Ringató

Csengével is jártunk. Csongorral is járunk.

Különös hangulata van. Szeretem. Nem vagyok bartákozós típus. Megvan a magam gondaj-baja-öröme, hogy őszinte legyek nem nagyon érdekel másé. A Ringatós alkalmakkor sem szoktam szóbaállni senkivel.

Viszont jó Csongornak, mert tapasztalatokat szerez hasonló korú gyerekekről - akik nem a tesói, minőségi zenét hall, szabadon "szaladgálhat", nézelődhet.

Jó nekem is, mert kimozdulok - a szokásos sétaútvonalon kívülre, énekelgetek egy kicsit saját örömömre és ötleteket gyűjtök, hogy mit (is) lehet (még) énekelni, játszani itthon.

A héten két Ringató is jutott: szerdán az össznépi Anyáknapi Szalóki Ágival és csütörtökön a szokásos.

Ancsa, aki a kedvenc Ringatómat tartja már "régi ismerős", Csengével keztünk hozzá járni. 2007. május 26-án egy Ringatón állt fel először a GyöngyösBabánk. :-) Igen mély benyomást tett Ancsa Csengére, mert ugyan 1,5 éves kora óta nem járunk énekelni, de Ancsát a mai napig emlegeti. :-) Egy időben a Baba Patika c. magazin állandóan az asztalon volt, mert Ancsa szokott publikálni és a fotója megjelenik az újságban.

Kb 1,5 év kihagyás után, immár Csongorral járunk Ancsa Ringatóira. Talán a negyedik helyre követjük, mert rendre megszűntek azok a Ringatók, ahová jártunk. :-))

Ezek az alkalmak jelentik nekem a kikapcsolódást, a feltöltődést.

35 gyertya

Ennyit fújok ma el a virtuális tortám tetején. Virtuális, mert fogyózom (már megint vagy még mindig - hogy a szinpatikus)

Remélem, többet nem látjuk őket!!!

CSÁÓ MSZ(M)P!

11 hónap

11 hónap után immár nincs több tejecske.

El tudtam engedni. Már nem kell(ett) sírnom miatta.

Jó volt.

Megnyugtató.

És elég. Mind a kettőnknek. Már Csongor sem igényelte.

El tudtam engedni. :-)

Pléd

A kék ég, az aranyos napsütés, a sok színes virág (és Attic24) ihlette. Elég jól haladok, 1 hét alatt 30*30cm-re nőtt, a semmiből. Sajnos a kép színei koránt sem annyira élénkek, mint a fonalak a valóságban.

Catania, 6 szín, 3,5-es tű.

Kész!

Íme a poncsó.

Reggelek

A reggelek kaotikusak, kapkodósak és bensőségesek. Igyekszek időt hagyni az ébredéshez.
Csengét az ovi miatt néha ébresztenem kell. Olyankor az ölembe veszem, ringatom, simogatom, suttogok neki. Amikor ébredezik nem nyitja ki a szemét. Már ébren van, nem ernyed el a karomban, de a szeme még zárva... Mosolyog. Aztán felül és közli, hogy milyen frizurát fésüljek neki aznapra (két cofi, két fonás, egy cofi, egy fonás). Mert a frizuráját és a ruháit is ő választja meg. Aztán jövök én, és néhány praktikus szempont miatt (úszáshoz szorosabbra font frizura vagy egymáshoz nem passzoló színek) változtatunk rajta. Úgy alakítom, hogy végül ő mondja ki, hogy mégsem az eredeti elképzelése szerinti legyen a haja vagy a ruhája. Öltözés után hipp-hopp már indul is az oviba. Általában 8 körül kelnie kell, 1/2 9-re az oviban kell lenni.

Csongor más. Ő rögtön kinyitja a szemét, aztán be-becsukja, mosolyog. Még visszacsalogatja Álomország, de már izgatja, hogy milyen újdonságot fedezhet fel az új napon. Az arca gyűrödt, a szeme be van dagadva. Nagyon helyes.
Egy kicsit még szeret az ágyban császkálni, játszik a távirányítókkal, piszkálja a tesóját vagy Apácskát. Reggel már nem kell neki tejecske. Viszont kelés után 10 percen belül szeret reggelizni. És óóóriási a botrány, ha kések a tányérral. :-)))

Pozi

Pozi is megkapta a magáét.
Mármint a maga fejét, szemét, orrát és füleit.

Így hogy gombokkal vannak rögzítve a végtagjai, tud ülni is.

Csak horgolok.
Apácskának elkészült egy sapi. Olyan, mint Csongorunké, csak kicsit nagyobb. :-) Úton Pápára elkészült. Haza felé maci lábakat és karokat csináltam.

Készültek macik is (Negi és Pozi). Na jó, Pozi még azt se' tudja hol áll a feje - mer' hogy nincs még Neki, de készül.
Negi kicsit hikomat. Mindene nagyon jól sikerült. De varrni azt nem tudok. Ezért szegénynek minden végtagja ki van csavarodva, az arca öklbe van szorulva, a feje csálé. De a gyerekek imádják. Hogy több ilyen fiaskó ne legyen Pozit más technikával állítom össze: gombokkal. Így a végtagjai mozgathatók és sokkal könnyebb egy gombot felvarrni, mint egy kezet/lábat. Pozi ugyanabból a fonalból van, csak ami Negin sötét, az Pozin világos és fordítva. (Érted, pozitív és negatív...) :-))

Varrási tudományom hiányosságai miatt lassan haladok a poncsó összevarrásával. Lassan, de biztosan, a fele eleje már kész.

Nagypéntek

Nagypéntek

Wass Albert: Nagypénteki sirató


Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947