2010. december 28.

Karácsony és ajándéksapik és ...

Országjáró családi turné nálunk a Karácsony. Örömteli, bensőséges.... és nagyon fárasztó.
A sajátkészítésű ajándékok..... Felemás lett a fogadtatás. Anyu sapija nagyon jól sikerült és nagyon örült neki. Csilla sapija is nagyon jól sikerült (ugyanaz a minta, mint az enyém - ld. alább -, de más fonal), jó választás volt a vastagabb fonal. Viszont Csillának nem tetszik. Inkább mamuszt-papucsot szeretne. Így még 24-én vettem neki fonalat és majd egyszer meg csinálom. :-)
A gyerekek és Apa folyamatosan kapja a sapkákat, sálakat. Nekik nem készült kimondottan karácsonyi. Illetve Apa január 9-i szülinapjára készül egy bolondos-színes (rigócsőr, hableány, békakirály, répa) síelős sapi.
Én viszont kaptam karácsonyi sapit. Igaz, hogy nem kaptam, hanem horgoltam, nem karácsonyi, hanem 20-i, de az enyém és sapi :-). Kötötthatású és már régóta kinéztem a mintát és a fazont is. Próbaként már elkészítettem újszülött méretben, felnőtt fejen is jól néz ki.

2010. december 23.

Mese

Szentséges éj


Ötéves koromban nagy bánat ért. Azóta sem éreztem annál nagyobb szomorúságot. Meghalt szegény nagyanyám, aki naponta szobájában ült a kanapén, és mesélt nekem.
Sose tudtam másként elképzelni őt, minthogy reggeltől estig mesél, mesél, mi gyerekek meg körülötte ülünk, és tátott szájjal hallgatjuk. Csodaszép élet volt, talán a legszebb, ami gyereknek kijárhat.
Többet aligha tudok nagyanyámról. Emlékszem: fehér haja ragyogott, hajlott háttal járt, és folyton harisnyát kötögetett. Ha már nem mesélt, megsimogatta fejemet, és így szólt:
- Amit elmondtam, olyan igaz, mint ahogyan te engem látsz, én meg téged.
Eszembe jut, hogy énekelt is, bár nem mindennap. Az egyik dal egy lovagról és a tenger tündéréről szólt, visszatérő sora így hangzott: "Fagyos szél fújt, fagyos szél fújt a tenger fölött.- Egy kis imádságra is emlékszem, bár szövege azóta összekuszálódott bennem.
Meséi közül úgy igazán egyetlen él bennem. Hibátlanul el tudnám mondani ma is. Jézus születéséről szól. [...]
Nagykarácsony ünnepe volt, mindenki a templomba igyekezett, csak nagyanyám meg én maradtunk otthon. Úgy emlékszem, egyedül voltunk az egész házban. Miért nem mentünk a többiekkel? Mert én túlságosan fiatal, nagyanyám pedig túlságosan öreg volt. Búnak adtuk hát fejünket, hiszen nem vehettünk részt az ünnepi istentiszteleten, nem láthattuk a karácsonyi fényeket.
Üldögéltünk szomorú magányunkban, amikor nagyanyám egyszer csak mesélni kezdett:
Élt valamikor egy ember, aki nekivágott az éjszakának, hogy tüzet szerezzen. Bekopogott minden házba:
- Segítsetek, jó emberek, feleségemnek kisgyereke született, és nagyon hideg a szobánk.
Az éj azonban mélysötét volt, az emberek aludtak, senki sem válaszolt.
Az ember továbbment, míg végre a messzeség határán tűz fényét pillantotta meg. A szabadban lobogó láng felé tartott. A tűz körül népes nyáj és idős pásztor hevert. Aludtak.
A tűzkereső az alvókhoz ért. Látta, hogy a pásztor lábánál három megtermett kuvasz nyújtózik. A neszre fölrezzentek, pofájukat szélesre tátották, de nem jött ki hang onnan. Az ember látta, mint borzolódik a szőr a kutyák hátán, mint villannak meg fehér fogaik. A kutyák rárohantak, s ő érezte, hogy az egyik a combjába mar, a másik a keze után kap, a harmadik meg a torkának ugrik. Az éles fogak azonban nem engedelmeskedtek, s neki a legkisebb baja sem esett. Amikor tovább akart lépni, nem tudott a heverő fehér bárányok miatt. Annyira szorosan feküdtek egymás mellett, hogy képtelenség volt utat találni köztük. Az állatok hátán ment tehát előbbre, egészen a tűzig. A juhok közül azonban egyik se mozdult.
Ez idáig csendben maradtam, s hallgattam nagyanyám patakzó szavait, de most félbeszakítottam:
- Miért nem keltek fel a báránykák?
- Mindjárt megtudod, mondta, és folytatta a történetet.
Amikor az az ember a tűzhöz ért, a pásztor fölébredt. Idős volt, haragos természetű, mogorva mindenkivel. Fogta hosszú, hegyes végű botját, amit akkor szokott kezében szorongatni, ha a nyájra vigyáz, és az idegen felé vágta. A bot hosszú ívben elröpült, de mielőtt a jövevényhez ért volna, irányt változtatott, és tovább ért földet a mezőn.
Megint közbeszóltam:
- Nagyi, a bot miért nem találta el az embert? +
Ő mintha meg se hallotta volna kérdésemet, tovább mesélt:
- Az ember akkor odaállt a pásztor elé, és így szolt:
- Jó ember, adj egy kis parazsat. Feleségemnek ma kisgyereke született. Tüzet kell raknom, hogy ne fázzanak.
A pásztor legszívesebben így dörgött volna: No, tirhulj! - de arra gondolt: - Kutyáim nem bántják ezt a jövevényt, juhaim nem ijedtek meg tőle, és hegyes botom messze elkerülte. Megdöbbent, és engedékennyé vált: - Végy, amennyit akarsz!
A tűz majdnem kialudt már, és se venyige, se hasáb, hogy újra föllobogjon. Igaz, maradt egy halom parázs, de a jövevénynek lapátja meg edénye nem volt. Az öreg pásztor - kárörvendőn - ismét csak biztatta az idegent: - Végy hát, amennyit akarsz! (Közben befelé nevetett: Úgyse tudsz.) A jövevény azonban lehajolt: puszta kézzel szedni kezdte a parazsat, és kabátjába rejtette. A parázs nem égette meg a tenyerét, nem perzselte össze a felöltőjét. Vitte, mintha egy halom diót vagy almát vitt volna.
Én - immár harmadszor - megint csak nem tudtam megállni:
- A parázs miért nem égetett, nagyanyám?
- Megtudod azt is, várd meg a végét - szolt jóságosan, és folytatta: - A nagyharagú, mogorva pásztor ezt látva, elcsodálkozott: - Miféle éjszaka ez? A kutyák nem marják meg az idegent, a juhok nem félnek tőle, a lándzsa elkerüli, s a tűz nem égeti meg. Újra odaintette az idegent, és megkérdezte tőle: - Mondd, milyen éjszaka ez, hogy mindenki irgalmas hozzád?
Ő azt felelte: - Ha magadtól nem jössz rá, én nem mondhatom meg neked. S máris indult.
A pásztornak eszébe jutott: nem eresztheti el csak úgy, ha kérdésére választ akar kapni. Fölkelt hát, és követte. Amikor annak szálláshelyéhez értek, a pásztor rádöbbent: de hát ennek az embernek még kunyhója sincs. Egy barlangban húzta meg magát az asszony és a gyermek, rideg szirt övezte barlangban.
Arra gondolt: a védtelen gyermek bizonyára megfagy itt. S jóllehet kőszívű volt, megindult a szegénység láttán, és elhatározta, segít a gyermeken. Tarisznyájából hófehér, puha báránybőrt húzott elő. Odaadta az embernek: legyen takarója a kicsinek.
Ebben a pillanatban megnyíltak a szemei és fülei, látta, amit eddig nem látott, hallotta, amit nem hallott. Ezüstszárnyú angyalok vették körül, kezükben citera. Túlcsorduló örömmel arról énekeltek, hogy ezen az éjszakán megszületett, aki a világot megváltja majd bűneitől.
Értette már az öreg pásztor, miért nem marnak a kutyák, miért nem félnek a juhok, s a lándzsa miért nem sebez. Angyalokat látott, akármerre nézett: a barlangban ültek, s a hegyeken, és röptüket bámulhatta a boltozatos ég alatt. Seregekben jöttek az úton, megálltak a barlang bejáratánál, hogy lássák a kisdedet.
Vidámság és játék hangja töltötte be a környéket, és a pásztor szívét, aki a sötétségben is látott. Boldog volt, hogy megnyíltak szemei. Térdre ereszkedett, és megköszönte Istennek.

Nagyanyám itt felsóhajtott.
- Mi is láthatnók, amit a pásztor, hiszen az angyalok a boltozatos ég alatt röpködnek azóta is minden karácsony éjszakán. De mi nem látjuk őket.
Kezét a fejemre tette:
- Jól jegyezd meg, amit elmondtam, mert olyan igaz, ahogyan te engem látsz, én meg téged. Nem gyertyák és nem lámpák, nem a Hold és nem a Nap, hanem Isten ereje nyithatja csak meg szemünket, hogy lássuk az Ő dicsőségét.



/Selma Lagerlöf/

2010. december 22.

77 nap után...

Házi őrizetbe került Dr. Geréb Ágnes.
A Karácsonyt, ha nem is otthon - mert a bíróság szerint a lakása nem alkalmas a házi őrizetre??? - de szerettei körében ünnepelheti.

2010. december 19.

NYERTEM!!!

MagyarInda - Kata karácsonyi játékán egy gyönyörű táskát.

Kicsit átöltöztem

Blogilag. :-)
Ágitól kölcsönöztem egy karácsonyi hátteret.
Mivel a madaras képemet szeretem, ezért majd visszavedlik a blogom.

2010. november 29.

Nem bírom ki szó nélkül...

A témák, amiket a fészbúkon lájkoltam (de szép magyar kifejezés!!!) szüléssel, természetes szüléssel, szabad szüléssel, otthonszüléssel, háborítatlan szüléssel kapcsolatosak. Nem véletlenül!

Csenge és én, pár perccel a születés után

Csenge és Csongor is kórházban született, de korántsem kórházi körülmények között. Örök, sosem múló hála érte Dr. Bálint Balázsnak! (Doktor úr! Ha nem haragszik, remélem, még vagy kétszer térdelnie kell mellettem pár órán keresztül!)
Semmilyen erőszak, méltatlanság nem ért minket - a gyerekeket és engem sem - szülés, születés közben. Csodás, gyönyörű elmény a gyermekeink születése.
Háborítatlanul, méltósággal szültem, háborítatlanul, méltósággal érkeztek gyermekeim erre a világra. A lehető legtermészetesebben zajlott minden, nem zaklattak "helyes légzéssel", meg "megfelelő testhelyzettel", nem kellett "illendően viselkednem". Mi voltunk a főszereplői a szülés-születésnek, nem pedig egy orvos vagy egy kórház. Így bármikor szülnék újra. Remélem még fogok is!

Remélem, hogy egyre többen hasonlóan élhetik meg életük legfontosabb, legszebb perceit, óráit!

Szabad választást az anyáknak! Választásához pedig támogatást, minden téren (szabályozás, képzés, infrastruktúra, finanszírozás, diszkrimináció mentes légkör)!
Dr. Geréb Ágnes azért van börtönben, már közel 2 hónapja, hogy ezt minden szülő asszony megkaphassa.

2010. november 9.

Megint...

...játszom.


KnitPro terméket - illetve arra szóló 5.000,- Ft-os utalványt - lehet nyerni.
Mit is választanék....
Horgolótűt meg tuniszi tűt és gombot (azok a gombok!!!).

2010. november 8.

Megint sírós

Nos, egyik játékon sem nyertem.  
Megmutatom, hogy mivel neveztem a nyakmelegítős játékra.


2010. október 31.

The Szivárvány Nyúl for President!

Úgy nézem, hogy a Barkán ez most nem jön össze.  

Többen kértéket a leírást. Itt Blue Bunny néven szerepel, nálam Funny Bunny fedőnéven lakik.

2010. október 27.

Nyakmelegítő és fonal

A játékra készült több változat is. Találtam egy nagyon ütős mintát, azt próbálom többféle fonallal. Szeretném, ha igazán jól mutatna a nyakmelegítőm.
Szombat a határidő. Utána felteszek ide több képet is a próbákról és a végleges, a játékra beküldött változatról is.
Annyira jó mintát találtam! Mutatós, bonyolult(nak tűnik), és haladós is. Egy nyakmelegítő alig 2 óra alatt elkészül vele.
És fonal... :-)
Lassan üzletet nyithatnék, annyi fonalam van. Természetes anyagok, többféle összetétel, többféle vastagság, rengeteg szín.
És most újabb szerelemfonalam van. Abból lett a "nyertes" nyakmelegítőm. De lesz még ebből a fonalból sok más is.

2010. október 19.

Játék


A Szivárvány Nyúúúl Kriszta nyulacskáinak ötletéből született.


2010. október 14.

Játszom

Ezt a játékot nem hagyhatom ki!
A horgolótűket is kipróbálnám és Amelie magazint is régen vettem...

És még egy játék, ezt szintén a Horgo-blogon találtam. A nyakmelegítő hasznos. És én különben is ritkán kapok horgolmányt.
Eddig csak a PIF-be kapcsolódtam be, de utólag sokszor bánom, hogy nem jelentkeztem egy-egy bloggerina játékára.

2010. október 7.

Otthonszülés

Petíció

Jó cikk

A lényeg, akár kórházban, akár otthon szeretne szűlni egy kismama, abban az elhatározásában kell támogatni - ha nem szól ellene eü érv.
És nem kell intézményes akadályokat (szabályozatlanság) támasztani. Nem kell a segítőit üldözni. És nem karhatalommal/rendőrökkel/kommandósokkal(!) kell visszatartani az elhatározásától.

2010. október 1.

The Szivárvány Nyúl for President!

A Nyúúúl megméretteti magát. A Barka Hónap Alkotás címért indul.
Kis támogatásra szorul, hogy ne veszítse önbizalmát.
A teendő:
- aki már regisztrált a Barkán, az szavazzon a Nyúúúlra
- aki még nem regisztrált a Barkán, az regszitráljon és szavazzon a Nyúlra.
A Barka Galéria innen is elérhető.

SZAVAZZ A NYÚÚÚLRA!
The Szivárvány Nyúl for President!

2010. szeptember 26.

KÉSZ!



Bizony, elkészült a Nyúúúl.
3 hétig készülődött, megevett 27dkg Szivárványt, hogy szépek legyenek a színei és felfalt 8dkg kártolt gyapjút, hogy tekintélye is legyen. Szép nagyra nőtt: 40cm a búbjától a sarkáig és 20cm fület is növesztett.
Cseles kis jószág... Türelmesen ücsörög, tűri, hogy fotózzam, még pózol is. Aztán ahogy azt hiszi, hogy egyedül van szökni próbál.... :-)
Jó alvókája van: fényképezkedés közben és szökés közben is elaludt, kiNYÚLva.
Neve még nincs. Majd Bálint kistesója ad neki. Remélem, hogy hamarosan együtt alszanak és minden huncut kópéságban hű társak, jóbarátok lesznek!

2010. augusztus 29.

1/2 7 körül indultunk haza Pápáról (5 helyett).
Győrtől az M1-esen jövünk. Mivel már elég késő volt, a Nap épp aludni készült mögöttünk.
Narancsos izzásba burkolva a horizontot a hátunk mögött és előttünk, körülöttünk az utat, tájat is. A mellettünk elsuhanó fák, bokrok mind-mind "lángoltak".
Aztán 15-20 perc múlva álmosabb, lila és rózsaszín lett mögöttünk a Nap, szemben velünk pedig szürke, lila fátylat kapott a táj. Fenséges, ámulatbaejtő volt a látvány. A természet egyedi, soha nem egyforma, vissza nem térő arcát mutatta. Felemelő látvány volt!
És közben, ahogy hol előttünk az utat, hol mögöttünk a Napot néztem messzeszállt a képzeletem.

4 évet visszarepültem az időben...
Akkor is a fenséges természet nagyszerűségében gyönyörködtünk: az elsőszülött gyermekünkben.
1-1,5 órája született, puha volt, nyugodt, erős. Evett. Csak néztük. Mintha nem is a miénk lenne, lopva takargattuk ki a csöppnyi test hol egyik, hol másik apró részét, hogy megcsodáljuk. Gyönyörködtünk benne.
Hihetetlen volt, hogy megérkezett. Könnyen, gyorsan, méltósággal.
Olyan határtalanul boldogok voltunk! És vagyunk azóta is vele, velük.
Hálásak vagyunk, köszönjük, hogy megkaphattuk!


A kép a szülőszobában készült, 2006.08.28-án, 18.57-kor. Csenge 17.32-kor született.
Természetes. Ilyen volt. Ilyen voltam. Így voltunk gyönyörűek, ketten.

2010. augusztus 25.

Újabb Barkáim

Megérkeztek!
Gyorsan jöttek, de nagyon türelmetlenül vártam őket. És nem csalódtam! Ezek a fonalak csodásak! Ismét. :-)


Ezekből majd Csenge és Csongor sapik lesznek (Monaco és Antwerpen 1-1 gombóc).
Ezekből (Prága és Nairobi 2-2 gombóc) pedig már hozzá is kezdtem (igen, megint minden mást félretettem) egy kendőhöz (Shouth Bay), magamnak. Nem olyan finom, csipkehatású kendő lesz, mint az eredeti minta a Lion Brand-nél, ez olyan átölelős, melegedős őszi kendő lesz. Egyszer.
Pihe-puha 100% extra finom merino gyapjú, és olyan gyorsan halad vele a munka, hogy csak ámulok és bámulok.

A Felhőkkel együtt jött még 6 Talizmán-Szivárvány is, 70% merino gyapju, 20% selyem, 10% mohair. A színei....... Pont, mint a képen!

Mivel Brigi nem tudott dönteni, hogy milyen nyulat készítsek neki, ezért önhatalmúlag ezt választottam. Ez fiús is és lányos is, szóval Kistesó jöhet, uniszex nyúl (is) várja.

2010. augusztus 22.

Őszre készül



Készült két sapi, már az ősz jegyében.
Pénteken és szombaton annyit autóztunk, hogy kész is van mind a kettő.

Manos fonal
Egy álom volt vele dolgzni. Talán még egy nyakmelegítő lesz belőle Csengének is. Nagyon egyszerű a sapik mintája, mivel a fonal önmagában is annyira szép, a színeivel és a textúrájával.

Levié csak körbe-körbe ERP, Csongoré is ERP-k, de van fülmelegítője és a homlokán dupla vastag. (Ezt a gombot csak rátettem, de úgy látom, hogy más színű kell hozzá.) Helyesek a sapijaikban! Is. :-))





2010. augusztus 16.

PIF - játék



Jelentkeztem Krisztánál a PIF-játékra, a szabályoknak megfelelően, most én is meghirdetem a játékot.
A szabályok a következők:

1.Bárki játszhat, akinek blogja van.
2.Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, saját készítésű ajándékot fog kapni tőlem.
3.Ezt az ajándékot a jelentkezéseteket követő 365 napon belül elfogom jutattni hozzátok.
4.Cserébe "előre kell fizetni" úgy, hogy a saját blogotokban is meghirdetittek ezt a játékot, ezt az ajándék elkészítése előtt ellenőrizni fogom.


2010. július 17.

A zírás

Kriszti vetette fel, hogy miért nem írok könyvet.
Íme a történet, hogy miért is nem írok. Mostmár.

15-16 éves lehettem, középiskolás. Tavaszi vagy nyári szünet előtti utolsó napok. Már csak küszködtek a tanarak velünk. Irodalom órán sem bírt velünk a tanár. Feladatot adott: 3 szót mond, írjunk 1-1 valamit a három szóval/ról, akármit, ami az eszünkbe jut. SZEKRÉNY, ZÖLD és nemtudommivoltaharmadik.
Én akkor - még inkább mint ma - elég gyermeklelkű voltam. Mesékben éltem. Minden köré tudtam mesét álmodni. (Nyáron a kukoricaföld lovagokkal volt tele, a ribizliben beszélő állatok laktak, stb.)
A szekrény az én szavam volt. Az én kedvemért született. A nagyszüleim "belsőszobája" (tisztaszoba) ha nem is volt tiltott terület nekünk unokáknak, de mindig csukva volt/van az ajtaja, redőny mindig leengedve. Nem használták az a szobát. Szekrénysor volt benne, gyönyörű sötét fából készült szekrények, egy réges-régi rácsos gyerekágy (nagyon érdekes, mert az eleje a közepén kettényitható, hogy könnyebb legyen a gyereket ki-betenni ill. a gyereknek kimásznia - Csenge születésekor újra lekerült a padlásról). Akkoriban csak ágynemű volt benne - tollal töltött dunnák és párnák, szépen hímzett huzatban - pléddel letakarva.
A szoba és a szekrény(ek) az elzártságuk miatt régóta foglalkoztattak: mi lehet ott, miért van csukva az ajtó, mi van a szekrények gyomrában, van-e "titok" a szobában.
Szóval akkor, ott a suliban, úgy gondoltam, hogy életre keltem a szoba és a szekrények meséjét. Talán kétoldalban leírtam, ami akkor már több éve a fejemben volt a szobáról, a szekrényről, a titkokról. Ez (is) egy élő mese volt, ahányszor hazamentünk a mamáékhoz, mindig volt új "történés" a szobában, a szekrényben. Mindig volt folytatás.
Szóval írtam. Hosszasan. Feltűnt a tanárnőnek. Óra végén felolvastatott pár írást. Az enyémet is. Nem voltam/vagyok oda a szereplésért, jobban szerettem a tömegben eltűnni. De nem volt mit tenni. Kiálltam a dobogóra (kivégzőosztag elé) és olvasni kezdtem a füzetembe írt, őszinte, gyermeki szavaim. A mesémet, ami addig életem, álmai, ábrándozásai valósága volt.

"A szekrény
A szekrény mélységes titkok tárháza. Manók és koboldok lakják....."
Így kezdődött a mesém.
Pár perc alatt felolvastam, égővörös arccal, talán remegő hangon.
Amikor vége lett, becsuktam a füzetem és várakozásteljesen felnéztem a velem szemben ülő 35 fiatalra. Tudtam, hogy nagyon jót, nagyszerűt írtam. Jó ritmusú, jól eltalált jelzők, választékos kifejezések - hiszen már több éve íródott. Álmomból ébresztve is pont úgy, azokkal a szavakkal mondtam volna el. Álltam ott, vörös arccal, rabmadárként vergődő szívvel, szélsebesen rohanó vérem dobogott a fülemben......
ÉS........
És kinevettek.
Elrontották a mesém, nemcsak azt az egyet. Megkérdőjelezték az összes bennem lévő történetet.
Elvették az önbizalmam és elveszett a beléjük vetett bizalmam is.
Ha anyaszült meztelenül álltam volna előttük, akkor sem lehettem volna pőrébb: a lelkem vetkőzött előttük.
És nem értékelték.
Nem sírtam el magam, pedig nagyon égett a szemem. Csak mélységesen szomorú lettem és azóta csak nagyon ritkán írok. Papírra vagy virtuális térbe. Bennem azóta is szövődik tovább a mese ill. mesék. De már vagyok annyira okos, hogy nem tudhatja, hallhatja senki, aki nem érdmes rá.
Apácska is szereti a történeteim. Néha bántva érzem magam, amikor így dícsér: Bassssssszus, hogy te miket tudsz! - hát nem tudja, hogy miket tudok?, hát nem tudja, hogy mi vagyok? Aztán tudom, hogy tudja, csak ő nem a szavak embere, hiszen pedagógus :-))))).

Ritkán beszélek. Általában monologizálok magamban. Ezért amikor megszólalok, akkor jól átgondolt, szabatosan megfogalmazott, logikusan felépített az, amit mondok - általában. És többször (nem egymásután) is el tudom mondani ugyanazokkal a szavakkal ugyanazt. (Nem vagyok még teljesen kész, ezért néha indulatból is megszólalok. De ki tökéletes?)
Szóval, ezeket a meséket, történeteket a gyermekeim/unokáim kapják majd meg. Szóban. Esti meseként. "Példabeszédként", tanulságként.
Magamnak is.

2010. július 14.

Babák és a Megnemszületettek

Szombaton találkoztunk - hosszú idő után újra - Lacival és Edittel. A babájuk 2-3 hónappal lenne fiatalabb, mint Csongor. A 14-15. héten veszítették el. Fél évet vártak akkor arra a babára. Évekig dolgoztak, hogy meglegyen minden, ami szükséges (biztos fedél, anyagi biztonság), Edit külfölön, Laci itthon, sokszor hónapokig nem látták egymást. Óriási volt az örömük. Elmondták a NagyTitkot, amit 9-10 héten át csak ők tudtak, aztán 2 hétre rá jött az üzenet, hogy nincs többé a babájuk. Én előtte állandóan kérdeztem Levit, hogy van-e hír Editről, mert megálmodtam, hogy nem születik meg a babájuk. A kegyetlen, perverz sors, a megnyugtató 12. hét után vette el a boldogságuk. Most 9 hónapja próbálkoznak, de kerüli őket a gólya.

Aztán Ági és Robi, akiknek úgy látszik nem lehet saját babájuk, mert Ági komoly beteg.

Judit és Zsolt - akik azóta már nem egy pár -, akik évekig próbálkoztak, de ők sem kapták meg a kisbabát.

KD és Annája, akik tavaly júniusban jelentették be, hogy két fős családjuk bővül. Aztán mégsem.

KD huga, aki egy balesetben vesztette el 8-9 hetes magzatát. Senki sem sérült meg - fizikailag -, "csak" a kisbaba ment el. Azóta született egy kisfia.

Végül, de nem utolsósorban Brigi és Zsolt - akiket bár (még) nem személyesen ismerünk - mégis nagy szívfájdalom számomra, hogy ide kell írnom a nevüket. Bálint története a sors kegyetlenségének valósága.

Ők mind-mind annyi idősek, mint mi (+/- 1-2 év). Adasson meg nekik, hogy olyan boldogok lehessenek, mint mi!

És akik megszülethettek:
Barbi és Feri Botondja alig 2 hete érkezett meg.
Robi és párja, akik 5(!) lombik-programon estek át, akik 10 évet(!) vártak a most 3 hónapos Alexre.
Zoli és Ági Zolija novemberben született.
Gábor és Timi Leventéje, aki szeptemberben született.
Gabka és István Attilája - aki talán ezekben a perekben születik.
Andi és István Nórija, aki 3 héttel fiatalabb, mint Csongor.
Éva és Balázs kislánya, aki 3 héttel idősebb, mint Csongor. És őszre újabb babájuk érkezik.

Isten éltesse őket!

És akik még úton vannak:
Egy tanarunk a suliban, aki a napokban hozza világra a babáját.
Zsolt és Nóri - akiknek az esküvőjén voltunk - Bodza lánya októberben érkezik.

Legyen könnyű, gyors a világrajövetel babának és mamának!



Tudom, hogy mi áldottak vagyunk. Mind a két csemeténk - kis matekozás után - első lehető alkalommal megfogant. Aránylag könnyű várandósság után könnyen, gyorsan, szépen a világra jöttek. Egészségesek, ügyesek, okosak, szépek. Áldottak vagyunk. Köszönjük!

Hogyan is éltük meg a várakozás heteit...
A 12. hétig izgultunk, hogy megmaradjon a kisbabánk - Csenge esetében volt okunk az izgalomra (most is sírok, az akkor érzett tehetetlen várakozás és majdnemkétségbeesés emlékén és a megkönnyebbüléstől) -, aztán a 24. hét után újra kifújtuk a nagylevegőt (akkor már jó eséllyel életben marad a megszületett kisbaba), a 30. hét újabb megkönnyebbülés volt (mert utána már jó eséllyel maradandó károsodás nélkül születhet meg a baba), 36. hét után megint egy nagy kő esett le (mert már nem koraszülött babánk születne), a következő 4 hét pedig a mégegynapmégegynap izgalmával tellt.
:-) Csenge a 40. hét utáni első napon született, Csongor 6 nappal tovább maradt a test-bölcsőmben.
Amire vágyom még, hogy a születendő testvér(ek) (még nem, majd 20-21 hónap, majd újabb 2év+9hónap múlva) érkezése ugyanilyen áldott legyen. Ez a kérés, azt hiszem az egyik legnagyobb, amit ember kérhet.
De "csak" erre vágyom, hogy felnevelhessük az egészséges, ügyes, okos gyermekeinket.
Az én életfelfogásom szerint csak a gyermekek becsületes felnevelése, a család az életünk célja. A többi "csak" bónusz. Ami anyagi dolog marad utánunk "csak" a gyermekek könnyebb boldogulását szolgálja.
Úgy kell nevelni a gyermekeket, hogy saját lábán is egyenes derékkal, becsülettel megállja a helyét bárhol a világon! De amíg vele vagyunk, addig vele kell lenni - a szó minden értelmében -, táplálni, dédelgetni, óvni kell, és megfelelő időben útjára bocsátani - ha jól tettük a dolgunk akkor úgyis közel marad, akármilyen messzire megy is.

Szerintem.

2010. július 1.

Boldogság

Mi a boldogság?
Amikor mindent megkaptál, elértél, láttál, kóstoltál, amit csak kívántál, amit a világon pénzért, befolyással meg lehet szerezni.
Vagy amikor egy erős férfi kar szeretve, óvón átölel, amikor eszed veszted a mámorban és még hosszasan lebegsz mielőtt újrakezdenétek.
Igen. Lehet, hogy boldognak hiszed, érzed magad ezektől (is).
De az igazi boldogság, amikor egy sáros, nyálas apró-puha kéz a kezedbe símul, amikor arcodat érinti. Amikor egy maszatos arcocska a nadrágodhoz dörgölödzik. Amikor pihe-puha talpak lépteit hallod, amint tilosban járnak és hallod a folyott kacagását a tudatnak, hogy ezt-nem-lenne-szabad. Amikor vasárnap kora reggel gyerekzsivaly érbeszt a legelragadóbb álmodból - amit még továbbálmodnál - és híg, vízszínű löttyöt tol eléd reggeli ital gyanánt egy bájos rosszcsont és tágranyílt szemekkel figyeli, hogy mennyire ízlett az első nagy koty és felfordulás vár rád a konyhában. Amikor a frissen mosott ruhát koszolja és amikor rászólsz, csöppnyi kezével legyint "sssemmi baaaj, Anya majd kimossssa". Amikor sokadszor szólsz, hogy "azt nem szabad", de mégis huncut mosollyal az ajkán újra és újra megteszi. Amikor kérőn néz rád két könnyes csillagszem, hogy fárasztó, munkás napod végén vedd öledbe, ringasd álomba. Amikor éjszaka a szobából kiosonva szertehagyott játékok szúrnak talpadba. Amikor életed párja ugyanezt tartja boldogítónak az életében és együtt élitek meg e drága pillanatokat és cinkosan néztek össze látva mindezeket.


És amíg mindez nem lehet tiéd, a boldogság az, hogy ott van ő melletted és minden rezdülése, pillantása, szava azt üzeni neked, hogy megkapod mindezt, amit te is mind-mind neki adnál. A tiéd lesz. A tiétek lesz. Hamarosan.


Apácska haza jött ebédelni és néztük, ahogy a kisfiunk "há-há-hácci"-zik, a kislányunk pedig kiscsikó módjára körbeugrálja a járókát, hangosan "felelgetve" a testvérének. Mit lehet ilyenkor tenni? Cinkosan összenéztünk és tudjuk, hogy mi áldott-boldogok vagyunk, örökre.

2010. június 25.

Új barátnőmtől

"Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!"

Szívem szerint ennek is a kenyér címkét adnám. Kenyér. A léleknek.
Mostanság (április vége, május eleje óta) sokat foglalkoztat Brigi. Brigi, aki a várandósság 39. hetében veszítette el a kisfiát. Brigi, aki e tragédia után nem dühös a világra/Istenre/akárkire/mindenkire. Brigi, aki végtelen méltósággal viselte/viseli veszteségének hatalmas terhét.
Nála olvastam az idézetet, tőle vettem kölcsön.
Köszönöm Brigi!

2010. június 5.

Mindenkiért, kiknek életét az árvíz vagy a belvíz keseríti ezekben a napokban, hetekben.

2010. június 4.

NYERTEM!


1000,- Ft-os ajándékutalványt nyertem a BarkaFonal -játékban! :-)
Meg van még kb. 1000,- Ft BarkaBankóm.... Húúúú, milesz itt!
Újabb nyulak? :-)

2010. május 31.

Még nem is mutattam...

Szépséges szivárvány-Barkáim.
Kriszta-féle nyulam-bulam lesz belőle. Eddig 4 (Csenge, Csongor, Brigi és Barka-Gabi).

2010. május 30.

Barka - Hírvivő


Június 4-én, pénteken lesz a sorsolása mind a 104(!) nyereménynek:
1 db 10.000 Ft értékű ajándékutalvány
3 db 5.000 Ft értékű ajándékutalvány
100 db 1.000 Ft értékű ajándékutalvány.
Még nem késő regisztrálni!
Meg kell, hogy mondjam, nem bírtam ki. :-) 24 gombolyag Gilice szállt hozzám.

2010. május 26.

Ma

Ma egy éve, hogy Csongor megszületett.

Isten éltessen sokáig egészségben, boldogságban, kisfiam!
Kacagj sokat - szívből, harcaid erődhöz mértek legyenek, bánat messze kerüljön, családság ne keserítsen, barátok őszinte mosolya kísérjen! Legyen szép az életed és tedd szebbé mások életét!

2010. május 18.

Bár fölül a gálya...

Amikor a híradóban látjuk, hogy kimonhatatlan nevű országok, ismeretlen térségek, sosemhallott nevű folyói elárasztották/elsodorták a bambuszból épített házakat/falvakat, vagy akár az "igazi" kőből rakott városokat, akkor sajnálkozó megjegyzést teszünk, majd örülünk, hogy mi mennyivel barátságosabb vidéken, szelídebb folyók között élünk.
De most nálunk, itt, velünk történik mindez.
Tőlünk alig 1 órányi autóútnyira az emberek az életüket, a családjukat, az életük során összegyűjtött javaikat, a gondosan nevelt állataikat, a kertben hosszadalmas és fáradtságos munkával már ültetett palántikat, a múltjukat és a jövőjüket féltik. Menekítenék, ha lehetne, ha lenne hogyan, ha lenne hova.
Most is csak sajnálkozva elfordítjuk a híradóról a szemünket?
Ha tehetjük, akkor segítsünk, ahogy segíthetünk!
http://www.nsv.hu/

2010. május 11.

Szépségek

http://www.texere-yarns.co.uk/index.html
http://www.flickr.com/groups/attic24inspired/

2010. május 7.

Színek

A színekkel mindig nagyon óvatos vagyok. Halvány, pasztell színekkel szoktam dolgozni, a gyerekek ruhái is visszafogottak, a lakás is halovány púderszínben pompázik egy-két bordó ill. zöld kiegészítővel.

Három kivétel van, de ezek sem látszódnak a fényképen:
- a gyerekek takarója, ami 45*45cm-re nőtt

- az új Girasol karikás kendőnk


Van egy 10dkg-s fonalam, ami szintén a szivárvány minden színében tündököl, amiből majd nekem készül valami - amint kitalálom, hogy mi...
És hogy mi ez a naaaaagy színkavalkád?
Két dolog eredménye:
-Avatar - a film, amit eddig IMAX ill. 3D moziban 2-szer láttunk és amit már DVD-n is meg tudunk nézni itthon. A nagy -lila, vörös, kék, zöld - sárkány vibráló színei teljesen magukkal ragadtak
-Attic24 blogja, a takarói, a lakása, a kiegészítői, mint egy-egy festőpaletta.

2010. május 5.

Barka - Hírvivő

Újannan felfedezett lelőhelyem nyereményjátékot hírdetett. Nézz be hozzájuk Te is: Barka Fonal
Várom, hogy elfogyjon a felhalmozott készletem és bevásárolhassak:
A kedvenceim a Mandarin nevű közepes vastagságú bambusz és a Gilice pamut fonal.
Őszre szépen bevásorolok. :-))
Nem mellékesen ma a kék fonalak 15% engedménnyel vásárolhatók meg náluk

2010. április 30.

Ringató

Csengével is jártunk. Csongorral is járunk.
Különös hangulata van. Szeretem. Nem vagyok bartákozós típus. Megvan a magam gondaj-baja-öröme, hogy őszinte legyek nem nagyon érdekel másé. A Ringatós alkalmakkor sem szoktam szóbaállni senkivel.
Viszont jó Csongornak, mert tapasztalatokat szerez hasonló korú gyerekekről - akik nem a tesói, minőségi zenét hall, szabadon "szaladgálhat", nézelődhet.
Jó nekem is, mert kimozdulok - a szokásos sétaútvonalon kívülre, énekelgetek egy kicsit saját örömömre és ötleteket gyűjtök, hogy mit (is) lehet (még) énekelni, játszani itthon.
A héten két Ringató is jutott: szerdán az össznépi Anyáknapi Szalóki Ágival és csütörtökön a szokásos.
Ancsa, aki a kedvenc Ringatómat tartja már "régi ismerős", Csengével keztünk hozzá járni. 2007. május 26-án egy Ringatón állt fel először a GyöngyösBabánk. :-) Igen mély benyomást tett Ancsa Csengére, mert ugyan 1,5 éves kora óta nem járunk énekelni, de Ancsát a mai napig emlegeti. :-) Egy időben a Baba Patika c. magazin állandóan az asztalon volt, mert Ancsa szokott publikálni és a fotója megjelenik az újságban.
Kb 1,5 év kihagyás után, immár Csongorral járunk Ancsa Ringatóira. Talán a negyedik helyre követjük, mert rendre megszűntek azok a Ringatók, ahová jártunk. :-))
Ezek az alkalmak jelentik nekem a kikapcsolódást, a feltöltődést.

2010. április 27.

35 gyertya

Ennyit fújok ma el a virtuális tortám tetején. Virtuális, mert fogyózom (már megint vagy még mindig - hogy a szinpatikus)

2010. április 25.

Remélem, többet nem látjuk őket!!!

CSÁÓ MSZ(M)P!

2010. április 24.

11 hónap


11 hónap után immár nincs több tejecske.
El tudtam engedni. Már nem kell(ett) sírnom miatta.
Jó volt.
Megnyugtató.
És elég. Mind a kettőnknek. Már Csongor sem igényelte.
El tudtam engedni. :-)

2010. április 22.

Pléd


A kék ég, az aranyos napsütés, a sok színes virág (és Attic24) ihlette. Elég jól haladok, 1 hét alatt 30*30cm-re nőtt, a semmiből. Sajnos a kép színei koránt sem annyira élénkek, mint a fonalak a valóságban.
Catania, 6 szín, 3,5-es tű.

2010. április 16.

Kész!

Íme a poncsó.

2010. április 13.

Reggelek

A reggelek kaotikusak, kapkodósak és bensőségesek. Igyekszek időt hagyni az ébredéshez.
Csengét az ovi miatt néha ébresztenem kell. Olyankor az ölembe veszem, ringatom, simogatom, suttogok neki. Amikor ébredezik nem nyitja ki a szemét. Már ébren van, nem ernyed el a karomban, de a szeme még zárva... Mosolyog. Aztán felül és közli, hogy milyen frizurát fésüljek neki aznapra (két cofi, két fonás, egy cofi, egy fonás). Mert a frizuráját és a ruháit is ő választja meg. Aztán jövök én, és néhány praktikus szempont miatt (úszáshoz szorosabbra font frizura vagy egymáshoz nem passzoló színek) változtatunk rajta. Úgy alakítom, hogy végül ő mondja ki, hogy mégsem az eredeti elképzelése szerinti legyen a haja vagy a ruhája. Öltözés után hipp-hopp már indul is az oviba. Általában 8 körül kelnie kell, 1/2 9-re az oviban kell lenni.

Csongor más. Ő rögtön kinyitja a szemét, aztán be-becsukja, mosolyog. Még visszacsalogatja Álomország, de már izgatja, hogy milyen újdonságot fedezhet fel az új napon. Az arca gyűrödt, a szeme be van dagadva. Nagyon helyes.
Egy kicsit még szeret az ágyban császkálni, játszik a távirányítókkal, piszkálja a tesóját vagy Apácskát. Reggel már nem kell neki tejecske. Viszont kelés után 10 percen belül szeret reggelizni. És óóóriási a botrány, ha kések a tányérral. :-)))

Pozi



Pozi is megkapta a magáét.
Mármint a maga fejét, szemét, orrát és füleit.

Így hogy gombokkal vannak rögzítve a végtagjai, tud ülni is.

2010. április 11.

Csak horgolok.
Apácskának elkészült egy sapi. Olyan, mint Csongorunké, csak kicsit nagyobb. :-) Úton Pápára elkészült. Haza felé maci lábakat és karokat csináltam.

Készültek macik is (Negi és Pozi). Na jó, Pozi még azt se' tudja hol áll a feje - mer' hogy nincs még Neki, de készül.
Negi kicsit hikomat. Mindene nagyon jól sikerült. De varrni azt nem tudok. Ezért szegénynek minden végtagja ki van csavarodva, az arca öklbe van szorulva, a feje csálé. De a gyerekek imádják. Hogy több ilyen fiaskó ne legyen Pozit más technikával állítom össze: gombokkal. Így a végtagjai mozgathatók és sokkal könnyebb egy gombot felvarrni, mint egy kezet/lábat. Pozi ugyanabból a fonalból van, csak ami Negin sötét, az Pozin világos és fordítva. (Érted, pozitív és negatív...) :-))

Varrási tudományom hiányosságai miatt lassan haladok a poncsó összevarrásával. Lassan, de biztosan, a fele eleje már kész.

2010. április 2.

Nagypéntek

Nagypéntek

Wass Albert: Nagypénteki sirató


Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

2010. március 21.

Vasárnap reggeli gondolatok

Hét közben 1-2 alkalommal, hétvégén legalább 1-szer sütök palacsintát. Szereti Csengénk, szereti Apácska, szeretem én is. Könnyű, gyors, hamar elfogy, aligmosogatós.
Szívesebben veszem, ha Csenge palacsintát eszik, mint, hogy csokiért (gumimaciért vagy vmi más hasonló szörnyűségért) könyörögjön.

1 tojás
pici só
1 vaniliás cukor
20 dkg liszt
buborékos víz - kb 0,5 liter
kb 0,5dl olaj
kb 0,5dl tej
És már sül is.
Az én óóóriási palacsintasütőmben ebből az adagból 10-11db lesz.
Szeretem, ha vékony a tészta. Fordításkor feldobom - mert Csenge hangos úúúuuu-val kíséri és mert akkkkkora a palacsintasütőm, hogy esélyem sincs késsel megfordítani. :-)
Sütés közben világmegváltó gondolataim szoktak lenni vagy elgondolkodom régen történt - vagy talán meg sem történt - dolgokon.
Egy dolog mindig eszembe jut: a búza-lisz-kenyér szentháromság (itt a kenyér minden lisztből készült dolgot jelent), és az Apukám (Isten áldja!).
Apukám - székely örökségeként - ritkán szólal meg, keveset beszél, de amikor megszólal, akkor érdemes figyelni.

Autóban utaztunk - biztos Debrőre mentünk -, hosszan mentünk a búzatáblák mellett. Apu azt mondta, hogy "Ez az élet" és a búzát mutatta. Akkor (is) egyetértettem vele (Istenként tisztelem még ma is, gyermekként pedig fenntartás nélkül elfogadtam a szavait). De gyermeki fejjel nem biztos, hogy azt értettem ki a szavaiból, mint amit Ő mondott.
Ma már tudom:
A búza munkát ad. Elültetik, learatják, kalászából szemet csépelnek, a szemet lisztté őrlik, a lisztből kenyeret sütnek.
A búza megélhetést ad. Annak a sok-sok dolgos kéznek, aki végigkíséri a sorsát a kenyérig.
A búza kenyeret ad, amit piros arcú, mosolygós gyermekeidnek adsz.
A búza az élet.
A munka emberré tesz, egyenesderekúvá, megelégedetté, gyermekünk mosolya pedig boldoggá.
Apu!
Tudom, értem, megértem.
Köszönöm!

2010. március 17.

Poncsó

Készül, készül...
Nagyon aprók ezek az 5,5*5,5cm-s blokkok. Sose' készül el a 138 db. Eddig kb 80 van kész.
Ami foglalkoztat egyre inkább, hogy hogyan is kéne összedolgozni őket...
Mer' horgolgatni még csak-csak, de varrni végképp nem tudok.


A béka csak ujjgyakorlatként készült. Na, itt aztán látszik, hogy a varrással gondjaim vannak. :-))Pihenésképp készült még egy macifej is. Közkívánatra teste is lesz - egyszer.

2010. március 13.

Ez nem lenne rossz

Csegének nyárra...
Jó kis kalap
Törtfehér vagy valami szép világos színben. :-)
De elötte még be kell fejezni a poncsóját, aztán Csongornak kell egy kis mellény + Apácska és én még semmit nem kaptunk...

Jó régen...

...írtam.
(Majdnem) mindennap olvastam a kedvenceimet, de annyi időm (és szabad kezem), hogy írjak is nem adódott.
Sok minden történt pedig:
- Csongor immár tizedik hónapos. Szépen megy kapaszkodva, nem dobja el magát, hanem kapaszkodva leengedi magát ülésbe/térdelésbe
- Csenge elmúlt 3,5 éves. Szuper a csaj! Sokat beszél, énekel - magában is, nagyon értelmes. Az oviban van tánc (kétféle is) és úszás, de még ez is kevés, hogy levezesse az energiáit. :-)
- Van egy csaj, aki az egyik csajos portálon zaklat. Üzeneteket küldözget, hogy csal a férjem, megjegyzéseket tesz az alakomra. Asszem' tudom, hogy ki ő - mert persze névtelenül, arc nélkül teszi mindezt. Többször kértem, hogy hagyja abba, de csak nem...
- Szedánként "horgolókörbe" járok. Nem tudom, hogy minek is nevezzem. Pár csaj, akik szeretnek/szeretnének horgolni. Inspiráló.
- Csengének készül egy nagyon helyes poncsó - nagyikockákból, három színből.

2010. február 24.

Horgolmányok

Íme, ezek az eddig elkészültek:



Készül Apácska ősz-színű sapija.
És rengeteg elképzelésem van még: én-mamusz, én-sapi, Csongornak mellény, Csengének poncsó, játékok.

2010. február 22.

Csenge sapi

Végül nem az eredetileg beharangozottat csináltam meg.
Sőt azóta a horgo-blog-on beleszerettem egy másikba (amit most el is kezdek).
Szeintem nagyon helyes lett. Bohókás a kis virágokkal, olyan kis tavasz-váró. Azért lett rece, meg virágos, mert egyszínű a fonal.

Most nézem, hogy milyen színe van a képnek... "Élőben" olyan farmer színű.

2010. február 17.

H, mint Hova

Eccerűen' úúútálom ezt a reklámot!
Anya - gondolom - hajnalban kelt, rendbeszedte magát, megcsinálta a reggelit, szépen sorban ébresztette a gyerekeket, felügyelte a fogmosásokat, hajat fésült, felöltöztetett, vagy csak megigazgatta a ruhákat, aztán reggelit ad a csemetéknek.
Mielőtt elindulna a melóba megnézi, hogy minden csemete táskájában minden cucc bent van-e, észben tartja, hogy a tornacuccok és edzéscuccok és rajzfelszerelések meg kituggya'mik rendben legyenek és a megfelelő napon hiánytalanul a suliban/oviban legyenek.
Aztán karjába kapja a Kicsit és nekivág BKV-val az útjának: Kicsit bölcsibe el - persze a tömött buszon/villamoson/trolin senki nem adja át neki a helyét, így karján a gyerekkel ácsoroghat - aztán rohanás a melóba vagy haza.
Délután bevásárol, elmegy 1-2 gyerekéért a suliba/oviba/bölcsibe, elviszi a gyereke(ke)t focira/néptáncra/angolra/németre/külön matekra, aztán rohannak haza, ahol vacsorakészítés - ami ne csak ízletes, de tápláló és vitamindús (de ne mindig ugyanaz) legyen - , mosás, takarítás, kituggya'mi, vacsorát ad a családnak. Este amikor ágyba zuhan, akkor már a következő nap teendőin jár az esze, hogy melyik gyereknek milyen különórája van, hogy kimosta/kivasalta-e a tornagatyát, tütüt, akármit és hogy holnap mi a frászt főzzön - ami nem unalmas, a múlt héten nem volt, de max. 1/2 óra alatt elkészül és nem kell sokat mosogatni hozzá.
Apa, aki reggel már a lefőzött kávé illatára ébred és 1/2 órát szöttyög a fürdőszobában, majd bepattan a céges Astrába és bemegy az irodába - ahol még egy nyugis kávéval indit, és délután a foci/tenisz/fallabda előtt még iszik a kollégáival egy sört, szóval Apa este már x-edszer sóhajt mélyet, hogy 'akárhányszorfordulegyetmindigfelriadok' csak annyit mond, hogy vegyé' má' be egy bogyót.
Pedig azt is mondhatná, hogy reggel maradj egy kicsit tovább ágyban, én segítek a gyerekeknek, csinálok reggelit és a Kicsit eldobom a bölcsibe, este meg elmegyünk valahová vacsizni.
...És akkor ez a szegény csaj máris tudna aludni.
:-)))
(Én, bár nem járok melózni, reggel 6 és 7 között kelek, ébresztem, fésülöm, öltöztetem Csengét. Apa persze ráér 1/2 8-ig aludni, majd 20-30 percet zuhanyzik, szöttyög az öltözködéssel egy további 15-20 percet, majd megkérdezi, hogy "Csenge kész van már?". Indulnak az oviba. Már a folyosón vannak Csengével, amikor utánuk szólok, hogy a tesi/úszás cucc csak itt maradt - hiába szóltam vagy kétszer, hogy "el ne felejts!". Én sem alszom... :-) )

2010. február 13.

Yikes Stripes Cap - Crochet Me

Yikes Stripes Cap - Crochet Me
Ilyen lesz Csenge sapija

2010. február 12.

:-) Van közük...

... egymáshoz.
Mármint a gyermekeinknek. Persze ezt mi pontosan tudjuk. De ma látható bizonyítékot kaptunk. Kis előtörténet:
Csenge kedvence a Yakari. Ezért alkalomadtán félmeztelenül szaladgál a lakásban. Egyszerűen ledobja magáról a pólóját, hogy Ő indián - és mint ilyen nem kell póló neki. :-)
Délután pár percre a járókába tettem az ÁlomPasit. Mikor megyek vissza hozzá.... Ott áll egyszál pelusban és body-ban.
Addig ment körbe-körbe, amíg letaposta magáról a zoknit és a nadrágot. :-)))

2010. február 11.

Sok-sok minden történt

Most csapongani fogok. Annyi minden történt az elmúlt napokban... De nem tudok sorrendet. Időbenit biztos nem. Fontosságit inkább:
Csenge névnapja mindenképpen az első. Na de utána??? :-)
Tehát kezdjük a névnapjával!
(február 4.)
Sok apró és néhány nagyobb ajándékot kapott. Kért tortát - gyertyával, és virágot. :-)
Magyarinda-Katától elhoztam Neki a lóállatot. (Itt is köszönöm Katának, hogy segített örömöt szerezni Csengének.)
El volt bűvölve az ajánkékoktól. A ló, a matricák, a zsírkréta, a torta (amiből kivételesen evett is) és a VIRÁG. Tulipánt kapott. Persze hamar szirmaira szedte. :-)
Olyan volt az örömével, mint egy kis csikó: össze-vissza ugrabugrált. :-))
Sajnos nem volt teljesen felhőtlen az ünneplés, mert egész héten Anyuéknál volt egy kis betegség miatt - ami nem is olyan kis betegség, mert még ezen a héten is ott van.
Névnapjára szántam, de csak péntekre készült el Csenge mamusza:
Kis fa gombot varrtam rá. Ami még hiányzik, az a csúszásgátló a talpáról. Kipróbáltam a hőre puffadó filcet. Mit is mondjak... Jó, hogy csak 300 forint volt, de annyit sem ér ez a hőre (nem)puffadó akármi. :-(
Ha valakinek van ötlete, hogy hogyan, mivel lehetne megoldani a tapadást, szívesen fogadom.

Ugyanebből a fonalból készült Csongornak egy sapi, bojtokkal:

Igen 'eccerű': egyráhajtásos pálcák, téglalap kettéhajtva, két bojt. Mivel ilyen szép a fonal, nem bonyolítottam mintával a bökdösődést.
Apácska szintén ilyen sapit kért. Az Ővé sötétzöld. Bár az a fonal elviselne egy kis mintát, de erp-kat bökök.
Ha végeztem a sapi-projekttel, akkor pedig magamnak csinálok egy nagyikockás mamuszt.

Csenge lóállata kapcsán találkoztam Magyarinda-Katával - azok a pissssszkos anyagiak :-), illetve egy újabb mei tai. :-)
Kata meglepett: olvassa a naplót. (nem ezért emlegetem Őt!)
Bókot is kaptam Tőle: tetszik Neki a napló. :-)

Csongor is náthás. Szerencsére csak egy kicsit köhécsel és naponta 2-3-szor orrszívózni kell. Ez az orrszívós dolog igen úúútálatos. Szegény kis mosolyalbum ÁlomPasim ki nem állja!
Biztos, ami biztos én is beteg vagyok. Folyik az orrom, be van dugulva az egész fejem... Nagyon csúnyán köhögök - pedig éjszakánkén rengeteget gyakorlok... :-(

Éjszakák: nem tudok aludni. Nem csak ezért, mert Csongor 2 óránként eszik. Hiába vonszolom magam egész nap, mint valami zombi. Éjszaka akkor sem tudok aludni. :-(

Hétfőn megyek a mamami-s horgoló-suliba!!! Nagyon várom. Amit szeretnék: mintákat. Bár üzembiztosan csak az erp-t csinálom - de azt akár sötétben is(!). De mégsem a különböző hurkolásokat szeretném megtanulni-gyakorolni, hanem sapkák, kalapok, mamuszok, zoknik és hasonlók mintáit szeretném. Igazából minden hurkolást ismerek, de elő kell vennem a könyvet, hogy megnézzem, hogy melyik név melyik hurkot is takarja... Így nehéz leírásból megcsinálni bármit is. :-)))

A gyerekorvoshoz ma babakocsival zarándokoltunk el. Ami azé' vót' jó, mer' nincsenek takarítva a járdák. Egy indiai munkaelefánt kell(ett volna), hogy a tengelyig érő hóban toljam a babakocsit...

És még egy: egy nyomorult (szüljön sünt!!!) felfeszítette a postaládát és elvitte a kopogtatócédulát és az értesítőt a szavazáshoz. Ami meg azé' jó, mer' betegen, gyerekkel a karomban, ebben a szutyok időben intézhetem a papírokat.

JA! Kb egy hete nem olvastam a kedvenc blogjaimat... Ez - eddig - minden esti program volt. Elaludtak az gyerekek, már Csenge sem mászkált ki, hogy éhes vagy szomjas :-), és akkor olvashattam. De ez most elmaradt már jó pár napja. Lesz dolgom, mire újra "képbe kerülök".

2010. február 1.

Bökdösődök

Újra rátaláltam a horgolótűre. :-)

Csongornak csináltam egy jó kis mamuszt. Rengeteg képet megnéztem a neten, de végül nem találtam olyat, ami tetszett volna. Saját kútfő, 4 nap alatt, összesen talán 10 óra kellett, hogy elkészüljön. Néhányszor lebontottam, újrakezdtem... A talpak nem lettek egyformák és nem is a legszebbek... De jól szórakoztam. :-)
Tetszett az alkotás. Örömöt találtam a bökdösődésben.

Apának sapkája lesz hamarosan.

Csengének és magamnak pedig szintén mamuszt - vagy minek nevezzem - fogok csinálni. Ezek valamelyike alapján:

2010. január 25.

Rohamos fejlődés - Csongor

Csongor holnap lesz 8 hónapos. :-))
Az utóbbi hetekben - inkább egy hétben - igen látványos a fejlődése.
Már 3-4 hete négykézlábra állt. Ringatta magát. Vagy hasra vágta magát és "úszott". De se mászni, se kúszni nem kezdett. Aztán kedden - jan. 19. - egyszercsak elindult. Először nagyon muris volt, ahogy egy-két lépést mászott, majd hasra vetette magát, és kúszni kezdett. De kedd óta mászik. Nagyon aggilis. Egész nap csak menne. :-)
Szombat óta pedig önállóan - kapaszkodva - feláll. Azóta nem fekszik, csak ácsorog a járókában vagy rója a kilómétereket négykézláb.
És tegnapra áttört a két első foga is felül.
Sokat mosolyog, beszélget, sikongat, énekel. Nézegeti kezét, lábát, tapsolni próbál.
Enni nem nagyon akar. Csak a tej. Azt szereti. :-))
Délelőttönként adok Neki babakekszet, délutánonként pedig zöldséggel, gyümölccsel próbálkozom. De igazából sem a keksz, sem a főzelékfélék nem jönnek be Neki.
Alig alszik. Éjszaka 3-4 alkalommal ébred, de nem eszik mindig. Napközben van, hogy egyáltalán nem alszik. Este 7 körül szokott elaludni, aztán 1/2 9 körül ébred, eszik. 10 körül alszik el újra, éjfél és 1 között megint ébred, ilyenkor nem mindig alszik vissza. Van, hogy 3-ig, 4-ig ébren van, akkor eszik és 6-ig 7-ig alszik. Eszik, és 10-i ébren van, akkor újra eszik és alszik egy kicsit, vagy nem. Dél körül újra eszik, 2 körül alszik el, 4 körül ébred és eszik.
2-3, olykor 4 óránként eszik. Van amikor csak iszik. :-)
Az alvással az a gond, hogy napközben leginkább a karomban alszik. Amint leteszem az ágyba, rögtön ébred. Ez néha éjszaka is előfordul. Ilyenkor sétálok vele, hogy pihenni tudjon. Így viszont én nem tudok pihenni...
Kicsit fáradt vagyok. Na jó, nagyon. És nem fáradt, hanem kimerült. :-)

2010. január 19.

Csapongok

Elég sok blogot - a napló kifejezést szívesebben használom - olvasok.
Van egy olyan - természetesen hamis - érzésem, hogy ismerem ezeket a lányokat, asszonyokat, hölgyeket. Pedig kevés az olyan napló, ami tele lenne személyes bejegyzésekkel. A legtöbb napló gasztro, kreatív, gyereknevelős, tanácsadós. De mégis az az érzésem, hogy ezeket a nőket ismerem.
Nincs sok barátom. Illetve azt mondom, hogy kevés emberrel beszélek igazán fontos dolgokról, komolyan, elmélyülten. Ez főleg azért van, mert nem vagyok valami nyitott személyiség. (Azért is nem reklámozom, hogy blogolok.) Nincs önbizalmam elhinni, hogy valakit érdekelnek azok a dolgok, amik engem foglalkoztatnak, vagy amik bennem vannak. Az, hogy ezeket a naplókat olvasom - a legtöbbjét névtelenül, hozzászólást sem hagyva soha - olyan, ahogy élek. Csendes megfigyelés.
Nézem ezeket a nőket. Kreatívok - akár alkotásról, főzésről, gyereknevelésről van szó. Ez a sok tudás, bátorság, erő... a sok energia és idő. Hogy csinálják?
Amikor Csengét vártuk, akkor motoszkált bennem, hogy könyvet - de legalább cikket - kéne írni a családalapításról, gyermekvállalásról, babavárásról és szülésről. Amikor Csongort vártuk ez az ötlet megint felmerült bennem.
A hétvégén barangoltam egy óóóriás könyvesboltban. Rengeteg az ilyen, vagy ilyesmi témájú könyv. Sok celeb - híresség vagy hírhedtség - akinek gyermeke született, rögtön kötelességének érezte, hogy egy ilyen témájú könyvet írjon (vagy adja hozzá a nevét). Egy-két(-három-négy) könyvbe bele is olvastam... Lesújtó. Közhely-gyüjtemények illetve az igazság - ellentmondást nem tűrő - kinyilatkoztatásai. Ezek közé én nem írnék könyvet.
A másik - kreativitást igénylő - ötletem a ovi. Magánóvoda. Mini csoporttal - a 2 éven felüli, még nem oviskorú gyerekeknek. Ezzel az ötletemmel csak az a baj, hogy a megvalósításhoz hiányzik vagy 3-400 millió forint. :-) Ez az ötlet is Csengével egyidős.
Ezt inkább megvalósíthatónak tartom - a pénzhiány ellenére is.
1, Olyan épületet, ingatlant kell keresni, ami különben is óvodaként működött, de az önkormányzatnak nincs pénze a fenntartására.
2, Alapítványt kell létrehozni.
3, Az önkormányzattól megszerezni - gondolom nem nyilvános :-) - azoknak a családoknak a címét, elérhetőségét, akinek a csemetéje nem került oviba, bár jelentkeztek. (Ez a mi kerületünkben 300 család)

2010. január 12.

Mit is...

A Hoxá-n volt ma téma, hogy ki mit érzett, amikor megtudta, hogy babát vár. :-)
A legtöbben az ijedtséget(?) és a boldogságot írták.
Én mit éreztem?
Először is nekünk nem kellett a teszt, hogy tudjuk, hogy babát várunk. Tudtunk. Csongort, annakidején, Apácska nem hitte el... De én tudtam már a második napon. :-)
Amit éreztem, az a földöntúli boldogság volt. Boldog voltam, hogy gyermekkori álmom - hogy édesanya legyek - immár teljesül.
Amit éreztem, az a meglepődés volt. Meglepett, hogy - Csenge és Csongor is - az első adandó alkalommal megfogant, és nem kellett hosszú, gyötrelmes hónapokat várni és vizsgálatokra és kezelésekre járni.
Amit éreztem, az a megnyugvás volt, hogy a testem alkalmas arra, hogy megfoganjon - majd 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világrahozzon egy új életet.
Amit éreztem, az az aggódás, hogy 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világra hozzon egy egészséges életet. Aggódás, hogy elég jó leszek-e, hogy a gyermek(ei)m jó anyja tudok-e lenni.

Az, hogy milyen anya az ember majd csak tizenévek múlva fog kiderülni. Remélem, ahogy a testem jelesre vizsgázott, úgy én sem vallok kudarcot, szégyent és a gyermekeim erőslelkű, egyenes derekú, jószívű, igaz emberek lesznek!

2010. január 7.

Tegnap

Esedékes lenne nekem egy kivizsgálás, labor.
Tegnap elmentem íriszdiagnosztikára. Anyu javasolta. Én nem nagyon tudom, hogy mit gondoljak róla. Van, hogy kuruzslásnak tartom, van, hogy hiszek benne.
Lényeg, Anyuék vigyáztak Csongorra, én meg elmentem a vizsgálatra.
Mondjam, hogy pont akkor esett legjobban a hó, amíg a kocsit letakarítottam, ill. elmentem a rendelőig? Akkor mondom. :-)
Bár volt időpontom - mert Anyu kért - 10-15 percet várnom kellett. A vizsgálat kb. 10 percig tartott, a kórelőzmények felvételével és egy kis beszélgetéssel együtt nem egész egy óra alatt haza is értem.
Miután befejezte a szemeim nézegetését a doktornő, aszongya': Nem látok agyi tevékenységet.
MIVAN??? Mondom, nyugtasson meg, hogy van agyi tevékenységem. Nem értette a poénom... Megmagyaráztam. Zavarba jött. Javított: Nem látok kóros agyi tevékenységet.
MINGYÁMÁS'!
Háááát...
Kaptam házi feladatot:
- teljes labor + pajzsmirigy funkció
- nőgyógyászati uh, főleg bal petefészek
- nyaki uh, pajzsmirigy
És kaptam még gyógynövényeket az epémre. Kis túlzással mondhatom, hogy azt se' tudtam, hogy van ilyenem. :-) Hogy mi baja lehet???
A doktornő petefészekre tett megjegyzése egy kicsit piszkál... Hiszen még szeretnénk gyereke(ke)t.
Ha megvan minden vizsgálat eredménye, akkor kell visszamennem a dokihoz és megbeszéljük az akupunktúrás kezelés lehetőségét. Már ha kell, már ha lehet.

2010. január 6.

Hó-hó-hó

Amikor reggel megmutattam az ablakból Csengének a havat, azt mondta, hogy délután a Mamával fog szánkózni.
Szánkóval kellett elvinni az oviba is.

Délután egész kis csapat ment érte: Apu, Anyu, Csongor mt-ban és én. Vittük a szánkót is. :-)

És Csenge nem tréfált. Csak Anyu húzhatta a szánkót... (Szegény gondolom másra se' vágyott, mint hogy "Fussunk!" kiáltásokkal hajtsa, űzze a mi kis kétlábon járó hisztigépünk.)

Ahogy kijött az oviból szaladt hozzám és újságolta, hogy megdobálta a Mariann nénit és hogy a Mariann néni visongott. :-)

Élvezte a havat, a szánkózást, a rá irányuló, osztatlan figyelmet - mivel Csongor elaludt a mt-ban.

Egyedül csúszott le egy párszor a dombról. Az aljában türelmesen, mozdulatlanul megvárta, míg valamelyik hűséges rabszolgája újra felhúzza a dombra. :-)




Egy kis komorság a végére:

Oviskorú gyerekek a szüleikkel építettek egy jóóó nagy hóembert - közel 170 cm magasat. Körbetáncolták, örültek neki. Csenge a hólabdákba ragadt faleveleket piszkálgatta miután rácsodálkozott.

Aztán... Három 10 éves körüli gyerek hipp-hopp szétrugdosta a kicsik kedvencét. :-(

Csak úgy, szórakozásból.

Gyerekek, felnőttek, mind meg voltunk döbbenve. Miért kellett rombolni? Az ilyen gyerek inkább maradjon otthon és nézze a tévét vagy számítógépezzen! Azzal nem rontja el mások örömét.

2010. január 1.

Régi és új

2009.
Hosszú év volt, nehéz év volt, boldog év volt.
Hosszú volt: az első 5 hónapja - főleg május 20 után 26-ig.
Nehéz volt: a munka mellett anyának, feleségnek lenni, majd két gyermek anyukájának és feleségnek lenni.
Boldog volt: a családban ugyan nem mindenki egészséges, de mind megvagyunk, sőt Csongorral gazdagodtunk. Láttuk Csengét, amint elhagyta a pelust, bölcsisből ovis lett, elhagyta a cumit, elfogadta, hogy immár okos NagyTesója az ő KisTesójának.
2010.
Amit várok tőle: gyermekeink fejlődjenek, növekedjenek tovább, kiegyensúlyozottan, boldogan, bánat kerüljön minket! A felbukkanó nehézségek ne legyenek erőnkön felüliek!
Remélem, hogy nem kérek túl sokat és ezért teljesül is minden! :-)
BUÉK!
B ékés álmainkban ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon keresztté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen az egymást szerető

K özösen tegyük szebbé a világot
Í zleljünk már most égi boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örülni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Nektek Boldog Új Évet!

Ez új esztendő adjon meg mindent, amit a régitől hiába kértünk!