BUÉK!
B ékés álmainkban ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon keresztté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen az egymást szerető

K özösen tegyük szebbé a világot
Í zleljünk már most égi boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örülni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Nektek Boldog Új Évet!

Ez új esztendő adjon meg mindent, amit a régitől hiába kértünk!

Korai ébredés

Csongor általában 3-szor ébred éjszaka (1, 4, 7), persze ilyenkor eszik is. Kis változatosságot az jelent, hogy +/- 5 percek vannak az ébredésekben, néha korábban, néha később, vagy van, amikor a 4 órás kimarad és akkor 6-kor kelünk enni.

De ma....

Ma nem volt 1 órás ébredés. Viszont 5.20-as igen.

Kb. 20 percig evett. Elég intenzíven. Csodálkoztam is, hogy mi ez a tejivás. :-) Általában evés után hipp-hopp vissza is alszik. Néha sétálunk 5-10 percet, félórát.

Ma ...

Ma egy órányi séta után feladtam. Amikor a karomban volt, akkor nyeklett-nyaklott - úgy tűnt, hogy alszik. De amint a kiságy rácsa fölé emeltem, hirtelen szélesen vigyorogni kezdett, vagy szivettépő sírásba fogott.

Már evés közben is furcsa volt... Olyan virágos jókedve lett, hogy hangosan röhögcsélt. Attól tartottam, hogy felveri a többieket is.

Szóval 6.30-kor úgy döntöttem, hogy nem fog aludni mostmár. A gyerekszobában letettem a szivacsra, mellé ültem. Játszottunk, nézelődtünk. Különböző alakú, színű, anyagú dolgokat adogattam a kezébe (ő meg pakolgatta a szájába). Forgolódott, ringatózótt, "mászkált", nevetgélt, dumált.

Egyszer csak megjelent Apácska, majd 7 előtt Csenge is beszaladt hozzánk, hogy "Én is idejöhetek játszani?".

Így történt, hogy ma kicsit korábban kezdődött a nap mindannyiunk számára.

Hazafelé

Pápáról jöttünk haza.

Fáradt, bágyadt voltam - illetve már 4-5 hete az vagyok a kialvatlanság miatt.

Kifelé bámultam az ablakon. Egy ideig nem láttam semmit, csak néztem. Elfutó házak, egy-két ember, macskák, földek, kerítések, helyiségnevek. Elsuhannak, nem hagynak nyomot.

Aztán felfigyeltem valamire, valamire, amit egyre ritkábban lehet látni.

A kéményből felszálló füstre.

A kéményből felszálló füst az otthon békés nyugalmát juttatja eszembe.

A gondoskodást: mert valaki gondolt arra,

hogy legyen fa a háznál,

hogy száraz legyen,

hogy össze legyen hasogatva,

hogy be legyen készítve a kályha vagy kandalló vagy kemence mellé.

A kéményből felszálló füst a családot jelenti, hogy a sötétben gyermekek - kipirult arccal - figyelik a tűz táncát, a fel-felrebbenő szikrát, és összebújó felnőtteket jelent, akik egymásba fonódó kézzel a gyermekek áhitatát figyelik.

A kéményből felgomolygó füst azt az életet jelenti, amit élni szeretnék.

Ha megadatik, hogy egyszer egy olyan házban éljünk, amit elképzelek magunknak, akkor - hiába a kényelmes gázfűtés - fával is fogunk fűteni. Ha máskor nem, hát Advent idején és Karácsonykor biztos, hogy fával lesz begyújtva a kandalló vagy a kemence.

Áldott, békés Karácsonyt!

(A kép 2005 Karácsonyán készült.)

Ma

Ma már négy remegő, reszkető lángocska táncolt, a közelgő Ünnepet jelezve.

Kár volt...

... ismét elsíratni a tejecskét. Szerencsére!
Szeptember 20-án már volt egy ilyen.

Csengém :-)

Látta, hogy sírok. Ölembe ült. Megkérdezte, hogy mi a baj. Elmondtam neki, hogy elfogyott a tejecske. Erre megérintette ez egyik mellem, azt mondta, akkor adjak ebből Csongornak. Mondtam, hogy nincs benne. Megérintette a másik mellem, azt mondta, akkor ebből adjak. Mondtam, abban sincs. Erre megint megérintett, kérdezte ebben nincs. Mondtam, nincs. Megérintette a másik mellem, kérdezte, ebben sincs. Erre azt mondta, hogy "majd kavarunk tejecskét a cicidbe". Mondtam neki, hogy nem lehet, nincs több tejecske. Erre átölelt és azt mondta, hogy "Akkor is te vagy a legjobb!"

Csak csorognak a könnyeim.... Egy a veszteségem miatt, egy a Kincsemért. Hát nem egy tündér ez a lányka! :-))