1/2 7 körül indultunk haza Pápáról (5 helyett).
Győrtől az M1-esen jövünk. Mivel már elég késő volt, a Nap épp aludni készült mögöttünk.
Narancsos izzásba burkolva a horizontot a hátunk mögött és előttünk, körülöttünk az utat, tájat is. A mellettünk elsuhanó fák, bokrok mind-mind "lángoltak".
Aztán 15-20 perc múlva álmosabb, lila és rózsaszín lett mögöttünk a Nap, szemben velünk pedig szürke, lila fátylat kapott a táj. Fenséges, ámulatbaejtő volt a látvány. A természet egyedi, soha nem egyforma, vissza nem térő arcát mutatta. Felemelő látvány volt!
És közben, ahogy hol előttünk az utat, hol mögöttünk a Napot néztem messzeszállt a képzeletem.

4 évet visszarepültem az időben...
Akkor is a fenséges természet nagyszerűségében gyönyörködtünk: az elsőszülött gyermekünkben.
1-1,5 órája született, puha volt, nyugodt, erős. Evett. Csak néztük. Mintha nem is a miénk lenne, lopva takargattuk ki a csöppnyi test hol egyik, hol másik apró részét, hogy megcsodáljuk. Gyönyörködtünk benne.
Hihetetlen volt, hogy megérkezett. Könnyen, gyorsan, méltósággal.
Olyan határtalanul boldogok voltunk! És vagyunk azóta is vele, velük.
Hálásak vagyunk, köszönjük, hogy megkaphattuk!


A kép a szülőszobában készült, 2006.08.28-án, 18.57-kor. Csenge 17.32-kor született.
Természetes. Ilyen volt. Ilyen voltam. Így voltunk gyönyörűek, ketten.