Első gyertya

Megkezdődött a Csodavárás.

Hamar elment ez az év... mennyi-mennyi minden történt!

A mi adventi koszorúnk igen egyszerű. Még csak nem is koszorú: van három lila és egy rózsaszín négyszögletű gyertyánk (ez a hagyományos szín - semmi "trendiség"), átkötve lila szalaggal, egy fehér kistányéron. Az Advent bennünk van. Egy-két jelzés elég, nem kell, hogy harsány legyen.

Kötöde és Menedék

Pénteken megnéztem a Kötödét. Persze mikor máskor essen az eső!
Fadrusz utca... parkolás... Mire leraktam a kocsit, vettem jegyet és odasétáltunk (Csongor a meitai-ban) az üzltehez, addigra volt parkolóhely az ajtó előtt...

Az üzlet: a blogon látottakat messze felülmúlja! Nagyon jó! Kívül a festés nagyon megkapó. Kicsit meredek a lépcső, szűk az ajtó, nehézkes a lejutás. De megéri! Az üzletben többféle hordozó, többféle mosható pelus, kiegészítők és hasznos tanácsok és még sok minden más. Kaptam infót a mosható pelus használatáról. Enyenlőre - még mindig - sajnálom az időt a mosható pelusra. Vettem egy takarót a meitai-hoz: nem túl vastag, de vízlepergető és arra jó, hogy ha gyorsan ki kell szaladni vhová. Kb 1 órát voltunk az üzletben. Mire végeztünk az eső is elállt.

Átmentünk a Menedékbe. A Robiék régi lakásánál van. :-)

Itt is kb 1 órát voltunk. Nnna, itt aztán sokkal több időt el lehet(ne) tölteni! Könyvek, a legkülönfélébb használati tárgyak, gyermekjátékok, CD-k, DVD-k, dísztárgyak.

Félreértés ne essék, egy világért sem mondanék le a gyermekemről, de ha egyedül lettem volna, talán egész napra maradok... Apunak megvettem a szülinapi ajándékot (A magyarok imái - fafedeles), vettem még kulcstartót és egy Lovász Irén CD-t.

Lovász Irénről még csak nem is hallottam... Péntek óta hallgatom a cd-t. Ősi, vad, távoli mégis ismerős, révedő zene. Asszem' rajongó lettem.

Ufó vagy gömbvillám???

Amikor az oviba megyünk Csengéért, akkor autóval vagy babakocsival megyünk. Azért nem - a különben marha jó - meitai-t használom ilyenkor, mert Csengét vetkőztetni, öltöztetni kell, ráadásul az oviban kb. 30 fok szokott lenni. Szóval praktikusabb a babakocsi vagy a bébihordozó.
Ma is babakocsival mentünk, de a kocsi aljában ott volt a meitai.
Alig hogy elindultunk haza Csenge közölte, hogy fáradt és vegyem fel... Oh, hogy hiányzott ez nekem! Szegény Csongornak - gondolom - fáj a foga, így egész héten, egész nap ölben van. Végre nem kell őt cipelnem, erre Csenge kívánkozik fel. OK egy életem, egy halálom, legyen! Persze pár lépés után egy cseppet sem szórakoztatott, hogy a 13-14 kg-s popsikáját cipelnem kell! Akkor jött az okos ötlet, hogy beleültetem a meitai-be. És lőn!
Így történt, hogy látványosság lett belőlem.
A kocsiban az énekelgető Csongor, a hátamon - a különben is kuriózumnak számító - meitaiban Csenge.
Szerencsére Csengének annyira nem tetszett a hordozás, így csak kb 100 métert kellett hurcolnom. De többnek - sokkal többnek - tűnt...
:-)

Második

Tegnap este itt volt Apukám, még Apácskát köszönteni. (Anyu Debrőn van, Dédiket ápolni).

Próbáltuk megnézni Apuval Csongor fogacskáit. De nem nagyon enged a legújabb kincsei közelébe. :-) Azért meg tudtuk lesni a kis fehér hullámot. Alul, jobb oldalon a fogacska teljes szélességében áttört, 3 "hegye" van.

Most reggel gondolam leskelődöm egy kicsit a saját gyönyörűségemre. :-)

És mit láttam!

Még egy fogacska áttört! Egész hegyvonulat! :-))

Kicsi Fogmanócska-Csongor olyan féltékenyen óvja a fogait, hogy csak sejteni lehet, hogy ott van még egy fogacska. De ott van még egy fogacska!

És olyan türelemmel viselte, hogy meglepődtem, hogy ott van még egy fogacska.

:-))

H1N1

Nem akartam írni ezzel kapcsolatban.

Nem vagyok orvos, nem vagyok politikus: semmi közöm hozzá. Se preztizs, se pénz nem múlik rajta.

Csak ANYA vagyok. Mindent, amit találtam oltással, vírussal kapcsolatban elolvastam, megnéztem, meghallgattam. Káosz. A médiákban. A fejemben nem!

VÉLEMÉNYEM: (saját, semmilyen érdek nem diktálta, kizárólag kútfő)

Oltás - nem oltás... Mint ebben az országban minden, ez is politika és pénz és hatalom.

Valaki nagyot kaszál, ha rá tudja tukmálni az államra a szérumot. Valaki jó pénzt kap azért, hogy beadja. Valaki szintén jó pénzt kap ezért, hogy propagálja.

Amikor Csengét vártam, akkor a madárinfluenzával riogattak - így világjárvány, meg úgy világjárvány, meg ennyi meg annyi ember fog meghalni... Aztán?

A kulcs a józan paraszti ész:

• Változatos, vitaminban, ásványi anyagokban gazdag étkezés. C vitamin.
• Higiénia. Kézmosás. Kerülni az arc ill. száj érintését.
• Óvatosság. Nem kell bezárkózni a lakásba! De pl egy halasztható vizsgálat miatt nem most kell az orvosi rendelőbe, laborba, stb. menni.
• Információ.

Nem is kell több ahhoz, hogy csökkentsük a fertőzés lehetőségét.

Mi a nem oltatók közé tartozunk.

A médiaháború, ami kirobbant a témában már eleve tett arról, hogy távolságot tartsak oltás ügyben.

Aztán a környezetemben csak ketten oltattak, eddig:

Öcsi - aki az oltás után 2-3 napig ollllyan beteg volt, hogy alig élt. Ő a pápai reptéren sok külföldivel találkozik.

Balázs - aki a köremilje tanusága szerint a családját nem oltatja, magát is csak azért, mert nap, mint nap rengeteg kismamával találkozik és még véletlenül sem szeretné megfertőzni őket.

Több ismerősünk nem oltatott.

Viszont ahány egészségügyben dolgozót - pl. gyerekorvos, védőnő, Zsóka - megkérdeztem, mind azt mondta, hogy nem oltat. És ha az egészségügyiek nem oltatnak...

Minden évben van influenza. Minden évben vannak halálos áldozatai a szövődményeinek. És minden évben van mesterségesen gerjesztett pánik, hogy hú-ha, ez milyen veszélyes, ez milyen súlyos járvány.

Amennyire vissza tudok emlékezni már nagyon régen nem volt a családban influenzás. Az őszi-téli időszakban náthás, torokgyulladásos igen. De influenzás nem.

Tehát Isten patikájához fordulunk, még gondosabban, még sűrűbben mosunk kezet (és majd csak akkor csináltatom meg a vérvételt és akkor megyek el a bőrgyógyászatra, ha már elült a hisztéria). És nem oltatunk.

Az első - nna még egy :-)

Egy hét alatt több első is volt... :-))

A mai első Csongor első gyöngy-foga. Még csak tűhegynyi, de ott van! :-)
Tegnap este volt egy kicsit nyűgös és ma nagyon. De nem is csoda!
Kapott Chamomilla-t és persze a lánca is remélhetőleg segít.

A múltat végképp eltörölni?

Akármikor bekapcsolja az ember a tv-t - mer' néha bekapcsolja - belefut - jobb, rosszabb - amerikai filmekbe, főzős vagy dekós műsorba, akármibe.

És...

Mindig van legalább egy:

• hálaadás, hálaadási vacsora - az asztal körül a családdal
• karácsony, karácsonyi vacsora - az asztal körül a családdal
• a ház előtt vagy a kandallón vagy valahol egy nemzeti zászló.

Az iraki háború amerikai áldozatai mind hősök. A Nemzeti Gárda tagjai szintén hősök. Általában a megjelenő "amerikai férfi" hős, akármit is csinál. Minden, ami/aki amerikai az pozitív, hős(ies).
És ez nekik így természetes. Ezt a mentalitást meg kell tanulnunk!

Mi a helyzet nálunk?
Nos, nálunk egész másképp van.

• Ha a hagyományaink szóbakerülnek, akkor soviniszták, rosszabb esetben nácik, fasiszták vagyunk.
• Ha bármely háborúban elesett magyarokról van szó, akkor ők hódítók, vagy ha nem azok, akkor sem tiszteletreméltó hősök.
• Ha valahol (nem nemzeti ünnap alkalmával) a nemzeti zászló, neadjisten' az Árpád sávos lobogó látszik, akkor szélsőséges, náci, kirekesztő és még kituggya' mi.
• Bármi, ami magyar, esetleg ősi magyar, az mind-mind bűnös, irredenta, szélsőséges, kirekesztő, náci, soviniszta, elítélendő.
• Ősi, semmihez sem hasonlatos nyelvünket nem használjuk, ellaposítjuk. Rengeteg idegen kifejezést használunk, nem is próbálva saját nyelvünkön kifejezni magunkat. (mítingre járunk, diszkasszolunk, tímbilding hétvégére megyünk, hogy csak a munka világából említsek példákat)

Miért?
Hogyan, miért fordult ki így a világ? Hogyan, miért juttottunk ide? Miért nem vagyunk büszkék a gyökereinkre, hagyományainkra, történelmünkre, hőseinre, őseinkre, a magyarságunkra?
Ez a mi büszke, ősi népünk hogyan lehet idegenek, idegen érdekek (rab)szolgája? Hogyan lehet, hogy értékeink, kincseink idegenek kezébe jutnak, idegenek élvezik hasznait? Miért az idegen, a más az, ami jó, ami követendő példa, ami tiszteletreméltó?

A gyökértelen, sehová sem kötődő ember... Nos, annak nincs lelkiismerete. Hiszen ha vmi "rosszul sül el", akkor továbbáll, nem kell elszámolnia senkivel, sem az ősökkel, sem az eljövendő nemzedékkel. Ide tartunk. :-( Ez lesz velünk, a gyermekeinkkel, unokáinkkal, az ősi nemzetünkkel.
Apukám - amíg suliba jártam - mindig azt mondta, hogy az a nemzet lesz naggyá, amelyik a saját történelmét térden csúszva tanulja. A történelmünkből - mármint az igazi történelmünkből, nem a finn-ugor hazugságokból - táplálkozhat büszkeségünk, a tartásunk.

Csak csapongok. Annyi mindent írnék, annyi mindent mondanék... De nem tudom kimondani. Ezek az érzések a zsigereimben vannak, mélyek, ősiek, ösztönösek.
Kedves olvasó, ne várj tőlem magyarázatot. Ez magyarázhatatlan.
A lényeg: FÁT ültessünk, mert aki fát ültet, az hosszútávon gondolkodik, 100 évet gondol előre. Neveljük, tanítsuk gyermekeinket az ősi, a hagyományos tiszteletére, az idősek, az ősök tiszteletére; ismertessük meg velük gyökereinket! És tanítsuk meg őket egyenes derékkal, büszkén magyarnak lenni! "Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!"

A nacionalizmus - szemben azzal, amit tanítottak nekünk - a magunk szeretete, és nem a mások gyűlölete. Nem kell tőle félni!

Szerintem ez a legszebb magyar címer. A Kiegyezés után, 1890-es évekig volt használatban.