Hó-hó-hó

Amikor reggel megmutattam az ablakból Csengének a havat, azt mondta, hogy délután a Mamával fog szánkózni.

Szánkóval kellett elvinni az oviba is.

Délután egész kis csapat ment érte: Apu, Anyu, Csongor mt-ban és én. Vittük a szánkót is. :-)

És Csenge nem tréfált. Csak Anyu húzhatta a szánkót... (Szegény gondolom másra se' vágyott, mint hogy "Fussunk!" kiáltásokkal hajtsa, űzze a mi kis kétlábon járó hisztigépünk.)

Ahogy kijött az oviból szaladt hozzám és újságolta, hogy megdobálta a Mariann nénit és hogy a Mariann néni visongott. :-)

Élvezte a havat, a szánkózást, a rá irányuló, osztatlan figyelmet - mivel Csongor elaludt a mt-ban.

Egyedül csúszott le egy párszor a dombról. Az aljában türelmesen, mozdulatlanul megvárta, míg valamelyik hűséges rabszolgája újra felhúzza a dombra. :-)

Egy kis komorság a végére:

Oviskorú gyerekek a szüleikkel építettek egy jóóó nagy hóembert - közel 170 cm magasat. Körbetáncolták, örültek neki. Csenge a hólabdákba ragadt faleveleket piszkálgatta miután rácsodálkozott.

Aztán... Három 10 éves körüli gyerek hipp-hopp szétrugdosta a kicsik kedvencét. :-(

Csak úgy, szórakozásból.

Gyerekek, felnőttek, mind meg voltunk döbbenve. Miért kellett rombolni? Az ilyen gyerek inkább maradjon otthon és nézze a tévét vagy számítógépezzen! Azzal nem rontja el mások örömét.