Csongor

Szerencsére Neki jut tejecske.

Gyorsan, mohón eszik.

A hálóban, az ágyon fekve szoktunk enni. Amikor beteszem az ágyra, már sejti, hogy mi fog következni, szélesen mosolyog. Amikor elkezdek vetkőzni, akkor már biztos a dolgában, kapálódzik, visong, sikít. Amikor melléfekszek, akkor pedig elszabadul a lelkes öröme.

5-8 perc alatt jóllakik. Utána a hátára hengeredik, szélesen mosolyog és liheg egy pár percig. Pasinál ilyen sikerem előtte még nem volt. :-))

Amikor a büfihez a vállamra veszem, akkor pedig igazán hallatszik, hogy fiúgyerekünk van... Ablakrengető. :-)

Szeret öltözni, vetkőzni. Segít: tolja, húzza karját, lábát, amikor kell. Nem sír hozzá. Neki nem fáj a ruhaváltás. :-)

Beszélget hozzám: ennnnnni, innnnnni. Tényleg így hangzik. Azt szoktam kérdezni Tőle, hogy mi a kedvenced? És akkor válaszol: eönnni, iiinnni.

Amikor tisztába teszem, akkor pedig azzal szórakoztatjuk egymást, hogy mondom Neki, hogy "Tudod, hogy ekkora a pöpösöd?", és mutatok neki kb. 2-3 centinyit. Mivel mosolygok hozzá, ezért jókedvűen visszamosolyog. :-)) Egyenlőre nem okoz lelki törést Neki, nem érdekli a méret.

És mindig, állandóan mosolyog! :-)