Boldogság

Mi a boldogság?
Amikor mindent megkaptál, elértél, láttál, kóstoltál, amit csak kívántál, amit a világon pénzért, befolyással meg lehet szerezni.
Vagy amikor egy erős férfi kar szeretve, óvón átölel, amikor eszed veszted a mámorban és még hosszasan lebegsz mielőtt újrakezdenétek.
Igen. Lehet, hogy boldognak hiszed, érzed magad ezektől (is).

De az igazi boldogság, amikor egy sáros, nyálas apró-puha kéz a kezedbe símul, amikor arcodat érinti. Amikor egy maszatos arcocska a nadrágodhoz dörgölödzik. Amikor pihe-puha talpak lépteit hallod, amint tilosban járnak és hallod a folyott kacagását a tudatnak, hogy ezt-nem-lenne-szabad. Amikor vasárnap kora reggel gyerekzsivaly érbeszt a legelragadóbb álmodból - amit még továbbálmodnál - és híg, vízszínű löttyöt tol eléd reggeli ital gyanánt egy bájos rosszcsont és tágranyílt szemekkel figyeli, hogy mennyire ízlett az első nagy koty és felfordulás vár rád a konyhában. Amikor a frissen mosott ruhát koszolja és amikor rászólsz, csöppnyi kezével legyint "sssemmi baaaj, Anya majd kimossssa". Amikor sokadszor szólsz, hogy "azt nem szabad", de mégis huncut mosollyal az ajkán újra és újra megteszi. Amikor kérőn néz rád két könnyes csillagszem, hogy fárasztó, munkás napod végén vedd öledbe, ringasd álomba. Amikor éjszaka a szobából kiosonva szertehagyott játékok szúrnak talpadba. Amikor életed párja ugyanezt tartja boldogítónak az életében és együtt élitek meg e drága pillanatokat és cinkosan néztek össze látva mindezeket.


És amíg mindez nem lehet tiéd, a boldogság az, hogy ott van ő melletted és minden rezdülése, pillantása, szava azt üzeni neked, hogy megkapod mindezt, amit te is mind-mind neki adnál. A tiéd lesz. A tiétek lesz. Hamarosan.


Apácska haza jött ebédelni és néztük, ahogy a kisfiunk "há-há-hácci"-zik, a kislányunk pedig kiscsikó módjára körbeugrálja a járókát, hangosan "felelgetve" a testvérének. Mit lehet ilyenkor tenni? Cinkosan összenéztünk és tudjuk, hogy mi áldott-boldogok vagyunk, örökre.