Csongor

Alig írok Róla... Pedig az időm legnagyobb részét Vele töltöm.

De most!

Nagyon nyugodt, derűs, türelmes baba.

Ma a naaagy piros-zöld multiban vásároltunk. Álltunk a pénztárnál. Csongor a bébihordozóban a bevásárlókocsin. Néz, néz, mosolyog, majd hangosan elkezd kacarászni, inkább röhögni. :-) Nem tudtam betellni Vele! Pedig már vagy fél órával túl voltunk az evési időn. Erre ez a pöttöm emberke megállíthatatlanul, teli szájjal röhögcsél... (Mondjuk Csenge hisztizett helyette.)

Nagyon féltem a fiúgyerektől. Mer' azt mondják róluk, hogy nyűgösebbek, hasfájósabbak, nezebben kezelhetőek, mint a lányok. Mer' más az anatómiája, mint egy leánygyereknek. Mer' nem tudom, hogy hogyan kell fiút, férfit nevelni. (Ez még mindig félelmetes számomra.)

De a félelmeim - nagyrésze - alaptalan volt. Csongor nem volt hasfájós. Csak akkor hallani a hangját, amikor éhes. De akkor is inkább csak panaszos, mint türelmetlen, követelőző.

A pelus alatti különbségek csak annyit tesznek, hogy könnyebb kezelni. Nem kell félni, hogy mit, merről, merre törölök.

Viszont amikor Csenge nekiállt pelus nélkül pisilni, akkor jól meghatároztatóan egy területre sikerült neki: a hasamra. Amikor Csongor kezd el a pelenkázón pisilni, akkor viszont kezdi a combomon, elindul felfelé a hasamra, mellemre, majd maga mellé a pelenkázóra - balra hord :-) -, majd a feje fölött át az ágyába. :-))) Mindig résen kell lennem, hogy időben rá tudjam borítani a pelust, mielőtt mindent lefütyülne. :-))) Mer' nem tudok elég gyors lenni. Pénteken pölö háromszor sikerült megkeresztenlie.

Csongor roppant kommunikatív. Amikor a pelenkázón végeztünk a kötelezőkkel, akkor szoktunk beszélgetni: mondom neki öö-ő, erre válaszol nekem, hogy eöö-ő. :-))

Szombat...

Amikor a gyerekek ruháit rendezgetem, vasalom, amikor főzőcskézek, akkor érzem magam igazán felnőttnek :-)

Reggel elpakoltam a nagy halom gyerekruhát, ami a héten összegyűlt és ágyneműt húztam Csongornak.

Aztán haptákba vágtam a fürdőszobát: fogkefével végigsúroltam mindent.

Aztán főztem egy jóadag gulyást. Kocka karajból. :-) Apácska csak akkor eszi meg a húst, ha szép kockaformájú. Ezért rászoktam arra, hogy félig fagyosan darabolom a húst. Így kocka karajból biztosan megeszi. :-)

A gulyás isssteni lett! Sűrű, enyhén csípős, tele répával és krumplival. Isssteni!

Csongor nem aludt napközben, dél körül már nagyon nyűgös volt. Végül a karomban ringattam, úgy aludt el. Pár percre rá Csenge ébredezett; a karomban ringattam, amíg felébredt... Hmmm:-) Milyen szép az élet!

Hordozás

Végre!
Csengét is akartam hordozni. De rosszul kezdtem hozzá: kengurúval. Egyikünknek sem volt kényelmes. Csenge nem szeretett benne lenni. Csak nyűglődött. Az alig 5kg-s Csengét alig bírtam el, fájt tőle a hátam, a derekam. Csak nyűglődtem. Feladtuk. Végül maradtunk a babakocsinál.
Most, Csongorral, úgy gondoltam, hogy kipróbálok valami mást. A kendőtől - őszintén megvallva - félek. Mer' mi van, ha nem tudom jól megkötni és többet ártok vele, mint használok?

A MT mellett döntöttem. Több magyar gyártásút is megnéztem. A technológia - nagyából - ugyanaz, az árak és a színek, minták viszont már igen sokfélék.
Végül találtam egy olyan színt és mintát, amit magaménak éreztem. Többször visszatértem az oldalra, nézegettem, barátkoztam vele, pedig tudtam, hogy EZT akarom. :-)
Érdekes, hogy bár ez nem volt szempont, a kiválasztott MT egyike a legolcsóbb hordozóknak.
Végül megrendeltem emilen vasárnap éjszaka. Hétfőn délelőtt kaptam kedves választ, hogy postázzák nekünk a kiválasztott modelt. Tegnap, mire visszaértünk a gyerekorvostól, itt várt az értesítés, hogy a postán vár a csomag. Ma pedig elsétáltunk Csongorral a postára.
Alig vártam, hogy végre haza érjünk, hogy kipróbálhassuk.
Egyszerűen gyönyörű! Csongor jól érzi benne magát, könnyen kezelhető, tudom kötözni és nem érzem benne Csongor súlyát megeröltetőnek.
Szóval a vasárnapi kiruccanáshoz már nem kell babakocsi. :-)

Ugye milyen szép? :-) Szerelem első látásra.

Igények...

Origo - Női Lapozó:

Szükségünk van gyerekmentes helyekre is
Világszerte éttermek és hotelek csalogatnak a teljes nyugalom ígéretével, de utazási irodákat is működtetnek, sőt légitársaságokat is terveznek csak felnőtteknek. Idehaza még nem találkoztunk ilyesmivel, pedig nekünk is szükségünk lehet időnként teljes, akár gyerekmentes pihenésre - biztosan vannak, akik jó néhányan még úgy gondolják, ahogyan mi.

Hmmm.... idehaza egyenlőre ott tartunk, hogy ha megyünk valahová, akkor előre egyeztetni kell, hogy babakocsival, gyerekkel be lehet-e menni, hogy van-e etetőszék, játszósarok, stb...

Budapest

Ma - elég hosszú idő után - beautóztam a városba.

Persze, látom, hallom, hogy itt-ott felbontották meg lezárták meg elterelték... De most megtapasztaltam.

Az úúúúgy volt, hogy Anyu és Ági néni (KisHug anyósa) gondoltak egy nagyot, hogy ők ma városnéznének, menjünk fel a Citadellára. És persze én legyek az a szerencsés, aki a sofőrük lehet. (Na jó, szívesen mentem - kis változatosság.) Szóval az élhető(bb) külvárosból elindultunk a Belváros felé. Az Üllői út-Baross utca kereszteződés kaotikus, a Kecskeméti utca le van zárva, a Múzeum körút össze-visszaterelgetve... Végül a Kossuth Lajos utcára kanyarodtunk egy kis araszolgatás után. Aztán át a hídon, aztán fel a BJ étteremhez - itt parkoltunk le. A parkolóóra egy kisebb vagyont elnyel a 1,5 órás parkolásért. Cserébe viszont alig van autó, és "őrzés" is van, mert a parkolóőr ott tanyázik.

Amikor a C-ban dolgoztam, akkor rendszeresen hoztunk fel ide külföldi vendégeket vacsora után, hogy rácsodálkozhassanak Budapestre. Most, mint egy rutinos idegenvezető, a legjobb kilátást mutattam meg a hölgyeknek (Csongor végigaludta az utat, a sétát). A kis teraszról látni lehet a Várnegyed egy részét, a Galériát, a Palotát, a pesti oldalon az Országházat, a Bazilikát és a kinyújtózott várost, ahogy az utakon és a hidakon áramlik a autók kavalkádja. Nem először láttam, de lenyűgözött. Szikrázóan sütött a nap, arany és sárga glóriával koronázva a látványt és jótékonyan elfeledtetve az felvezető út prózaiságát.

Aztán persze visszarángatott a valóba a sok idegenvezető és turista idegen szava. Elidultunk a bronz hölgy felé. Az utat vásáros sátrak szegélyezik- kötött kardigánok, kékfestő ruhácskák, paprikafűzérek, képeslapok és hűtőmágnesek és marionett bábok színes és nem túl ízléses forgataga.

A Szabadságszobornál egyedül ácsorogtam egy kicsit, amíg Anyuék körbesétálták. Szemlélődtem. (Csongor csak aludt és aludt) És mit láttam... Instant rácsodálkozást: engedéllyel feljön a városnéző busz, szépen lassan gurul, az ablakokban kattan egy-két fényképezőgép, bip-pel egy-két digitális kamera és már gurul is tovább, kicsit lassítva a következő szép, fotózható látképig... Szegények. Ki tudja mennyit utaztak, pakoltak, bosszankodtak, kényelmetlenkedtek idegen hotelszobákban, mire eljutottak a városnézésre. Látták a város - nem túl hízelgő - arcát közelről, amíg a reptérről, pályaudvarról a szállodájukhoz értek. Látták a koszt, a hajléktalanokat, a koldusokat, az útlezárásokat, az eltereléseket, a forgalmat... És a város szebbik arcából - ahonnan ezek nem látszanak - csak annyit kapnak, amit egy lomhán guruló busz ablakából el tudnak csípni.

Tovább sétáltunk, rá-rácsodálkozva az újabb látványra. Majd visszaértünk az autóhoz.

Csongor az utolsó 10 méterre felébredt és énekelgetett egy kicsit - hiába, ebédidő volt. A parkolóban jóllakattam. :-)

Aztán indultunk haza. Újra szembesültünk a város valós arcával, ahol nem mindig süt a nap, ahol a házak homlokzatát szürkére festette a szomog, ahol pár méter gurulás után újra meg kell állni a forgalomban.

Jó volt, kellemes volt egy kicsit messzebbről nézni, szépnek látni a várost. Jó volt, kellemes volt a napfény, a séta, a hétköznapitól távoli elfoglaltság.

És jó volt, hogy ezt Csongor jóllakott, elégedett mosolya zárta.

Vácrátóti Botanikus Kert

Ezt még a múlt héten kinéztem magunknak. De akkor inkább a Medvefarmra mentünk.

Ma viszont nekivágtunk.

Kellemes, csendes szellős, napsütéses nap volt a mai. Kirándulni csalogató. A mi kiruccanásunk régi, tradicionális magyar állat- és növényfajták, élelmiszerek nézegetésével és kóstolásával indult. :-) Vettünk fokhagyma lekvárt, zeller lekvárt, mézet és Zsanna Mannát. Kóstoltunk paradicsomot, szagolgattunk gyógynövényeket és vadvirágokat. Aztán barangoltunk egy jót a hatalmas fák között, a fa hidacskák labirintusában.

Azért nem volt ilyen idillikus... :-)

A babakocsival nehézkes a haladás. Nemcsak a földutakon - az ellen nem is lenne kifogásom -, hanem az aszfaltozott utakon is.
Aztán a háromévesünket elkapta a hiszti... :-( Kicsit fáradt volt, így semmi sem volt (elég) jó neki. :-)

Csongor jót aludt - a rázkódás ellenére is.


Mindent egybevetve jó nap volt. Arra készültem, hogy aranyszínű és tüzes és rozsdás őszi képeket tudok csinálni. De minden zöldben pompázik még mindig. 1-2 hét múlva teljesülhet ez a vágyam is.

Ez egy cseresznyefa törzse. Olyan, mintha bőr lenne...

Okosbaba - divat

Megint Gabkánál olvastam valamit...

2,5-3 évvel ezelőtt ilyesmik jártak az én fejemben is: bébiangol, kreatívház, zenebölcsi...

Csengével féléves korától jártunk zenebölcsizni, két különböző helyre, heti 1-1 alkalommal. Többfélét is megnéztünk mire megtaláltam azt a kettőt, ami elég szabadságot adott nekünk, ahol a gyerekek szabadon jöhettek-mehettek, ahol a kezükbe adta a pedagógus a furulyát és a gitárt, hogy megnézzék, kopogtassák, és nem anya ölében kellett végigülniük 30 percet a türelmetlen, üvöltöző gyerekeknek.
A zenebölcsit azért tartottam fontosnak (a korai zenei nevelés ill. amellett, hogy már alig emlékeztem egy-egy mondókára, gyermekdalra), mert Csenge környezetében nem voltak gyerekek. Egész nap, állandóan csak felnőttek között volt.
A zenebölcsikben jó volt, hogy hasonló korú gyerekekkel lehetett és jó volt, hogy megtanulhattam, hogy otthon milyen népdalokkal, ölbéli játékokkal, lovagoltatókkal, sétáltatókkal tudunk együtt játszani ill. együttjátszani.

Jó volt, hogy szabadjára engedhettem, hogy megtanulja, hogy hogyan lehet kialakítani a szociális kapcsolatokat.

Jó volt, hogy láttam, hogy önállóan megy, tesz-vesz, rendezkedik, alkalmazkodik, hogy boldogul.

Jó volt, hogy megtanultam, hogy el kell engedni, hogy azzal teszek neki a legjobbat, ha hagyom, hogy tapasztaljon, tanuljon önállóan (ne pedig a szájába legyen rágva, hogy mit is kell csinálni).

Tudom, hogy ennek köszönhetem, hogy könnyen beilleszkedett a bölcsibe és simán megy/ment most az óvodai beilleszkedés is. Csenge önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos, bámulatos a szókincse (amit ugye a népdaloknak, mondókáknak, népmeséknek köszönhetünk).

De angol, meg okosbaba, meg kutyatuggggyami...

Mi gyermeket nevelgetünk, nem pedig versenylovat (bocs a lovas párhuzamért). Gyermekeinknek játszaniuk kell, amíg csak lehet. Maradjanak önfeledtek és (teljesítmény)kényszertől mentesek minél tovább! Fejlődjenek csak a maguk ütemében, a saját ritmusuk szerint! Ne erőszakoljunk rájuk elfoglaltságokat!