Ringató

Csengével 1/2 éves korában kezdtünk zenebölcsibe járni. Többfélét kiróbáltunk mire eljutottunk a Ringatóhoz.

Nekünk ez jött be a legjobban. A szülők - leginkább persze az anyukák, hiszen általában ők hozzák a gyerekeket - szimpatikusak, általában az enyémhez hasonló véleményük van a gyermeknevelésről, fejlesztésről. A Ringató adta Csengének - és nekem is - azt a szabadságot, amit igényeltünk: jöhettünk-mehettünk a foglalkozás alatt, abba a játékba és úgy kapcsolódhattun be, ahogy akartunk, és - nem utolsó sorban - a zAncsa mind a kettőnknek tetszett.

Csenge egy szép májusi napon a Ringató foglalkozáson állt fel egyedül. :-)

A zAncsa szokott írni a Babapatikába. Csenge lelkesen mutogatja nekem a zAncsát benne.

Lényeg: rajongója lettem a Ringatónak.

Még "csak" vártuk Csongort, de én már azt számolgattam, hogy mikor lesz Csongor annyi idős, hogy mehetünk ringatózni... :-)

Hétfőn voltunk Csongorral először.

Tetszett neki. A sok új élmény, a zene, az ének (nem mintha itthon nem hallana énekszót, csak ugye tömegben más), a mozgás, a gyerekek, a furulyaszó. Nem győzött mindenre rácsodálkozni. Jól el is fáradt. Egész délután aludt. :-)

És én is megkaptam, amit akartam. Kikapcsolódást, közös éneklést, ismerős dallamokat, ismerős arcokat, örömöt.

Ancsa, köszönjük!

Most azt írtad, hogy hétfőn helyettesíteni fog egy kolléganőd... Lehet, hogy kihagyjuk a hétfőt. A ringatózáshoz ragaszkodunk, de hozzád még jobban. :-)