Kedvenc tárgy :-)

Gabka a naplójában hívott mindenkit játszani.
Kedvenc tárgy...
Csak egy lehet? :-))
Egy időben elválaszthatatlan voltam a mobilomtól, órámtól...
Aztán jött Csenge és már nem hordtam órát és sokszor azt sem tudtam, hogy hol van a telefonom. :-)
Aztán újabb dolgos hónapok következtek és megint a mobil, az óra és a laptop...
Aztán jött Csongor és már megint nem hordok órát, nem tudom, hogy hol van a telefonom, a laptop pedig már hónapok óta nem volt bekapcsolva. :-)
Mostanában hűséges, elválaszthatatlan társam egy fekete határidőnapló. Csongor születése óta írom, hogy mikor, mennyit evett, hogy mennyi a súlya (hetente egyszer mázsáljuk a védőnőnél), hogy milyen orvosi vizsgálatoknak milyen eredménye volt, stb.
Ragaszkodok ehhez a naplóhoz. Ez a biztos pont, hogy Csongor napirendje meglegyen. Ez a fekete napló a tanúja, hogy hogyan fejlődik hétről hétre a kisfiunk. Örök emléke ezeknek a napoknak, heteknek, hónapoknak. (Csengének kék naplója volt, 1 éves koráig vezettem. Csongor naplóját is 1 éves koráig tervezem vezetni.)
Aztán itt van a babakocsi... :-) Szintén össze vagyunk nőve. Hiszen amikor kiteszem a lábam a lakásból ez az elnyűhetetlen, robosztus kocsi mindig velem van. Benne a kisfiunk... Az a mosolygós, csupaszem, fogatlan, égi csomagocska. :-) Ez a kocsi óvta, hozta-vitte Csengét is.
Aztán a babakocsi karján mindig ott van a hátizsák. Tömve pelenkával és a peluscseréhez szükséges egyéb holmikkal.
Ezek a tárgyak május vége óta hozzám tartoznak, a testem részei. Ezek nélkül félember vagyok, soha nem hagyom el a lakást nélkülük. :-)
Amikor ezekre a tárgyakra nézek, akkor Csongort látom. A közös napjainkat, sétáinkat, útjainkat. Ezek mi vagyunk ketten, Csongor és én.