Első gyertya

Megkezdődött a Csodavárás.

Hamar elment ez az év... mennyi-mennyi minden történt!

A mi adventi koszorúnk igen egyszerű. Még csak nem is koszorú: van három lila és egy rózsaszín négyszögletű gyertyánk (ez a hagyományos szín - semmi "trendiség"), átkötve lila szalaggal, egy fehér kistányéron. Az Advent bennünk van. Egy-két jelzés elég, nem kell, hogy harsány legyen.

Kötöde és Menedék

Pénteken megnéztem a Kötödét. Persze mikor máskor essen az eső!
Fadrusz utca... parkolás... Mire leraktam a kocsit, vettem jegyet és odasétáltunk (Csongor a meitai-ban) az üzltehez, addigra volt parkolóhely az ajtó előtt...

Az üzlet: a blogon látottakat messze felülmúlja! Nagyon jó! Kívül a festés nagyon megkapó. Kicsit meredek a lépcső, szűk az ajtó, nehézkes a lejutás. De megéri! Az üzletben többféle hordozó, többféle mosható pelus, kiegészítők és hasznos tanácsok és még sok minden más. Kaptam infót a mosható pelus használatáról. Enyenlőre - még mindig - sajnálom az időt a mosható pelusra. Vettem egy takarót a meitai-hoz: nem túl vastag, de vízlepergető és arra jó, hogy ha gyorsan ki kell szaladni vhová. Kb 1 órát voltunk az üzletben. Mire végeztünk az eső is elállt.

Átmentünk a Menedékbe. A Robiék régi lakásánál van. :-)

Itt is kb 1 órát voltunk. Nnna, itt aztán sokkal több időt el lehet(ne) tölteni! Könyvek, a legkülönfélébb használati tárgyak, gyermekjátékok, CD-k, DVD-k, dísztárgyak.

Félreértés ne essék, egy világért sem mondanék le a gyermekemről, de ha egyedül lettem volna, talán egész napra maradok... Apunak megvettem a szülinapi ajándékot (A magyarok imái - fafedeles), vettem még kulcstartót és egy Lovász Irén CD-t.

Lovász Irénről még csak nem is hallottam... Péntek óta hallgatom a cd-t. Ősi, vad, távoli mégis ismerős, révedő zene. Asszem' rajongó lettem.

Ufó vagy gömbvillám???

Amikor az oviba megyünk Csengéért, akkor autóval vagy babakocsival megyünk. Azért nem - a különben marha jó - meitai-t használom ilyenkor, mert Csengét vetkőztetni, öltöztetni kell, ráadásul az oviban kb. 30 fok szokott lenni. Szóval praktikusabb a babakocsi vagy a bébihordozó.
Ma is babakocsival mentünk, de a kocsi aljában ott volt a meitai.
Alig hogy elindultunk haza Csenge közölte, hogy fáradt és vegyem fel... Oh, hogy hiányzott ez nekem! Szegény Csongornak - gondolom - fáj a foga, így egész héten, egész nap ölben van. Végre nem kell őt cipelnem, erre Csenge kívánkozik fel. OK egy életem, egy halálom, legyen! Persze pár lépés után egy cseppet sem szórakoztatott, hogy a 13-14 kg-s popsikáját cipelnem kell! Akkor jött az okos ötlet, hogy beleültetem a meitai-be. És lőn!
Így történt, hogy látványosság lett belőlem.
A kocsiban az énekelgető Csongor, a hátamon - a különben is kuriózumnak számító - meitaiban Csenge.
Szerencsére Csengének annyira nem tetszett a hordozás, így csak kb 100 métert kellett hurcolnom. De többnek - sokkal többnek - tűnt...
:-)

Második

Tegnap este itt volt Apukám, még Apácskát köszönteni. (Anyu Debrőn van, Dédiket ápolni).

Próbáltuk megnézni Apuval Csongor fogacskáit. De nem nagyon enged a legújabb kincsei közelébe. :-) Azért meg tudtuk lesni a kis fehér hullámot. Alul, jobb oldalon a fogacska teljes szélességében áttört, 3 "hegye" van.

Most reggel gondolam leskelődöm egy kicsit a saját gyönyörűségemre. :-)

És mit láttam!

Még egy fogacska áttört! Egész hegyvonulat! :-))

Kicsi Fogmanócska-Csongor olyan féltékenyen óvja a fogait, hogy csak sejteni lehet, hogy ott van még egy fogacska. De ott van még egy fogacska!

És olyan türelemmel viselte, hogy meglepődtem, hogy ott van még egy fogacska.

:-))

H1N1

Nem akartam írni ezzel kapcsolatban.

Nem vagyok orvos, nem vagyok politikus: semmi közöm hozzá. Se preztizs, se pénz nem múlik rajta.

Csak ANYA vagyok. Mindent, amit találtam oltással, vírussal kapcsolatban elolvastam, megnéztem, meghallgattam. Káosz. A médiákban. A fejemben nem!

VÉLEMÉNYEM: (saját, semmilyen érdek nem diktálta, kizárólag kútfő)

Oltás - nem oltás... Mint ebben az országban minden, ez is politika és pénz és hatalom.

Valaki nagyot kaszál, ha rá tudja tukmálni az államra a szérumot. Valaki jó pénzt kap azért, hogy beadja. Valaki szintén jó pénzt kap ezért, hogy propagálja.

Amikor Csengét vártam, akkor a madárinfluenzával riogattak - így világjárvány, meg úgy világjárvány, meg ennyi meg annyi ember fog meghalni... Aztán?

A kulcs a józan paraszti ész:

• Változatos, vitaminban, ásványi anyagokban gazdag étkezés. C vitamin.
• Higiénia. Kézmosás. Kerülni az arc ill. száj érintését.
• Óvatosság. Nem kell bezárkózni a lakásba! De pl egy halasztható vizsgálat miatt nem most kell az orvosi rendelőbe, laborba, stb. menni.
• Információ.

Nem is kell több ahhoz, hogy csökkentsük a fertőzés lehetőségét.

Mi a nem oltatók közé tartozunk.

A médiaháború, ami kirobbant a témában már eleve tett arról, hogy távolságot tartsak oltás ügyben.

Aztán a környezetemben csak ketten oltattak, eddig:

Öcsi - aki az oltás után 2-3 napig ollllyan beteg volt, hogy alig élt. Ő a pápai reptéren sok külföldivel találkozik.

Balázs - aki a köremilje tanusága szerint a családját nem oltatja, magát is csak azért, mert nap, mint nap rengeteg kismamával találkozik és még véletlenül sem szeretné megfertőzni őket.

Több ismerősünk nem oltatott.

Viszont ahány egészségügyben dolgozót - pl. gyerekorvos, védőnő, Zsóka - megkérdeztem, mind azt mondta, hogy nem oltat. És ha az egészségügyiek nem oltatnak...

Minden évben van influenza. Minden évben vannak halálos áldozatai a szövődményeinek. És minden évben van mesterségesen gerjesztett pánik, hogy hú-ha, ez milyen veszélyes, ez milyen súlyos járvány.

Amennyire vissza tudok emlékezni már nagyon régen nem volt a családban influenzás. Az őszi-téli időszakban náthás, torokgyulladásos igen. De influenzás nem.

Tehát Isten patikájához fordulunk, még gondosabban, még sűrűbben mosunk kezet (és majd csak akkor csináltatom meg a vérvételt és akkor megyek el a bőrgyógyászatra, ha már elült a hisztéria). És nem oltatunk.

Az első - nna még egy :-)

Egy hét alatt több első is volt... :-))

A mai első Csongor első gyöngy-foga. Még csak tűhegynyi, de ott van! :-)
Tegnap este volt egy kicsit nyűgös és ma nagyon. De nem is csoda!
Kapott Chamomilla-t és persze a lánca is remélhetőleg segít.

A múltat végképp eltörölni?

Akármikor bekapcsolja az ember a tv-t - mer' néha bekapcsolja - belefut - jobb, rosszabb - amerikai filmekbe, főzős vagy dekós műsorba, akármibe.

És...

Mindig van legalább egy:

• hálaadás, hálaadási vacsora - az asztal körül a családdal
• karácsony, karácsonyi vacsora - az asztal körül a családdal
• a ház előtt vagy a kandallón vagy valahol egy nemzeti zászló.

Az iraki háború amerikai áldozatai mind hősök. A Nemzeti Gárda tagjai szintén hősök. Általában a megjelenő "amerikai férfi" hős, akármit is csinál. Minden, ami/aki amerikai az pozitív, hős(ies).
És ez nekik így természetes. Ezt a mentalitást meg kell tanulnunk!

Mi a helyzet nálunk?
Nos, nálunk egész másképp van.

• Ha a hagyományaink szóbakerülnek, akkor soviniszták, rosszabb esetben nácik, fasiszták vagyunk.
• Ha bármely háborúban elesett magyarokról van szó, akkor ők hódítók, vagy ha nem azok, akkor sem tiszteletreméltó hősök.
• Ha valahol (nem nemzeti ünnap alkalmával) a nemzeti zászló, neadjisten' az Árpád sávos lobogó látszik, akkor szélsőséges, náci, kirekesztő és még kituggya' mi.
• Bármi, ami magyar, esetleg ősi magyar, az mind-mind bűnös, irredenta, szélsőséges, kirekesztő, náci, soviniszta, elítélendő.
• Ősi, semmihez sem hasonlatos nyelvünket nem használjuk, ellaposítjuk. Rengeteg idegen kifejezést használunk, nem is próbálva saját nyelvünkön kifejezni magunkat. (mítingre járunk, diszkasszolunk, tímbilding hétvégére megyünk, hogy csak a munka világából említsek példákat)

Miért?
Hogyan, miért fordult ki így a világ? Hogyan, miért juttottunk ide? Miért nem vagyunk büszkék a gyökereinkre, hagyományainkra, történelmünkre, hőseinre, őseinkre, a magyarságunkra?
Ez a mi büszke, ősi népünk hogyan lehet idegenek, idegen érdekek (rab)szolgája? Hogyan lehet, hogy értékeink, kincseink idegenek kezébe jutnak, idegenek élvezik hasznait? Miért az idegen, a más az, ami jó, ami követendő példa, ami tiszteletreméltó?

A gyökértelen, sehová sem kötődő ember... Nos, annak nincs lelkiismerete. Hiszen ha vmi "rosszul sül el", akkor továbbáll, nem kell elszámolnia senkivel, sem az ősökkel, sem az eljövendő nemzedékkel. Ide tartunk. :-( Ez lesz velünk, a gyermekeinkkel, unokáinkkal, az ősi nemzetünkkel.
Apukám - amíg suliba jártam - mindig azt mondta, hogy az a nemzet lesz naggyá, amelyik a saját történelmét térden csúszva tanulja. A történelmünkből - mármint az igazi történelmünkből, nem a finn-ugor hazugságokból - táplálkozhat büszkeségünk, a tartásunk.

Csak csapongok. Annyi mindent írnék, annyi mindent mondanék... De nem tudom kimondani. Ezek az érzések a zsigereimben vannak, mélyek, ősiek, ösztönösek.
Kedves olvasó, ne várj tőlem magyarázatot. Ez magyarázhatatlan.
A lényeg: FÁT ültessünk, mert aki fát ültet, az hosszútávon gondolkodik, 100 évet gondol előre. Neveljük, tanítsuk gyermekeinket az ősi, a hagyományos tiszteletére, az idősek, az ősök tiszteletére; ismertessük meg velük gyökereinket! És tanítsuk meg őket egyenes derékkal, büszkén magyarnak lenni! "Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!"

A nacionalizmus - szemben azzal, amit tanítottak nekünk - a magunk szeretete, és nem a mások gyűlölete. Nem kell tőle félni!

Szerintem ez a legszebb magyar címer. A Kiegyezés után, 1890-es évekig volt használatban.

Az első - még egy :-)

Az első kenyér.

A net-ről szedtem a receptet. Persze ez sem úszta meg, hogy ne változtassak rajta. :-))

• 500 gr liszt
• 1,7 dl kefír
• 1,6 dl víz
• 1 kk oliva olaj
• 1kk só
• 1 cs porélesztő
• "késhegynyi" aszkorbinsav

A kefír a megadottnál kevesebb lett, így több víz került bele. A "késhegynyi" aszkorbinsav pedig 11 csepp Cebion lett. :-)
Az első dagasztás alatt még öntöttem bele egy pici vizet, mert úgy láttam, hogy nem elég könnyedén forog a dagasztólapát. Világos színre állítottam, de amikor kész lett, akkor úgy láttam, hogy ez túl világos, így még 10 percig sült.

Persze most is kukkoltam. Izgultam, hogy megkel-e, izgultam, hogy kifut, izgultam a színe miatt.
Amikor elkezdett sülni, olyan illatok töltötték meg a lakást.... Otthon-illat, békesség-illat, nyugalom-illat. :-)
A kész kenyér illatos, ropogós. Gyönyörű. :-)

Lemértem a hozzávalókat, mielőtt betettem volna a gépbe: 847 gr. A kész kenyér 785 gr.
Miután a végét a "helyére tettem" :-), azt mondom, hogy talán még egy kis sót elbírt volna. Különben olyan lett ez az én első kenyerem, mint én - tökéletes. :-)

Az első

A héten - pontosabban csütörtökön - gazdája lettem egy kenyérsütőgépnek.

Már egyszer nézegettem - még tavaly, de elvetettem az ötletet, mer' hogy macerás lehet. Aztán a hétvégén megint elkapott, hogy mi-lenne-ha. Nézegettem a gépeket a neten, olvasgattam a recepteket és tanácsokat, hogy milyen gépet, meg milyen lisztet, meg milyen arányokat... Aztán már meg is rendeltem egy gépet és hétfőn ki is fizettem. Szerdán jött az sms, hogy lehet értemenni. Csütörtökön - gyerekorvos helyett (mer' az kivételesen kedden volt) - nekivágtunk a városnak és Csongorral elmentünk érte. Este átolvastam a használati utasítást, kinyomtattam néhány receptet, és rájöttem, hogy ebből csak hétvégén lesz kenyér, mer' élesztő, az nincs.
Pénteken lett élesztő is. Gondoltam, Csongor kora-reggelije után "összedobok" egy kenyeret. :-) Mivel a használati utasítást már elolvastam, így már tudom, ismerem a gépet, a hogyant. Szóval senki meg nem állíthat, ebből friss kenyér lesz szombat reggel!
Csongor - hiába aludt el este 8 körül - 6.40-kor kérte a reggelit. Utána nekiláttam a kenyérnek. Nnna jó, kalácsnak. Apácska azt kérte, hogy inkább kalács legyen a reggeli.

A recept...
Rengeteget elolvastam, néhányat ki is nyomtattam. Ezekből lett egy. Mer' olllyan profi vagyok, hogy nekem a kipróbált, már jól bevált receptek nem elég jók... :-)

• 3dl tej
• 1 tk só
• 4 ek cukor
• 1 cs vaniliás cukor
• 6-7 dkg vaj
• 50-55 dkg liszt
• 1 cs szárított élesztő
• Édes program

1/4 8-kor indítottam el a gépet. Amikor elkezdett dolgozni rá-rákukkantottam. (Csenge kisszékére kellett állnom, hogy belelássak a gépbe. Jól betettem a gépet a falhoz, nehogy Csenge véletlenül hozzáérjen, ill. akkor se érhesse el, ha ő is székre áll. :-) ) Azt utolsó 1 órában már sűrűn "oltárhoz járultam", a végső 20 percet pedig a magaslaton töltöttem, izgalomban, mint egy gyermek Szenteste. :-) Komolyan mondom, remegve vártam, hogy végre elkészüljön a művem. Egyrészt éhes voltam, egyrészt kíváncsi. Szerettem volna, ha tökéletesre sikerül - elsőre. Ha szép a színe, jó az íze, kifogástalan az állaga. Szóval tökéletes. :-)
Figyeltem, ahogy egyre nagyobb, egyre magasabbra dagad a tészta - és féltem, hogy kifut. Aztán figyeltem, ahogy elkezd színesedni a felszíne annak a szép, síma, gömölyű tésztának - és attól tartottam, hogy túl sötét lesz.
Aztán egyszercsak megszólalt a bip-bip. És kész is volt a kalács.
Ílyen egyszerűen.
Gyorsan ki is nyitottam, ki is vettem, meg is csodáltam és le is fényképeztem - többször is - a művem. Gyönyörű lett. :-)
Alig győztem kivárni, hogy szeletelhessem végre az én első kenyeremet - ami kalács lett. :-)
Reggelire elfogyott a fele. Büszkén mondhatom, hogy tökéletes lett. Az íze is nagyszerű, nemcsak a kinézete. Lemértem, 950gr.
Íme néhány kép:

Ringató

Csengével 1/2 éves korában kezdtünk zenebölcsibe járni. Többfélét kiróbáltunk mire eljutottunk a Ringatóhoz.

Nekünk ez jött be a legjobban. A szülők - leginkább persze az anyukák, hiszen általában ők hozzák a gyerekeket - szimpatikusak, általában az enyémhez hasonló véleményük van a gyermeknevelésről, fejlesztésről. A Ringató adta Csengének - és nekem is - azt a szabadságot, amit igényeltünk: jöhettünk-mehettünk a foglalkozás alatt, abba a játékba és úgy kapcsolódhattun be, ahogy akartunk, és - nem utolsó sorban - a zAncsa mind a kettőnknek tetszett.

Csenge egy szép májusi napon a Ringató foglalkozáson állt fel egyedül. :-)

A zAncsa szokott írni a Babapatikába. Csenge lelkesen mutogatja nekem a zAncsát benne.

Lényeg: rajongója lettem a Ringatónak.

Még "csak" vártuk Csongort, de én már azt számolgattam, hogy mikor lesz Csongor annyi idős, hogy mehetünk ringatózni... :-)

Hétfőn voltunk Csongorral először.

Tetszett neki. A sok új élmény, a zene, az ének (nem mintha itthon nem hallana énekszót, csak ugye tömegben más), a mozgás, a gyerekek, a furulyaszó. Nem győzött mindenre rácsodálkozni. Jól el is fáradt. Egész délután aludt. :-)

És én is megkaptam, amit akartam. Kikapcsolódást, közös éneklést, ismerős dallamokat, ismerős arcokat, örömöt.

Ancsa, köszönjük!

Most azt írtad, hogy hétfőn helyettesíteni fog egy kolléganőd... Lehet, hogy kihagyjuk a hétfőt. A ringatózáshoz ragaszkodunk, de hozzád még jobban. :-)

Alma - Csongor

Úgy tűnik a vasárnapi alma volt az igazi...

Illetve az volt az, amelyik grimaszt csalt Csongor arcára. :-)

Hétvége

Szombaton reggel piac.

Aztán palacsintát sütöttem. Csenge kedvence. Simán megeszik akár három palacsintát is. Amikor Anyunál van palacsinta, akkor Csenge keveri be a tésztát. Anyunak "csak" sütnie kell. :-) Ügyesen be is tölti a sajátját és nagyon édes, ahogy eszi... akkurátusan visszahajtva a végét. Reggeli után Csengével bevásároltunk. Egész könnyedén ment, nem volt hiszti, de ez egy lóba került. :-)

Aztán ebédre paradicsom levest csináltam - ezt leginkább magamnak, mert más nem szereti - és székelykáposztát.

A leves nagyon egyszerű és nagyon finom. Sűrítményből készült, rizzsel. A káposzta elég hirtelen ötlet volt. Apácska beteg, vettem a piacon savanyú káposztát. Ott, akkor jött az ötlet a székelykáposztára, füstölt kolozsvári szalonnával, füstölt kolbásszal.

Vacsorára pedig tejbegrízt rendelt Apácska.

Így szombaton háromszor meleg ételt tettem a család asztalára. És nem mellékesen háromszor főztem, háromszor mosogattam... A konyha rabja voltam. Vagyok? :-))

Vasárnap........

Ha legközelebb lesz felesleges tizenkétezrem, felesleges másfél órám - hogy bemenjek az Andárssy útra - és felesleges két órám - Horse Evolution -, akkor szépen, méllyen halgatok és magamra fordítom az időt és a pénzt is.

Ja, és hogy milyen volt az előadás? Nos, én el sem jutottam. Csengét meg lekötötte úgy 20 percig... Pedig a harmadik sorba szóltak a jegyek. Testközelből láthatta volna az egészet.

Inkább nem is beszélek a ma délelőttről. :-(

Betegség és alma

A betegség része:

Ma a család férfi tagjai ágyban - ki párnák közt, ki "csak úgy". :-) Csongortól ez persze nem szokatlan dolog... Apácska meg beteg. :-( Mivel nem fájnak a végtagjai és az izületei - remélhetőleg - ez csak egy kis dátha vagy torokgyulladás vagy hangszálgyulladás.

Egész nap aludtak mind a ketten. Ehhez mondjuk Csongort a MT-ben kellett sétáltatni egy kicsit. Apácska magától elaludt.

Az almás rész kellemesebb - hiszen nincs szó benne betegségről

Szóval Csongor megkóstolta az almát. Ez az első lépés a szilárd táplálékok felé.

Tegnap reszeltem Neki egy fél almát, a levét mind megette és a rostjából is adtam Neki egy kicsit. Összességében nem volt sok az egész: talán 1-2 kanálnyi. Az első meglepetés után nagyon ízlett Neki. Nem vágott pofákat, nem grimaszolt. Húzta magához a kanalat, a kezemet, emelte a fejét, tátotta a száját. :-))

Ma újra almát ettünk. A lelkesedése nem változott.

Ez az almaevősdi egy kicsit valaminek a végét is jelenti. Vége a teljes rámutaltságnak. Vége a nagyon kisbabaságnak. Még pár napig almát eszegetünk délutánonként, aztán jönnek szépen sorban a krumpli, a sárgarépa, a brokkoli, a banán, a mittoménmi... Aztán már nem csak kóstolgatás lesz, hanem egy teljes étkezés, aztán észbe sem kapok és már önállóan fogja enni a husit a zöldségekkel és már nem is kell pépesíteni.... Hmmmmmm. Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön ez is!

Csongor

Amikor éhes, akkor nem sír, hanem elkezdi kapkodni a levegőt - mintha lihegne. Vagyunk egy látvány, amikor e lihegés közben elkezdek vetkőzni. :-))

Amikor a bal oldalról eszik, akkor minden O.K. A jobb oldalammal valami - számomra ismeretlen - baja van. Amikor úgy érzi, hogy eleget evett, akkor vissza szokott hengeredni a hátára. De a mikor a jobb oldalról eszik, akkor egyszerűen elfelejti kinyitni a száját, de odébb gürdül. Mit is mondhatnék, ez elég fájdalmas. Kb. 2 hónapja ez a gyakorlat...

Vajon számíthatok arra, hogy a jobb oldalam is kedves lesz Neki?

Tévedtem...

Találtam még egy képet Mamáról. Az esküvői képe, Papával, akit még Apu sem ismert.

Halottak napja...

Én - szerencsére - nagyon sokáig nem tapasztaltam meg, hogy milyen elveszíteni egy szerettünket.

18 éves voltam, amikor hosszú, nagyon fájdalmas betegség után Anyukám barátnője meghalt. (Elvira maga volt az élet. Mindig ment, olyan volt, mint a tűz. Aztán sajnos kénytelen volt itthagyni a férjét három gyerekkel.)

Amikor Mama meghalt, akkor már 28 éves voltam. 2003. augusztus 28-a volt.

Már régóta beteg volt, karácsony óta feküdt.
Egy reggel munkába készültem. Mostam a fogam és csörgött a telefon reggel 1/2 6-kor, Anyu hívott. Csak annyit bírtam kinyögni, hogy ne mondja ki. Tudtam, hogy mit mondana. De nem akartam hallani, mert akkor válik valóságossá, akkor válik visszafordíthatalanul megtörténté. Haza metnünk Debrőre, összegyűlt a család. A temetés - szerencsére - hamar megvolt, 2 nap múlva, egy napsütéses szombaton, 2003. augusztus 30-án. A Mamám szeptember 1-jén lett volna 90 éves. (Érdekes, csak ezek a fotók vannak Mamáról. Nem tudom, hogy melyik év, de azt tudom, Mindenszentek.)

A nagynéném elbeszélése szerint Mama hajnali 1/2 1 és 1 között halt meg. A halála után nagyon sokáig felébredtem éjszakánként, a videó számlapja mindig 0:38-at mutatott. Meggyőződésem, hogy abban a percben távozott a Mamám.

Aztán eltellt kicsit több, mint 2 év. Kisbabát vártunk. Számolgattuk, hogy mikorra várható... 2006. augusztus 28. Aztán Balázs a 9 hónap alatt többször is megerősítette a dátumot. És Csenge augusztus 28-án meg is érkezett. Biztos voltam benne - és ezt most is vallom -, hogy Csengét "cserébe" kaptuk Mamáért.

Csenge szülinapi tortáján a gyertya mindig Mamáért is ég. Akárhányszor ránézek Csengénkre nem tudok nem gondolni Mamára. Ezért nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy ilyenkor nem megyünk a temetőbe virággal, koszorúval, gyertyával.

Reggel :-)

Az ágynemű mosás a héten igen gyakori volt.
Csenge "jóvoltából" szerdán 5-ször vagy 6-szor cseréltem ágynemű huzatot és hol egy párna, hol egy paplan száradt még.
"Reggel" - kb 10 óra lehetett - arra ébredtem, hogy kint - értsd: a hálószobán kívül - nagy felfordulás van, hangoskodás, Csenge kiabálása: "Csongi bekakilt!!!". Kivánszorogtam. Csongornak sikerült egészen a tarkójáig(!) összekennie magát.:-)
Hosszas törölgetés után fürdedtés, ágyneműcsere... A héten ki tudja már, hogy hányadszor :-)

És hogy hogyan is történt, hogy 10-kor még ágyban voltam:

Nem tudok aludni. Napok óta. Hajnali 2-ig, 3-ig, sőt 4-ig ébren vagyok. Egyszerűen nem tudok elaludni. Csongor persze ezt nem tudja, nem vehetem Tőle rossznéven, hogy korán reggel az evéssel "zaklat". Ez viszont azt jelenti, hogy 6-7 körül kelnem kell. Tegnap 6.20-kor volt ébresztő - azok után, hogy 1/2 4-ig ébren voltam - és utána már nem volt alvás. Ma 5.40-kor volt reggeli, viszont utána Csongor jóindulatúan visszaaludt. És én is. :-)

Nem tudom, hogy a tegnap vásárolt új gyapjú párnáknak köszönhetően, vagy a kialvatlanságom miatt, de reggel olyan jót aludtam, amihez már régen nem volt szerencsém.

A régi párnáim kapcsán pedig a Nagymamámról kell beszélnem. De nem most, majd egy másik bejegyzésben.