2010. január 25.

Rohamos fejlődés - Csongor

Csongor holnap lesz 8 hónapos. :-))
Az utóbbi hetekben - inkább egy hétben - igen látványos a fejlődése.
Már 3-4 hete négykézlábra állt. Ringatta magát. Vagy hasra vágta magát és "úszott". De se mászni, se kúszni nem kezdett. Aztán kedden - jan. 19. - egyszercsak elindult. Először nagyon muris volt, ahogy egy-két lépést mászott, majd hasra vetette magát, és kúszni kezdett. De kedd óta mászik. Nagyon aggilis. Egész nap csak menne. :-)
Szombat óta pedig önállóan - kapaszkodva - feláll. Azóta nem fekszik, csak ácsorog a járókában vagy rója a kilómétereket négykézláb.
És tegnapra áttört a két első foga is felül.
Sokat mosolyog, beszélget, sikongat, énekel. Nézegeti kezét, lábát, tapsolni próbál.
Enni nem nagyon akar. Csak a tej. Azt szereti. :-))
Délelőttönként adok Neki babakekszet, délutánonként pedig zöldséggel, gyümölccsel próbálkozom. De igazából sem a keksz, sem a főzelékfélék nem jönnek be Neki.
Alig alszik. Éjszaka 3-4 alkalommal ébred, de nem eszik mindig. Napközben van, hogy egyáltalán nem alszik. Este 7 körül szokott elaludni, aztán 1/2 9 körül ébred, eszik. 10 körül alszik el újra, éjfél és 1 között megint ébred, ilyenkor nem mindig alszik vissza. Van, hogy 3-ig, 4-ig ébren van, akkor eszik és 6-ig 7-ig alszik. Eszik, és 10-i ébren van, akkor újra eszik és alszik egy kicsit, vagy nem. Dél körül újra eszik, 2 körül alszik el, 4 körül ébred és eszik.
2-3, olykor 4 óránként eszik. Van amikor csak iszik. :-)
Az alvással az a gond, hogy napközben leginkább a karomban alszik. Amint leteszem az ágyba, rögtön ébred. Ez néha éjszaka is előfordul. Ilyenkor sétálok vele, hogy pihenni tudjon. Így viszont én nem tudok pihenni...
Kicsit fáradt vagyok. Na jó, nagyon. És nem fáradt, hanem kimerült. :-)

2010. január 19.

Csapongok

Elég sok blogot - a napló kifejezést szívesebben használom - olvasok.
Van egy olyan - természetesen hamis - érzésem, hogy ismerem ezeket a lányokat, asszonyokat, hölgyeket. Pedig kevés az olyan napló, ami tele lenne személyes bejegyzésekkel. A legtöbb napló gasztro, kreatív, gyereknevelős, tanácsadós. De mégis az az érzésem, hogy ezeket a nőket ismerem.
Nincs sok barátom. Illetve azt mondom, hogy kevés emberrel beszélek igazán fontos dolgokról, komolyan, elmélyülten. Ez főleg azért van, mert nem vagyok valami nyitott személyiség. (Azért is nem reklámozom, hogy blogolok.) Nincs önbizalmam elhinni, hogy valakit érdekelnek azok a dolgok, amik engem foglalkoztatnak, vagy amik bennem vannak. Az, hogy ezeket a naplókat olvasom - a legtöbbjét névtelenül, hozzászólást sem hagyva soha - olyan, ahogy élek. Csendes megfigyelés.
Nézem ezeket a nőket. Kreatívok - akár alkotásról, főzésről, gyereknevelésről van szó. Ez a sok tudás, bátorság, erő... a sok energia és idő. Hogy csinálják?
Amikor Csengét vártuk, akkor motoszkált bennem, hogy könyvet - de legalább cikket - kéne írni a családalapításról, gyermekvállalásról, babavárásról és szülésről. Amikor Csongort vártuk ez az ötlet megint felmerült bennem.
A hétvégén barangoltam egy óóóriás könyvesboltban. Rengeteg az ilyen, vagy ilyesmi témájú könyv. Sok celeb - híresség vagy hírhedtség - akinek gyermeke született, rögtön kötelességének érezte, hogy egy ilyen témájú könyvet írjon (vagy adja hozzá a nevét). Egy-két(-három-négy) könyvbe bele is olvastam... Lesújtó. Közhely-gyüjtemények illetve az igazság - ellentmondást nem tűrő - kinyilatkoztatásai. Ezek közé én nem írnék könyvet.
A másik - kreativitást igénylő - ötletem a ovi. Magánóvoda. Mini csoporttal - a 2 éven felüli, még nem oviskorú gyerekeknek. Ezzel az ötletemmel csak az a baj, hogy a megvalósításhoz hiányzik vagy 3-400 millió forint. :-) Ez az ötlet is Csengével egyidős.
Ezt inkább megvalósíthatónak tartom - a pénzhiány ellenére is.
1, Olyan épületet, ingatlant kell keresni, ami különben is óvodaként működött, de az önkormányzatnak nincs pénze a fenntartására.
2, Alapítványt kell létrehozni.
3, Az önkormányzattól megszerezni - gondolom nem nyilvános :-) - azoknak a családoknak a címét, elérhetőségét, akinek a csemetéje nem került oviba, bár jelentkeztek. (Ez a mi kerületünkben 300 család)

2010. január 12.

Mit is...

A Hoxá-n volt ma téma, hogy ki mit érzett, amikor megtudta, hogy babát vár. :-)
A legtöbben az ijedtséget(?) és a boldogságot írták.
Én mit éreztem?
Először is nekünk nem kellett a teszt, hogy tudjuk, hogy babát várunk. Tudtunk. Csongort, annakidején, Apácska nem hitte el... De én tudtam már a második napon. :-)
Amit éreztem, az a földöntúli boldogság volt. Boldog voltam, hogy gyermekkori álmom - hogy édesanya legyek - immár teljesül.
Amit éreztem, az a meglepődés volt. Meglepett, hogy - Csenge és Csongor is - az első adandó alkalommal megfogant, és nem kellett hosszú, gyötrelmes hónapokat várni és vizsgálatokra és kezelésekre járni.
Amit éreztem, az a megnyugvás volt, hogy a testem alkalmas arra, hogy megfoganjon - majd 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világrahozzon egy új életet.
Amit éreztem, az az aggódás, hogy 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világra hozzon egy egészséges életet. Aggódás, hogy elég jó leszek-e, hogy a gyermek(ei)m jó anyja tudok-e lenni.

Az, hogy milyen anya az ember majd csak tizenévek múlva fog kiderülni. Remélem, ahogy a testem jelesre vizsgázott, úgy én sem vallok kudarcot, szégyent és a gyermekeim erőslelkű, egyenes derekú, jószívű, igaz emberek lesznek!

2010. január 7.

Tegnap

Esedékes lenne nekem egy kivizsgálás, labor.
Tegnap elmentem íriszdiagnosztikára. Anyu javasolta. Én nem nagyon tudom, hogy mit gondoljak róla. Van, hogy kuruzslásnak tartom, van, hogy hiszek benne.
Lényeg, Anyuék vigyáztak Csongorra, én meg elmentem a vizsgálatra.
Mondjam, hogy pont akkor esett legjobban a hó, amíg a kocsit letakarítottam, ill. elmentem a rendelőig? Akkor mondom. :-)
Bár volt időpontom - mert Anyu kért - 10-15 percet várnom kellett. A vizsgálat kb. 10 percig tartott, a kórelőzmények felvételével és egy kis beszélgetéssel együtt nem egész egy óra alatt haza is értem.
Miután befejezte a szemeim nézegetését a doktornő, aszongya': Nem látok agyi tevékenységet.
MIVAN??? Mondom, nyugtasson meg, hogy van agyi tevékenységem. Nem értette a poénom... Megmagyaráztam. Zavarba jött. Javított: Nem látok kóros agyi tevékenységet.
MINGYÁMÁS'!
Háááát...
Kaptam házi feladatot:
- teljes labor + pajzsmirigy funkció
- nőgyógyászati uh, főleg bal petefészek
- nyaki uh, pajzsmirigy
És kaptam még gyógynövényeket az epémre. Kis túlzással mondhatom, hogy azt se' tudtam, hogy van ilyenem. :-) Hogy mi baja lehet???
A doktornő petefészekre tett megjegyzése egy kicsit piszkál... Hiszen még szeretnénk gyereke(ke)t.
Ha megvan minden vizsgálat eredménye, akkor kell visszamennem a dokihoz és megbeszéljük az akupunktúrás kezelés lehetőségét. Már ha kell, már ha lehet.

2010. január 6.

Hó-hó-hó

Amikor reggel megmutattam az ablakból Csengének a havat, azt mondta, hogy délután a Mamával fog szánkózni.
Szánkóval kellett elvinni az oviba is.

Délután egész kis csapat ment érte: Apu, Anyu, Csongor mt-ban és én. Vittük a szánkót is. :-)

És Csenge nem tréfált. Csak Anyu húzhatta a szánkót... (Szegény gondolom másra se' vágyott, mint hogy "Fussunk!" kiáltásokkal hajtsa, űzze a mi kis kétlábon járó hisztigépünk.)

Ahogy kijött az oviból szaladt hozzám és újságolta, hogy megdobálta a Mariann nénit és hogy a Mariann néni visongott. :-)

Élvezte a havat, a szánkózást, a rá irányuló, osztatlan figyelmet - mivel Csongor elaludt a mt-ban.

Egyedül csúszott le egy párszor a dombról. Az aljában türelmesen, mozdulatlanul megvárta, míg valamelyik hűséges rabszolgája újra felhúzza a dombra. :-)




Egy kis komorság a végére:

Oviskorú gyerekek a szüleikkel építettek egy jóóó nagy hóembert - közel 170 cm magasat. Körbetáncolták, örültek neki. Csenge a hólabdákba ragadt faleveleket piszkálgatta miután rácsodálkozott.

Aztán... Három 10 éves körüli gyerek hipp-hopp szétrugdosta a kicsik kedvencét. :-(

Csak úgy, szórakozásból.

Gyerekek, felnőttek, mind meg voltunk döbbenve. Miért kellett rombolni? Az ilyen gyerek inkább maradjon otthon és nézze a tévét vagy számítógépezzen! Azzal nem rontja el mások örömét.

2010. január 1.

Régi és új

2009.
Hosszú év volt, nehéz év volt, boldog év volt.
Hosszú volt: az első 5 hónapja - főleg május 20 után 26-ig.
Nehéz volt: a munka mellett anyának, feleségnek lenni, majd két gyermek anyukájának és feleségnek lenni.
Boldog volt: a családban ugyan nem mindenki egészséges, de mind megvagyunk, sőt Csongorral gazdagodtunk. Láttuk Csengét, amint elhagyta a pelust, bölcsisből ovis lett, elhagyta a cumit, elfogadta, hogy immár okos NagyTesója az ő KisTesójának.
2010.
Amit várok tőle: gyermekeink fejlődjenek, növekedjenek tovább, kiegyensúlyozottan, boldogan, bánat kerüljön minket! A felbukkanó nehézségek ne legyenek erőnkön felüliek!
Remélem, hogy nem kérek túl sokat és ezért teljesül is minden! :-)
BUÉK!
B ékés álmainkban ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon keresztté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen az egymást szerető

K özösen tegyük szebbé a világot
Í zleljünk már most égi boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örülni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Nektek Boldog Új Évet!

Ez új esztendő adjon meg mindent, amit a régitől hiába kértünk!