Csak horgolok.
Apácskának elkészült egy sapi. Olyan, mint Csongorunké, csak kicsit nagyobb. :-) Úton Pápára elkészült. Haza felé maci lábakat és karokat csináltam.

Készültek macik is (Negi és Pozi). Na jó, Pozi még azt se' tudja hol áll a feje - mer' hogy nincs még Neki, de készül.
Negi kicsit hikomat. Mindene nagyon jól sikerült. De varrni azt nem tudok. Ezért szegénynek minden végtagja ki van csavarodva, az arca öklbe van szorulva, a feje csálé. De a gyerekek imádják. Hogy több ilyen fiaskó ne legyen Pozit más technikával állítom össze: gombokkal. Így a végtagjai mozgathatók és sokkal könnyebb egy gombot felvarrni, mint egy kezet/lábat. Pozi ugyanabból a fonalból van, csak ami Negin sötét, az Pozin világos és fordítva. (Érted, pozitív és negatív...) :-))

Varrási tudományom hiányosságai miatt lassan haladok a poncsó összevarrásával. Lassan, de biztosan, a fele eleje már kész.

Nagypéntek

Nagypéntek

Wass Albert: Nagypénteki sirató


Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

Vasárnap reggeli gondolatok

Hét közben 1-2 alkalommal, hétvégén legalább 1-szer sütök palacsintát. Szereti Csengénk, szereti Apácska, szeretem én is. Könnyű, gyors, hamar elfogy, aligmosogatós.
Szívesebben veszem, ha Csenge palacsintát eszik, mint, hogy csokiért (gumimaciért vagy vmi más hasonló szörnyűségért) könyörögjön.

1 tojás
pici só
1 vaniliás cukor
20 dkg liszt
buborékos víz - kb 0,5 liter
kb 0,5dl olaj
kb 0,5dl tej
És már sül is.
Az én óóóriási palacsintasütőmben ebből az adagból 10-11db lesz.

Szeretem, ha vékony a tészta. Fordításkor feldobom - mert Csenge hangos úúúuuu-val kíséri és mert akkkkkora a palacsintasütőm, hogy esélyem sincs késsel megfordítani. :-)
Sütés közben világmegváltó gondolataim szoktak lenni vagy elgondolkodom régen történt - vagy talán meg sem történt - dolgokon.
Egy dolog mindig eszembe jut: a búza-lisz-kenyér szentháromság (itt a kenyér minden lisztből készült dolgot jelent), és az Apukám (Isten áldja!).
Apukám - székely örökségeként - ritkán szólal meg, keveset beszél, de amikor megszólal, akkor érdemes figyelni.

Autóban utaztunk - biztos Debrőre mentünk -, hosszan mentünk a búzatáblák mellett. Apu azt mondta, hogy "Ez az élet" és a búzát mutatta. Akkor (is) egyetértettem vele (Istenként tisztelem még ma is, gyermekként pedig fenntartás nélkül elfogadtam a szavait). De gyermeki fejjel nem biztos, hogy azt értettem ki a szavaiból, mint amit Ő mondott.
Ma már tudom:
A búza munkát ad. Elültetik, learatják, kalászából szemet csépelnek, a szemet lisztté őrlik, a lisztből kenyeret sütnek.
A búza megélhetést ad. Annak a sok-sok dolgos kéznek, aki végigkíséri a sorsát a kenyérig.
A búza kenyeret ad, amit piros arcú, mosolygós gyermekeidnek adsz.
A búza az élet.
A munka emberré tesz, egyenesderekúvá, megelégedetté, gyermekünk mosolya pedig boldoggá.

Apu!
Tudom, értem, megértem.
Köszönöm!

Poncsó

Készül, készül...

Nagyon aprók ezek az 5,5*5,5cm-s blokkok. Sose' készül el a 138 db. Eddig kb 80 van kész.

Ami foglalkoztat egyre inkább, hogy hogyan is kéne összedolgozni őket...

Mer' horgolgatni még csak-csak, de varrni végképp nem tudok.

A béka csak ujjgyakorlatként készült. Na, itt aztán látszik, hogy a varrással gondjaim vannak. :-))Pihenésképp készült még egy macifej is. Közkívánatra teste is lesz - egyszer.

Ez nem lenne rossz

Csegének nyárra...
Jó kis kalap
Törtfehér vagy valami szép világos színben. :-)
De elötte még be kell fejezni a poncsóját, aztán Csongornak kell egy kis mellény + Apácska és én még semmit nem kaptunk...

Jó régen...

...írtam.

(Majdnem) mindennap olvastam a kedvenceimet, de annyi időm (és szabad kezem), hogy írjak is nem adódott.

Sok minden történt pedig:

- Csongor immár tizedik hónapos. Szépen megy kapaszkodva, nem dobja el magát, hanem kapaszkodva leengedi magát ülésbe/térdelésbe

- Csenge elmúlt 3,5 éves. Szuper a csaj! Sokat beszél, énekel - magában is, nagyon értelmes. Az oviban van tánc (kétféle is) és úszás, de még ez is kevés, hogy levezesse az energiáit. :-)

- Van egy csaj, aki az egyik csajos portálon zaklat. Üzeneteket küldözget, hogy csal a férjem, megjegyzéseket tesz az alakomra. Asszem' tudom, hogy ki ő - mert persze névtelenül, arc nélkül teszi mindezt. Többször kértem, hogy hagyja abba, de csak nem...

- Szedánként "horgolókörbe" járok. Nem tudom, hogy minek is nevezzem. Pár csaj, akik szeretnek/szeretnének horgolni. Inspiráló.

- Csengének készül egy nagyon helyes poncsó - nagyikockákból, három színből.