Babák és a Megnemszületettek

Szombaton találkoztunk - hosszú idő után újra - Lacival és Edittel. A babájuk 2-3 hónappal lenne fiatalabb, mint Csongor. A 14-15. héten veszítették el. Fél évet vártak akkor arra a babára. Évekig dolgoztak, hogy meglegyen minden, ami szükséges (biztos fedél, anyagi biztonság), Edit külfölön, Laci itthon, sokszor hónapokig nem látták egymást. Óriási volt az örömük. Elmondták a NagyTitkot, amit 9-10 héten át csak ők tudtak, aztán 2 hétre rá jött az üzenet, hogy nincs többé a babájuk. Én előtte állandóan kérdeztem Levit, hogy van-e hír Editről, mert megálmodtam, hogy nem születik meg a babájuk. A kegyetlen, perverz sors, a megnyugtató 12. hét után vette el a boldogságuk. Most 9 hónapja próbálkoznak, de kerüli őket a gólya.

Aztán Ági és Robi, akiknek úgy látszik nem lehet saját babájuk, mert Ági komoly beteg.

Judit és Zsolt - akik azóta már nem egy pár -, akik évekig próbálkoztak, de ők sem kapták meg a kisbabát.

KD és Annája, akik tavaly júniusban jelentették be, hogy két fős családjuk bővül. Aztán mégsem.

KD huga, aki egy balesetben vesztette el 8-9 hetes magzatát. Senki sem sérült meg - fizikailag -, "csak" a kisbaba ment el. Azóta született egy kisfia.

Végül, de nem utolsósorban Brigi és Zsolt - akiket bár (még) nem személyesen ismerünk - mégis nagy szívfájdalom számomra, hogy ide kell írnom a nevüket. Bálint története a sors kegyetlenségének valósága.

Ők mind-mind annyi idősek, mint mi (+/- 1-2 év). Adasson meg nekik, hogy olyan boldogok lehessenek, mint mi!

És akik megszülethettek:
Barbi és Feri Botondja alig 2 hete érkezett meg.
Robi és párja, akik 5(!) lombik-programon estek át, akik 10 évet(!) vártak a most 3 hónapos Alexre.
Zoli és Ági Zolija novemberben született.
Gábor és Timi Leventéje, aki szeptemberben született.
Gabka és István Attilája - aki talán ezekben a perekben születik.
Andi és István Nórija, aki 3 héttel fiatalabb, mint Csongor.
Éva és Balázs kislánya, aki 3 héttel idősebb, mint Csongor. És őszre újabb babájuk érkezik.

Isten éltesse őket!

És akik még úton vannak:
Egy tanarunk a suliban, aki a napokban hozza világra a babáját.
Zsolt és Nóri - akiknek az esküvőjén voltunk - Bodza lánya októberben érkezik.

Legyen könnyű, gyors a világrajövetel babának és mamának!



Tudom, hogy mi áldottak vagyunk. Mind a két csemeténk - kis matekozás után - első lehető alkalommal megfogant. Aránylag könnyű várandósság után könnyen, gyorsan, szépen a világra jöttek. Egészségesek, ügyesek, okosak, szépek. Áldottak vagyunk. Köszönjük!

Hogyan is éltük meg a várakozás heteit...
A 12. hétig izgultunk, hogy megmaradjon a kisbabánk - Csenge esetében volt okunk az izgalomra (most is sírok, az akkor érzett tehetetlen várakozás és majdnemkétségbeesés emlékén és a megkönnyebbüléstől) -, aztán a 24. hét után újra kifújtuk a nagylevegőt (akkor már jó eséllyel életben marad a megszületett kisbaba), a 30. hét újabb megkönnyebbülés volt (mert utána már jó eséllyel maradandó károsodás nélkül születhet meg a baba), 36. hét után megint egy nagy kő esett le (mert már nem koraszülött babánk születne), a következő 4 hét pedig a mégegynapmégegynap izgalmával tellt.
:-) Csenge a 40. hét utáni első napon született, Csongor 6 nappal tovább maradt a test-bölcsőmben.
Amire vágyom még, hogy a születendő testvér(ek) (még nem, majd 20-21 hónap, majd újabb 2év+9hónap múlva) érkezése ugyanilyen áldott legyen. Ez a kérés, azt hiszem az egyik legnagyobb, amit ember kérhet.
De "csak" erre vágyom, hogy felnevelhessük az egészséges, ügyes, okos gyermekeinket.
Az én életfelfogásom szerint csak a gyermekek becsületes felnevelése, a család az életünk célja. A többi "csak" bónusz. Ami anyagi dolog marad utánunk "csak" a gyermekek könnyebb boldogulását szolgálja.
Úgy kell nevelni a gyermekeket, hogy saját lábán is egyenes derékkal, becsülettel megállja a helyét bárhol a világon! De amíg vele vagyunk, addig vele kell lenni - a szó minden értelmében -, táplálni, dédelgetni, óvni kell, és megfelelő időben útjára bocsátani - ha jól tettük a dolgunk akkor úgyis közel marad, akármilyen messzire megy is.

Szerintem.