Vasárnap reggeli gondolatok

Hét közben 1-2 alkalommal, hétvégén legalább 1-szer sütök palacsintát. Szereti Csengénk, szereti Apácska, szeretem én is. Könnyű, gyors, hamar elfogy, aligmosogatós.
Szívesebben veszem, ha Csenge palacsintát eszik, mint, hogy csokiért (gumimaciért vagy vmi más hasonló szörnyűségért) könyörögjön.

1 tojás
pici só
1 vaniliás cukor
20 dkg liszt
buborékos víz - kb 0,5 liter
kb 0,5dl olaj
kb 0,5dl tej
És már sül is.
Az én óóóriási palacsintasütőmben ebből az adagból 10-11db lesz.

Szeretem, ha vékony a tészta. Fordításkor feldobom - mert Csenge hangos úúúuuu-val kíséri és mert akkkkkora a palacsintasütőm, hogy esélyem sincs késsel megfordítani. :-)
Sütés közben világmegváltó gondolataim szoktak lenni vagy elgondolkodom régen történt - vagy talán meg sem történt - dolgokon.
Egy dolog mindig eszembe jut: a búza-lisz-kenyér szentháromság (itt a kenyér minden lisztből készült dolgot jelent), és az Apukám (Isten áldja!).
Apukám - székely örökségeként - ritkán szólal meg, keveset beszél, de amikor megszólal, akkor érdemes figyelni.

Autóban utaztunk - biztos Debrőre mentünk -, hosszan mentünk a búzatáblák mellett. Apu azt mondta, hogy "Ez az élet" és a búzát mutatta. Akkor (is) egyetértettem vele (Istenként tisztelem még ma is, gyermekként pedig fenntartás nélkül elfogadtam a szavait). De gyermeki fejjel nem biztos, hogy azt értettem ki a szavaiból, mint amit Ő mondott.
Ma már tudom:
A búza munkát ad. Elültetik, learatják, kalászából szemet csépelnek, a szemet lisztté őrlik, a lisztből kenyeret sütnek.
A búza megélhetést ad. Annak a sok-sok dolgos kéznek, aki végigkíséri a sorsát a kenyérig.
A búza kenyeret ad, amit piros arcú, mosolygós gyermekeidnek adsz.
A búza az élet.
A munka emberré tesz, egyenesderekúvá, megelégedetté, gyermekünk mosolya pedig boldoggá.

Apu!
Tudom, értem, megértem.
Köszönöm!