Ez a téma több babás oldalon is téma, sőt komoly vitatéma.
Apácska mind a két gyermekünk születésnél jelen volt. Sőt, az orvos szemszögéből nézte végig mind a két csemete születését.
Mi megpróbáltuk a lehető legtermészetesebben megélni a szülést/születést. Apácska a 9 hónap alatt ott volt minden UH-n, vizsgálaton. Sőt, a vizsgálatok előtt ő volt a borbélymester, kórházba indulás előtt is ő borotvált.
Nincsenek titkaink egymás előtt. Hiszen az életünket osztjuk meg egymással. Voltak/vannak/lesznek benne jó és rossz dolgok, melyek egy idegen előtt lehet, hogy kellemetlenek (és nem is publikusak)... De mi két test, egy lélek, szövetség.
A felnőtt intimitás nem csak a szex, a selyem ágynemű és gyertyfény, hanem az élet minden területe, a mindennapok prózaisága is.
Megértettem volna, ha Apácska nem akart volna bejönni velem, de nem esett volna jól. Pedig megpróbáltam lebeszélni róla, mert úgy gondoltam nem bírná végig nézni. . .
Arra egy percig sem gondoltam, amit már többször is hallottam, hogy nem lát szépnek/összeszedettnek közben és elveszti az "én-párom-mindig-olyan-kis-tüchtig" illúziót. A "jóban, rosszban, egészségben betegségben" NEM azt jelenti, hogy frissen sminkelve, a fodrászszalonból kilépve. . . Hiszen a párunkat akkor is imádjuk, amikor felébred, borotválatlanul, a haja kusza, az arca gyűrött a párnától, keresztbe van fordulva rajta a pizsi (és útban a fürdőszoba felé még a hátsóját is megvakarja).
***
Férjek, fiúk, srácok!
Lehet, hogy nekünk, a feleségeiteknek, a párjaitoknak szüksége van rátok a szülőszobában (meg bevásárláskor, meg tankoláskor, meg a gyerek fürdetésekor, meg kituggggyamégmikor), a jelenlétetekre vagy a fizikai segítségetekre. Erre legyetek Ti tekintettel!
A életközösség közös életet jelent: jóban és rosszban-t, egészségben és betegségben-t, együtt-et.
Igen, a szülés/születés nem feltétlenül szép látvány, de nézzetek mögé: az ANYA is ott születik (esetleg újjászületik, újraszületik). Tőle kapjátok a KINCS-et, a gyermeket. Így lesztek családdá, egységgé. Így zárul teljessé a kör, a gyűrű végtelensége.
Ki és kinek ígérte meg, hogy az életnek csak napfényes oldala van? A kellemetlenségeket, a kényelmetlenségeket is együtt kell átvészelni! Hogyan bizzunk mi csajok bennetek, hogyan bízzuk rátok az életünket és főleg a gyermekeink életét, ha csak akkor vagytok elfogadóak, ha minden szép és jó?
A szülés egy újabb lehetőség arra, hogy, láthassátok, milyen nagyszerű nő a párotok! A hosszú órákon át tartó kellemetlenséget, kényelemetlenséget, esetleg fájdalmat nemcsak elviseli, tűri, de a közös gyermekekért újra és újra magára vállalja.
***
Ez is, mint minden inteligencia kérdése, kompromisszum kérdése...
Fontos, hogy mind a két fél igénye szóba kerüljön és kisebb-nagyobb mértékben (kompromisszum) érvényesüljön is!
Amikor magányra, befeléfordulásra volt szükségem, akkor kértem Apácskát, hogy maradjon csendben egy kicsit és még a kezét is elengedtem. Aztán újra megfogtuk egymás kezét és újra beszélgettünk.
És persze lehet olyan helyet találni a szülőszobában, ahol semmi olyat nem lát a bent lévő kispapa, amit nem akar. Az is lehet megoldás, ha csak a vajúdás közben van bent a kispapa, de a kitolási szakasz kezdetekor kimegy...
Mint látszik én az apás szülés híve vagyok. Legyen jelen a család új tagjának érkezésekor Apa is! :-)
Apácska mind a két gyermekünk születésnél jelen volt. Sőt, az orvos szemszögéből nézte végig mind a két csemete születését.
Mi megpróbáltuk a lehető legtermészetesebben megélni a szülést/születést. Apácska a 9 hónap alatt ott volt minden UH-n, vizsgálaton. Sőt, a vizsgálatok előtt ő volt a borbélymester, kórházba indulás előtt is ő borotvált.
Nincsenek titkaink egymás előtt. Hiszen az életünket osztjuk meg egymással. Voltak/vannak/lesznek benne jó és rossz dolgok, melyek egy idegen előtt lehet, hogy kellemetlenek (és nem is publikusak)... De mi két test, egy lélek, szövetség.
A felnőtt intimitás nem csak a szex, a selyem ágynemű és gyertyfény, hanem az élet minden területe, a mindennapok prózaisága is.
Megértettem volna, ha Apácska nem akart volna bejönni velem, de nem esett volna jól. Pedig megpróbáltam lebeszélni róla, mert úgy gondoltam nem bírná végig nézni. . .
Arra egy percig sem gondoltam, amit már többször is hallottam, hogy nem lát szépnek/összeszedettnek közben és elveszti az "én-párom-mindig-olyan-kis-tüchtig" illúziót. A "jóban, rosszban, egészségben betegségben" NEM azt jelenti, hogy frissen sminkelve, a fodrászszalonból kilépve. . . Hiszen a párunkat akkor is imádjuk, amikor felébred, borotválatlanul, a haja kusza, az arca gyűrött a párnától, keresztbe van fordulva rajta a pizsi (és útban a fürdőszoba felé még a hátsóját is megvakarja).
***
Férjek, fiúk, srácok!
Lehet, hogy nekünk, a feleségeiteknek, a párjaitoknak szüksége van rátok a szülőszobában (meg bevásárláskor, meg tankoláskor, meg a gyerek fürdetésekor, meg kituggggyamégmikor), a jelenlétetekre vagy a fizikai segítségetekre. Erre legyetek Ti tekintettel!
A életközösség közös életet jelent: jóban és rosszban-t, egészségben és betegségben-t, együtt-et.
Igen, a szülés/születés nem feltétlenül szép látvány, de nézzetek mögé: az ANYA is ott születik (esetleg újjászületik, újraszületik). Tőle kapjátok a KINCS-et, a gyermeket. Így lesztek családdá, egységgé. Így zárul teljessé a kör, a gyűrű végtelensége.
Ki és kinek ígérte meg, hogy az életnek csak napfényes oldala van? A kellemetlenségeket, a kényelmetlenségeket is együtt kell átvészelni! Hogyan bizzunk mi csajok bennetek, hogyan bízzuk rátok az életünket és főleg a gyermekeink életét, ha csak akkor vagytok elfogadóak, ha minden szép és jó?
A szülés egy újabb lehetőség arra, hogy, láthassátok, milyen nagyszerű nő a párotok! A hosszú órákon át tartó kellemetlenséget, kényelemetlenséget, esetleg fájdalmat nemcsak elviseli, tűri, de a közös gyermekekért újra és újra magára vállalja.
***
Ez is, mint minden inteligencia kérdése, kompromisszum kérdése...
Fontos, hogy mind a két fél igénye szóba kerüljön és kisebb-nagyobb mértékben (kompromisszum) érvényesüljön is!
Amikor magányra, befeléfordulásra volt szükségem, akkor kértem Apácskát, hogy maradjon csendben egy kicsit és még a kezét is elengedtem. Aztán újra megfogtuk egymás kezét és újra beszélgettünk.
És persze lehet olyan helyet találni a szülőszobában, ahol semmi olyat nem lát a bent lévő kispapa, amit nem akar. Az is lehet megoldás, ha csak a vajúdás közben van bent a kispapa, de a kitolási szakasz kezdetekor kimegy...
Mint látszik én az apás szülés híve vagyok. Legyen jelen a család új tagjának érkezésekor Apa is! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése