Hétvége

Nekünk - főleg nekem - már ma is hétvége van. Reggeli-csinálás - és elpusztítás - után a gyerekruhákat rendeztem el. Hétközben egyszerűen képtelen vagyok hajtogatni és pakolni. Ezek a tevékenységek hétvégére maradnak. Nekem, ezek jelentik a hétvége kezdetét. :-) Szóval elraktam a heti mosás "bűnjeleit". Aztán úgy belejöttem a pakolásba, hogy Csongor már nem használt, kinőtt ruháit is összeszedtem. Így mostmár a kanapé aljában, az ágyneműtartóban újabb kis csomag van (reszketeg, 5 centis betűkkel, akkurátusan ráírva: 56-62-es fiús).

Aztán nekiláttam a főzőcskének. Ez is a hétvégét jelenti nekem. Mert csak akkor van időm főzni. Mert csak akkor kell főzni.

Ritkán tervezem meg előre, hogy mit is főzzek. Alap dolgok mindig vannak itthon, a hűtőben. Így csak annyira kell előre gondolkodnom, hogy a húst időben kivegyem a hűtőből.

A menű gulyásleves és palacsinta.

Igen, gulyás 2 hete volt, jól látod.

Tegnap vettem a húst, amikor az orvostól jöttünk haza. Nem készültem vásárolni, alig volt nálam pénz. Ráadásul abból is voltak még kötelező költenivalóim: a gyógyszertár, a zöldséges, a pék. Egy ezres maradt a tárcámban... Ebből lett a karaj. Nem túl nagy darab, 40 dkg.

Zöldség volt a hűtőben, a krumpli arra várt, hogy alakot váltson. Meg ott volt a karaj. A legegyszerűbb megoldás a gulyás volt.

Soha sem rossz választás! Kevés munka után ízletes, tápláló, meleg, huncutan csípős - Csenge miatt tényleg nagyon halványan.

A palacsinta... Csenge szavai: a legkedvencem. :-) Szóval a palacsintával sem lehet melléfogni. Általában Anyuval süttet magának Csenge. Akár a hét minden napján. De néha én is sütök. Feldobálósat. :-) Bár nagyon jól főzők, nem vagyok a konyha ördöge. A palacsinta feldobálásra ezért külön büszke vagyok. :-) Ez az egyetlen "kunsztom" a konyhában.