki. Mer' hát ezek az én gyermekeim. Már mér' ne bírnék velük? Eldöntöttem, hogy reggel is simán beérünk az oviba. Mer' mér' is ne?
Szóval kedden, szerdán és még ma is az estét hármasban töltöttük: Csengével játszottunk, rajzoltunk, gyúrmáztunk, ollóztunk (Csenge szava), Csongor a járókában - hason, háton, viháncolva, énekelgetve, minket figyelve. Amikor Csongor éhes volt, akkor Csengét megkértem, hogy nézzen mesét. Amikor Csongort altattam, akkor Csengét megkértem, hogy (megint) nézzen mesét. Aztán Csengét megfürdettem, bebújtunk az ágyba (megint) mesét nézni.
Csenge végül mind a három nap 9 körül elaludt, Csongor 7 körül, majd még 1/2 10-10 körül még egyszer vacsorázott - félálomban. :-) Csenge kedden éjszaka nyugtalanul aludt, kereste Apácskát. Többször is megkérdezte, hogy "Hol van Apuuu?". De nem volt semmi különösebb, végigaludta az éjszakát. Csongor 6-1/2 7 körül ébredt (kora)reggelizni.
A reggelek is simán mentek. A fésülködés körül akad néha egy kis hiszti, mer' "HÚÚÚUOD!!!" meg "NEM ILYET AKARTAM!!!", de ezek is kimaradtak. A lényeg, hogy 8 előtt már az oviban voltunk.

Hogy ezt miért írtam le? Mert mindenki nekiállt sopánkodni, hogy hogyan fogok bírni a két gyerekkel. Mert magam is feszült voltam mielőtt elindult volna Apácska, hogy hogyan is fogok bírni a két gyerekkel. Most már tudom. Önbizalom kérdése az egész. Elhatároztam, hogy menni fog ez nekem. És láss csodát! Nem is volt semmi gubanc.

Elterveztem, hogy milyenek lesznek a reggelek, hogy mit fogunk csinálni esténként... és egyszerűen csak megcsináltam-tuk. Nem álltam neki görcsölni. Hanem lazán, természetesen, irányítgattam a dolgokat, majd hagytam, hogy történjenek. Eccerűez! Bár nem tanítják, hogy hogyan is kell anyának lenni. De - így menet közben rájöttem, hogy - nem is kell. Valahogy ezt is tudjuk. Valahol a zsigereinkben ott van, hogy mit is kell csinálni, hogy hogyan is kell csinálni. Ösztönből. Megérzésből. Nem "agyon agyalva".

Erre a megállapításra - nemcsak a gyerekekkel kapcsolatban - időről időre, újra és újra rájövök. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Csak természetesnek kell venni, hogy az ember lánya mindenre képes és akkor kiderül, hogy az ember lánya - jelen esetben én - mindenre képes. :-)