Okosbaba - divat

Megint Gabkánál olvastam valamit...

2,5-3 évvel ezelőtt ilyesmik jártak az én fejemben is: bébiangol, kreatívház, zenebölcsi...

Csengével féléves korától jártunk zenebölcsizni, két különböző helyre, heti 1-1 alkalommal. Többfélét is megnéztünk mire megtaláltam azt a kettőt, ami elég szabadságot adott nekünk, ahol a gyerekek szabadon jöhettek-mehettek, ahol a kezükbe adta a pedagógus a furulyát és a gitárt, hogy megnézzék, kopogtassák, és nem anya ölében kellett végigülniük 30 percet a türelmetlen, üvöltöző gyerekeknek.
A zenebölcsit azért tartottam fontosnak (a korai zenei nevelés ill. amellett, hogy már alig emlékeztem egy-egy mondókára, gyermekdalra), mert Csenge környezetében nem voltak gyerekek. Egész nap, állandóan csak felnőttek között volt.
A zenebölcsikben jó volt, hogy hasonló korú gyerekekkel lehetett és jó volt, hogy megtanulhattam, hogy otthon milyen népdalokkal, ölbéli játékokkal, lovagoltatókkal, sétáltatókkal tudunk együtt játszani ill. együttjátszani.

Jó volt, hogy szabadjára engedhettem, hogy megtanulja, hogy hogyan lehet kialakítani a szociális kapcsolatokat.

Jó volt, hogy láttam, hogy önállóan megy, tesz-vesz, rendezkedik, alkalmazkodik, hogy boldogul.

Jó volt, hogy megtanultam, hogy el kell engedni, hogy azzal teszek neki a legjobbat, ha hagyom, hogy tapasztaljon, tanuljon önállóan (ne pedig a szájába legyen rágva, hogy mit is kell csinálni).

Tudom, hogy ennek köszönhetem, hogy könnyen beilleszkedett a bölcsibe és simán megy/ment most az óvodai beilleszkedés is. Csenge önálló, kiegyensúlyozott, magabiztos, bámulatos a szókincse (amit ugye a népdaloknak, mondókáknak, népmeséknek köszönhetünk).

De angol, meg okosbaba, meg kutyatuggggyami...

Mi gyermeket nevelgetünk, nem pedig versenylovat (bocs a lovas párhuzamért). Gyermekeinknek játszaniuk kell, amíg csak lehet. Maradjanak önfeledtek és (teljesítmény)kényszertől mentesek minél tovább! Fejlődjenek csak a maguk ütemében, a saját ritmusuk szerint! Ne erőszakoljunk rájuk elfoglaltságokat!