A múltat végképp eltörölni?

Akármikor bekapcsolja az ember a tv-t - mer' néha bekapcsolja - belefut - jobb, rosszabb - amerikai filmekbe, főzős vagy dekós műsorba, akármibe.

És...

Mindig van legalább egy:

• hálaadás, hálaadási vacsora - az asztal körül a családdal
• karácsony, karácsonyi vacsora - az asztal körül a családdal
• a ház előtt vagy a kandallón vagy valahol egy nemzeti zászló.

Az iraki háború amerikai áldozatai mind hősök. A Nemzeti Gárda tagjai szintén hősök. Általában a megjelenő "amerikai férfi" hős, akármit is csinál. Minden, ami/aki amerikai az pozitív, hős(ies).
És ez nekik így természetes. Ezt a mentalitást meg kell tanulnunk!

Mi a helyzet nálunk?
Nos, nálunk egész másképp van.

• Ha a hagyományaink szóbakerülnek, akkor soviniszták, rosszabb esetben nácik, fasiszták vagyunk.
• Ha bármely háborúban elesett magyarokról van szó, akkor ők hódítók, vagy ha nem azok, akkor sem tiszteletreméltó hősök.
• Ha valahol (nem nemzeti ünnap alkalmával) a nemzeti zászló, neadjisten' az Árpád sávos lobogó látszik, akkor szélsőséges, náci, kirekesztő és még kituggya' mi.
• Bármi, ami magyar, esetleg ősi magyar, az mind-mind bűnös, irredenta, szélsőséges, kirekesztő, náci, soviniszta, elítélendő.
• Ősi, semmihez sem hasonlatos nyelvünket nem használjuk, ellaposítjuk. Rengeteg idegen kifejezést használunk, nem is próbálva saját nyelvünkön kifejezni magunkat. (mítingre járunk, diszkasszolunk, tímbilding hétvégére megyünk, hogy csak a munka világából említsek példákat)

Miért?
Hogyan, miért fordult ki így a világ? Hogyan, miért juttottunk ide? Miért nem vagyunk büszkék a gyökereinkre, hagyományainkra, történelmünkre, hőseinre, őseinkre, a magyarságunkra?
Ez a mi büszke, ősi népünk hogyan lehet idegenek, idegen érdekek (rab)szolgája? Hogyan lehet, hogy értékeink, kincseink idegenek kezébe jutnak, idegenek élvezik hasznait? Miért az idegen, a más az, ami jó, ami követendő példa, ami tiszteletreméltó?

A gyökértelen, sehová sem kötődő ember... Nos, annak nincs lelkiismerete. Hiszen ha vmi "rosszul sül el", akkor továbbáll, nem kell elszámolnia senkivel, sem az ősökkel, sem az eljövendő nemzedékkel. Ide tartunk. :-( Ez lesz velünk, a gyermekeinkkel, unokáinkkal, az ősi nemzetünkkel.
Apukám - amíg suliba jártam - mindig azt mondta, hogy az a nemzet lesz naggyá, amelyik a saját történelmét térden csúszva tanulja. A történelmünkből - mármint az igazi történelmünkből, nem a finn-ugor hazugságokból - táplálkozhat büszkeségünk, a tartásunk.

Csak csapongok. Annyi mindent írnék, annyi mindent mondanék... De nem tudom kimondani. Ezek az érzések a zsigereimben vannak, mélyek, ősiek, ösztönösek.
Kedves olvasó, ne várj tőlem magyarázatot. Ez magyarázhatatlan.
A lényeg: FÁT ültessünk, mert aki fát ültet, az hosszútávon gondolkodik, 100 évet gondol előre. Neveljük, tanítsuk gyermekeinket az ősi, a hagyományos tiszteletére, az idősek, az ősök tiszteletére; ismertessük meg velük gyökereinket! És tanítsuk meg őket egyenes derékkal, büszkén magyarnak lenni! "Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!"

A nacionalizmus - szemben azzal, amit tanítottak nekünk - a magunk szeretete, és nem a mások gyűlölete. Nem kell tőle félni!

Szerintem ez a legszebb magyar címer. A Kiegyezés után, 1890-es évekig volt használatban.