Csongor

Alig írok Róla... Pedig az időm legnagyobb részét Vele töltöm.

De most!

Nagyon nyugodt, derűs, türelmes baba.

Ma a naaagy piros-zöld multiban vásároltunk. Álltunk a pénztárnál. Csongor a bébihordozóban a bevásárlókocsin. Néz, néz, mosolyog, majd hangosan elkezd kacarászni, inkább röhögni. :-) Nem tudtam betellni Vele! Pedig már vagy fél órával túl voltunk az evési időn. Erre ez a pöttöm emberke megállíthatatlanul, teli szájjal röhögcsél... (Mondjuk Csenge hisztizett helyette.)

Nagyon féltem a fiúgyerektől. Mer' azt mondják róluk, hogy nyűgösebbek, hasfájósabbak, nezebben kezelhetőek, mint a lányok. Mer' más az anatómiája, mint egy leánygyereknek. Mer' nem tudom, hogy hogyan kell fiút, férfit nevelni. (Ez még mindig félelmetes számomra.)

De a félelmeim - nagyrésze - alaptalan volt. Csongor nem volt hasfájós. Csak akkor hallani a hangját, amikor éhes. De akkor is inkább csak panaszos, mint türelmetlen, követelőző.

A pelus alatti különbségek csak annyit tesznek, hogy könnyebb kezelni. Nem kell félni, hogy mit, merről, merre törölök.

Viszont amikor Csenge nekiállt pelus nélkül pisilni, akkor jól meghatároztatóan egy területre sikerült neki: a hasamra. Amikor Csongor kezd el a pelenkázón pisilni, akkor viszont kezdi a combomon, elindul felfelé a hasamra, mellemre, majd maga mellé a pelenkázóra - balra hord :-) -, majd a feje fölött át az ágyába. :-))) Mindig résen kell lennem, hogy időben rá tudjam borítani a pelust, mielőtt mindent lefütyülne. :-))) Mer' nem tudok elég gyors lenni. Pénteken pölö háromszor sikerült megkeresztenlie.

Csongor roppant kommunikatív. Amikor a pelenkázón végeztünk a kötelezőkkel, akkor szoktunk beszélgetni: mondom neki öö-ő, erre válaszol nekem, hogy eöö-ő. :-))