2010. április 30.

Ringató

Csengével is jártunk. Csongorral is járunk.
Különös hangulata van. Szeretem. Nem vagyok bartákozós típus. Megvan a magam gondaj-baja-öröme, hogy őszinte legyek nem nagyon érdekel másé. A Ringatós alkalmakkor sem szoktam szóbaállni senkivel.
Viszont jó Csongornak, mert tapasztalatokat szerez hasonló korú gyerekekről - akik nem a tesói, minőségi zenét hall, szabadon "szaladgálhat", nézelődhet.
Jó nekem is, mert kimozdulok - a szokásos sétaútvonalon kívülre, énekelgetek egy kicsit saját örömömre és ötleteket gyűjtök, hogy mit (is) lehet (még) énekelni, játszani itthon.
A héten két Ringató is jutott: szerdán az össznépi Anyáknapi Szalóki Ágival és csütörtökön a szokásos.
Ancsa, aki a kedvenc Ringatómat tartja már "régi ismerős", Csengével keztünk hozzá járni. 2007. május 26-án egy Ringatón állt fel először a GyöngyösBabánk. :-) Igen mély benyomást tett Ancsa Csengére, mert ugyan 1,5 éves kora óta nem járunk énekelni, de Ancsát a mai napig emlegeti. :-) Egy időben a Baba Patika c. magazin állandóan az asztalon volt, mert Ancsa szokott publikálni és a fotója megjelenik az újságban.
Kb 1,5 év kihagyás után, immár Csongorral járunk Ancsa Ringatóira. Talán a negyedik helyre követjük, mert rendre megszűntek azok a Ringatók, ahová jártunk. :-))
Ezek az alkalmak jelentik nekem a kikapcsolódást, a feltöltődést.

2010. április 27.

35 gyertya

Ennyit fújok ma el a virtuális tortám tetején. Virtuális, mert fogyózom (már megint vagy még mindig - hogy a szinpatikus)

2010. április 25.

Remélem, többet nem látjuk őket!!!

CSÁÓ MSZ(M)P!

2010. április 24.

11 hónap


11 hónap után immár nincs több tejecske.
El tudtam engedni. Már nem kell(ett) sírnom miatta.
Jó volt.
Megnyugtató.
És elég. Mind a kettőnknek. Már Csongor sem igényelte.
El tudtam engedni. :-)

2010. április 22.

Pléd


A kék ég, az aranyos napsütés, a sok színes virág (és Attic24) ihlette. Elég jól haladok, 1 hét alatt 30*30cm-re nőtt, a semmiből. Sajnos a kép színei koránt sem annyira élénkek, mint a fonalak a valóságban.
Catania, 6 szín, 3,5-es tű.

2010. április 16.

Kész!

Íme a poncsó.

2010. április 13.

Reggelek

A reggelek kaotikusak, kapkodósak és bensőségesek. Igyekszek időt hagyni az ébredéshez.
Csengét az ovi miatt néha ébresztenem kell. Olyankor az ölembe veszem, ringatom, simogatom, suttogok neki. Amikor ébredezik nem nyitja ki a szemét. Már ébren van, nem ernyed el a karomban, de a szeme még zárva... Mosolyog. Aztán felül és közli, hogy milyen frizurát fésüljek neki aznapra (két cofi, két fonás, egy cofi, egy fonás). Mert a frizuráját és a ruháit is ő választja meg. Aztán jövök én, és néhány praktikus szempont miatt (úszáshoz szorosabbra font frizura vagy egymáshoz nem passzoló színek) változtatunk rajta. Úgy alakítom, hogy végül ő mondja ki, hogy mégsem az eredeti elképzelése szerinti legyen a haja vagy a ruhája. Öltözés után hipp-hopp már indul is az oviba. Általában 8 körül kelnie kell, 1/2 9-re az oviban kell lenni.

Csongor más. Ő rögtön kinyitja a szemét, aztán be-becsukja, mosolyog. Még visszacsalogatja Álomország, de már izgatja, hogy milyen újdonságot fedezhet fel az új napon. Az arca gyűrödt, a szeme be van dagadva. Nagyon helyes.
Egy kicsit még szeret az ágyban császkálni, játszik a távirányítókkal, piszkálja a tesóját vagy Apácskát. Reggel már nem kell neki tejecske. Viszont kelés után 10 percen belül szeret reggelizni. És óóóriási a botrány, ha kések a tányérral. :-)))