Debrő

A gyerekekkel haza mentünk.

10 körül indultunk. Az indulás nem volt teljesen hiszti-mentes. De derekasan álltam a sarat. Mind a két csemetét betuszkoltam a kocsiba, pelenkástúl, váltóruhástúl, babavizestűl, mindenestűl. A városból kivezető út zsúfolt - mint mindig. Csongor alszik. Ahogy elindul az autó a kis popsija alatt, rögtön mély álomba ájul. Csenge egy kicsit beszélgetett velem, aztán a Hungária körúton már Ő is békésen aludt. :-)

Autópálya. A hosszú kilométereket a táj változatossága teszi könnyebben elviselhetővé. A szemem jóllakott az ősz káprázatos színeivel. Gondoltam, majd csinálok egy-két képet. De az autópályán bajos... Nem állhatok meg, ahol csak akarok. Gondoltam, majd otthon csinálok képeket. De mire hazaértünk esett. :-( Szóval reménykedek, hogy a hétvégén lesz alkalmam még csinálni néhány képet.

Ahogy lejöttünk az autópályáról még egy gyönyörű látványban volt részem: velem szemben a Mátra, felhőtakaróban, ahogy a Fujit szoktuk látni giccses képeslapon.

Otthon minden egy kicsit olyan, mint a dalban. A Nagyszüleim megkoptak, elkoptak, - sajnos -megöregedtek.

Csenge futkározása, Csongor kacagása, sikítása visz egy kis életet a házba.

Kellemes nap volt. Csenge is élvezte, a Nagyszüleimnek is tetszett.

Sötétben, sűrű esőben jöttünk haza.

Mind a két csemete végigaludta az utat. Csongor Budapest határában jelezte, hogy éhes. Megálltunk egy kis időre. Csenge is felriadt, vele a szakadó esőben pisilni kellett. :-)