Csongor születése

Amit most ide leírok, azt több nap távlatából írtam a kórházban és itthon. Lehet, hogy nem is így történt, de én így emlékszem. :-)

Május 25.
Reggel NST és vizsgálat. Minden rendben, de BB szerint már meg kellett volna születned. Ítélet: bába-koktél (már a második, mert múlt hét hétfőn is kellett innom - minden eredmény nélkül), BB ügyeletes a kórházban, szóval este be is kell mennünk. Nekem biztosan maradnom kell... :-(

1/2 9 körül hívta Apácska BB-t, hogy mehetünk-e. Válasz: persze.
Készülődünk. Nincs kapkodás. A fürdés végeztével meglepetés ér: csöpög, folydogál a magzatvíz. Csongor mégis elindult e kinti világ felé... Innen kicsit felgyorsulnak az események...
Pár perc és már a kocsiban ülünk, útban a kórház felé. Menetközben - a kocsiban - elfolyt a magzatvíz, 1/2 10-10 körül lehet az idő...
Hamar beérünk a kórházba, alig múlt 10 óra.
Vizsgálat, betegfelvétel (nem is vagyok beteg!)
11 óra...
NST. Közben a bal karomba antibiotikum csöpög. 4 óra múlva kell kapnom a következőt. 4 óra múlva, lehetőleg Csongor születése előtt minimum 15 perccel... Meglátjuk... :-)
1/2 12...
Szülőszoba. Apácskával összeszokott párosként együttműködünk: én vetkőzök, ő engedi a kádba a vizet.
Közben már el-elhallgatok és be-becsukom a szemem a fájásoktól. Kb 2 percenként követik egymást. Rendszeresek, hosszak, nem elsöprő erejűek.
Várunk, beszélgetünk.
BB és a(z ügyeletes) szülésznő (Fantha Zsuzsa) csendben készülődnek, rendezgetik az esetleg szükséges dolgokat. Csongor is készülődik...
Nincs feszültség, nincs izgalom, a helyén van mindenki. Várunk.
Közben egyszer-egyszer halljuk Csongor szívverését - vízalatti UH.
A fájások erősödnek és sűrűsönek. Már nem tudom, hogy mennyi az idő. Úgy érzem, hogy már nagyon hosszú ideje kell elviselnem a fájdalmat, de ugyanakkor azt gondolom, hogy még biztos nem tellt el túl sok idő...
A külvilág eljut hozzám, de távoli... Befelé figyelek, a kisfiunkra.
Csongorra, akinek hosszú utat és nehéz utat kell megtennie még e világig.
Érzem ahogy halad... Lefelé, lassan. Feszít, nagyon.
Aztán úgy érzem, hogy elérkezett az a pillanat, amire vártunk... Vagy csak szeretném úgy érezni?...
... Nem. Ez a fájdalom az a fájdalom! De mégis megerősítésre várok. BB azt mondja, hogy kövessem a testem, ahogy érzem.
Átadom magam. Minél feszítőbb, erősebb fájdalmat érzek, annál erősebben nyomok.
Szeretnék megszabadulni a fájdalomtól. De a fájdalom szükséges, hogy Csongor minél előbb kényelmesebb helyen lehessen...
...és még egyszer, most erősebben,... most inkább ne, hadd pihenjek... de még egyszer, erősen, ügyesen, ahogy csak Anyák akarnak és tudnak...
Éles fájdalom, vakító fehér villámként látom is...
Ez az, Ági, kint van a feje!
Öröm, megkönnyebbülés... és félelem: még nincs vége? Azt hittem, hogy már túl vagyok rajta... Pihennék!
... és még egyszer, erősebben és még erősebben... és még egyszer! ... és...
és vége...
Már hallom is az éles sírást, nyitom a szemem és látom, ahogy a lepedő betakar Minket...
Isten hozott!
Érzem, ahogy levegőt vesz a következő panaszos hanghoz, a súlyát, az erejét... Igaz. Itt van. Csongor...
Ide, ebbe a pici testbe sűrűsödik bele a való... az élet... a cél, az ok. Csongor!

2óra 48perc 2009. május 26.
4360gr, 55cm

A mértektől függetlenül büszke vagyok: Csongor itt van. Egészséges. Én, legyőztem az ösztönt, hogy elkerüljem a fájdalmat. Győzelmem ajándéka e fiú. A Gyermekünk!

**********************************************
Ez úgy hangzik, mintha légüres térben, egyedül lettem volna...
De persze volt segítség:
Apácska. Fogta a kezem, simogatott, biztatott, beszélt hozzám. Jelen volt, bízott bennem. Nem vette komolyan, amikor a fáradtság miatt hisztiztem.

BB. Az ORVOS. Aki lehetővétette, hogy Csongor is méltósággal, szépen, nyugisan születhessen. Majdnem végig ott ült velünk a szülőszobában. És szerencsére jobban bízott bennem, mint én magam. :-) Nem vette komolyan a hisztimet.

Három dolgot szerettem volna Csongor születésekor:
Apácska jelenléte, BB jelenléte és a víz. És tudtam, hogy ha ezek megvannak, akkor minden megy majd, mint a karikacsapás. :-)
Minden kívánságom így teljesüljön!


**********************************************
Tények: BB "berendelt", mert szerinte 14-én meg kellett volna születnie Csongornak (számításaim szerint 20-án), 9 körül zuhanyoztam le, akkor kezdett szivárogni a magzatvíz, 1/2 10 körül indultunk a kórházba, útközben elfolyt a magzatvíz, 10 után értünk be, 11-kor volt NST, akkor már voltak fájásaim, 1/2 12-kor mentünk be a szülőszobába, hajnali 2.48-kor megszületett a kisfiunk. Szóval alig 4 óra alatt megszületett a mi közel 4,5 kg-s csemeténk. Vízben vajúdás után vízben, akárcsak 2006.08.28-án a nővére, Csenge.

A kívülállók (Apácska és BB) szerint könnyen, gyorsan megszületett Csongor. Ott, akkor nekem egész más volt a véleményem. Ma már egyetértek velük. :-)