Mit is...

A Hoxá-n volt ma téma, hogy ki mit érzett, amikor megtudta, hogy babát vár. :-)

A legtöbben az ijedtséget(?) és a boldogságot írták.

Én mit éreztem?

Először is nekünk nem kellett a teszt, hogy tudjuk, hogy babát várunk. Tudtunk. Csongort, annakidején, Apácska nem hitte el... De én tudtam már a második napon. :-)

Amit éreztem, az a földöntúli boldogság volt. Boldog voltam, hogy gyermekkori álmom - hogy édesanya legyek - immár teljesül.

Amit éreztem, az a meglepődés volt. Meglepett, hogy - Csenge és Csongor is - az első adandó alkalommal megfogant, és nem kellett hosszú, gyötrelmes hónapokat várni és vizsgálatokra és kezelésekre járni.

Amit éreztem, az a megnyugvás volt, hogy a testem alkalmas arra, hogy megfoganjon - majd 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világrahozzon egy új életet.

Amit éreztem, az az aggódás, hogy 40 hétig életben tartson, tápláljon, majd a világra hozzon egy egészséges életet. Aggódás, hogy elég jó leszek-e, hogy a gyermek(ei)m jó anyja tudok-e lenni.

Az, hogy milyen anya az ember majd csak tizenévek múlva fog kiderülni. Remélem, ahogy a testem jelesre vizsgázott, úgy én sem vallok kudarcot, szégyent és a gyermekeim erőslelkű, egyenes derekú, jószívű, igaz emberek lesznek!